Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia

Irányít és edzősködik

Orsó Viktória a nyáron fejezte be játékos pályafutását a Zala Volán együttesében, az edzői szakmát pedig elkezdte a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiánál.

-Budaörsön nőttem fel, a szüleim sportoltak, anyukám kosaras volt a második vonalban, a leghosszabb időszakot az MTK-ban töltötte, apukám pedig röplabdázott ugyanott.  Minden sportot kipróbáltam, az úszást, az aerobicot, közben jött a kosárlabda is, a szüleim közölték, hogy hármat nem űzhetek egyszerre, választanom kellett. Úgy döntöttem, bármelyik oktatási intézménybe vesznek fel Budapesten, az ott legnépszerűbbnek számító sportágat választom. Az általános iskola 7-8. osztályában már kosaraztam Budaörsön, akkor még az aerobic is nagyon érdekelt. Később Szent Margit Gimnáziumban a kosárlabda volt a legelfogadottabb, valamint a BEAC-ban elkezdtem komolyabban űzni a sportágat. 14 évesen Tapodi Péter felhívott az A-csoportos felnőtt együtteshez edzeni, nem sokkal később be is mutatkoztam az élvonalban, hazai pályán, a Sopron ellen. Azt a meccset soha nem fogom elfelejteni, ugyanis amikor pályára léptem, kezem és lábam remegett. Két labdát szereztem Eördögh Edittől, jól játszottam, hármast dobtam, életem legnagyobb élménye volt. Kikaptunk, a pontos eredményre már nem emlékszem – mondja a 31 éves sportoló.  

Ott ragadt a felnőttek között, 17 évesen Szolnokra került, Tapodi vitte magával a vidéki településre. Orsó Viki a BEAC-hoz hasonlóan, az Alföldön sem volt meghatározó az első időszakban.

– Válogatott játékosok szerepeltek az együttesben. Rengeteget tanultam, Szolnokon érettségiztem. Két év után szerződtem Győrbe, ahol irányítóként számítottak rám, négy évet töltöttem ott, akkor már kaptam speciális feladatokat, amiket meg kellett oldanom.  Megsérültem, keresztszalag-szakadást szenvedtem, visszatértem, de a későbbiekben már nem kaptam túl sok lehetőséget a Kisalföldön. Az olasz másodosztályban szereplő Margera együttesében folytattam, fél évet töltöttem ott, a cél az volt, hogy visszaszerezzem a gyorsaságomat, az önbizalmamat, ami sikerült is. Hazatértem, a Fradi második csapatában játszottam a másodosztályban. A következő szezont a BSE A-csoportos gárdájánál kezdtem, Varga Mátyásnál, aztán Puskás Artúr, Stevan Cupic keze alatt dolgoztam, összesen négy esztendőt. Gáll Tamás invitálására kerültem Zalaegerszegre, két esztendeje. Tavaly már Gáspár Dávid volt az edzőnk, Gáll idén áprilisban keresett, érdeklődött a terveimről. Közölte, hogy edzőként számítanának rám Fehérváron, az akadémián, a női szakágban, valamint játékosként a B-csoportban, azaz az amatőr felnőtt bajnokságban. Igent mondtam, akkor szereztem edzői képesítést.

Augusztusban kezdte a munkát a DKKA-nál, az U14-es B-csapatot bízták rá, valamint az U11-es Nyuszik együttesét. Azt mondja, van feladata bőven, élvezi a munkát.

– Jól érzem itt magam, kedvesek a kollégák. Mindig gyerekekkel akartam foglalkozni, nagyon sok végzettséggel rendelkezem, ami alkalmassá tesz, hogy kicsikkel dolgozzak. Nem csak a kosárlabdában szereztem megfelelő papírokat, babaúszással, terápiás és rehabilitációs úszással, pedagógiával, rekreációval is foglalkozhatok. Közben játszom az NB I/B-s csapatban, nehéz visszaszokni az A-ból a B-csoportba, játszom szinte minden poszton, amolyan fregoli ember vagyok. Egyelőre a fővárosból járok Fehérvárra, de a családdal tervezzük, hogy költözünk. 

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com