Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia

Húsz éve a kispadon

Két évtizede edzősködik a Videoton egykori irányítója, Szigetvári Zoltán. Vasban, a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán – akkoriban így hívták az intézményt – már belekóstolt a szakmába, azóta folyamatosan irányít korosztályos együtteseket. A Dávid Kornél Akadémián az alapítás óta tevékenykedik, immár másfél évtizede.

Ahogy a DKKA edzőinek zöme, Szigetvári Zoltán is jelentős sportmúlttal rendelkezik, irányítóként tíz évet húzott le az élvonalban. Családjában nem sportolt senki, ő általános iskolásként döntött a kosárlabda mellett.

– Az egykori Münich, jelenlegi Tóvárosi Általános Iskolában kezdtem sportolni, testnevelés tagozatos suli volt, de a kosárlabda volt a döntő, de a nebulók több sportágat űztek, az osztálytársaim közül Csrepka Tamás futballista lett a Vidiben, én pedig kosaras, valamint Bata Ágnes szintén Fehérváron szerepelt a női élvonalban. Az iskolai csapatban játszottam, majd következett a Székesfehérvári Sportiskola, az volt a városban az utánpótlást nevelő műhely. Onnan kerültem a Vidibe, 14 évesen kezdtem a piros-kékeknél. Országos Ifjúsági Kupát nyertünk, jó csapatunk volt, Makó Tibor, Hajnics Imre, Hegedüs Péter, Nagy Zsolt fémjelezte azt a gárdát. Tizenhét évesen már a felnőttekkel edzettem, Guóth Iván és Tóth Attila irányítása mellett.

Az élvonalban 18 évesen játszott először, katonaság alatt a kaposvári Honvéd Táncsics SE együttesét erősítettem, sok fehérvárival. Korábbi társai közül Hajnics Imre, Horváth László, Blaumann Antal, Dreifinger Zoltán is Belső-Somogyban pattogtatott.

– Másfél év után tértem vissza a Videotonba, a klub pár évvel később ezen a néven megszűnt, Fehérvár KC-ként folytatta, a játékosok pedig folyamatosan szivárogtak át az Alba Regia SC-be. Én nem ezt az utat választottam, hanem a tanulást, a sikeres felvételi után, nappali tagozaton kezdtem meg tanulmányaimat Vasban, a tanárképzőn, 26 évesen. Nyilvánvaló volt, hogy az élsport nem tart örökké, a kosárlabda utáni időszakra is gondolnom kellett. Elsőre felvettek, beültem az iskolapadba. Játszottam is a suli csapatában, az egyetemi bajnokságban, kétszer bajnokok lettünk, ezzel feljutottunk az NB I/B-be, de egyszer sem vállaltuk az indulást, anyagi okok miatt. Az edzősködésbe is belekezdtem, az intézmény második csapatát edzettem. De akkoriban a tanulás mellett még a játék volt fontosabb, ami nem is ment rosszul. Az utolsó fél évben elengedtek Dombóvárra, az NB I A-csoportjában szereplő együtteshez. Az államvizsgára készültem, az időmbe már belefért. A főiskolán 30 felett dobtam, Dombóváron pedig 10-12 pontot. Csütörtökon este edzettem velük Tolnában, pénteken is, szombaton bajnokit vívtunk, majd mentem vissza Szombathelyre vonattal. Az államvizsga után visszatértem Fehérvárra, 30 éves voltam, a Fehérvár KC-ban két évet játszottam az NB I/B-ben, majd sportolói pályafutásom véget ért.

Tanítani kezdett a Petőfi Sándor Általános Iskolában, majd a Tóvárosba került, 19 évvel ezelőtt. Továbbá az Albacomp utánpótlásában is felvette a munkát. Edző és pedagógus kollégája, Nagy Sándor a fehérvári fiatalokkal dolgozott, ő invitálta.

– Lezajlott az utánpótlás átalakítása, az edzőkkel a Dávid Kornél Kosársulihoz, majd a DKKA-hoz kerültünk. Csak a név változott, ugyanott dolgozunk, ugyanolyan szisztéma szerint. Viszont az évek múltával egyre jobb körülmények között a tevékenykedhetünk. Kicsikkel kezdtem a munkát, azóta folyamatosan vezetek együtteseket. A kenguru és gyermek korosztállyal rendszeresen jutottunk döntőbe, később a serdülőkkel bajnoki aranyat és ezüstérmet nyertünk. A második helyet úgy szereztük meg, hogy egész évben nem kaptunk ki, csak a fináléban, a Vasastól szenvedtünk vereséget.  Ugyanezzel a csapattal a kadett korosztályban is döntőbe kerültünk, nem lettünk érmesek. Két éve, egy másik generációval már összejött a legnagyobb siker, bajnokok, lettünk az U14-es együttessel. Most ők jelentik az Alba Fehérvár U16-os gárdájának gerincét.  Az U14-es, Debrecenben szertett bajnoki cím edzői pályafutásom legszebb eredménye. Jelenleg a legügyesebb gyerekeket foglalkoztató, U12-es, Darazsak nevű gárdánál dolgozom. Van kenguru csapatom is, valamint Tiringer László kollégámmal hetente egyszer az akadémia legtehetségesebb, 11 éven aluli játékosainak tartunk edzést és versenyeztetjük őket.

Szigetvári a megyei amatőr bajnokságában hosszú éveken át pattogtatott a régi, kosaras társakkal, a Fehérvár KC, majd a Vadmalacok együttesében. Két éve hagyta abba, fájós térde miatt. Most már teljes egészében a tanításra, az edzősködésre és a családra koncentrál.  Felesége, Éva szintén pedagógus, angolt tanít az egyik fehérvári általános iskolában. Két lányuk közül a nagyobbik, Anna 14 éves, biztosan nem lesz kosaras, a művészetek érdeklik, apja szerint szépen rajzol. A kisebbik, Sára 6 esztendős, első éves a Tóvárosi Általános Iskolában, édesapja mindent megtesz, hogy a palánk világában találja meg számítását. A családfenntartó reméli, Sára elhivatott lesz kosárlabda iránt. De ha más sportágat űz, azt is örömmel veszi Szigetvári Zoltán. A lényeg, hogy sportot szerető, egészséges felnőtt váljon belőle. 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük