Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia

„A legnehezebb év volt.”

Dávid Kornél értékelte az akadémia előző szezonját, kiemelve edzőink megfeszített munkáját, a szülők és a gyerekek hozzáállását egy olyan időszakban, amit előre senki sem látott.

Értékeljük az elmúlt szezont, és kezdjük a kosárlabda szakmai résszel. Hányast adnál akadémistáink idei szereplésére?

Csillagos ötöst, nem is kérdés. Olyan körülmények között vágtunk bele ebbe az idénybe, amire eddig nem még volt példa. Ez nagyban rányomta a bélyegét a szakmai munkára, az edzők sokszor azt sem tudták előre, hogy hol edzenek majd, hogy lesz-e egyáltalán termük. Ilyen viszonyok mellett azt gondolom az idei eredményeknél jobbat nem lehetett elvárni. Külön köszönöm a gyerekek megfeszített munkáját, az edzők hitét és türelmét és nem utolsó sorban a szülők kitartását. Úgy gondolom mindenki a legjobbját adta, így egy nagy családként tudtunk alkalmazkodni ezekhez a nehéz viszonyokhoz. Az eredményekről azért nem szeretnék egyesével beszélni, mert nálunk sosem ez a szempont. Nem akarjuk eredménykényszerbe hajszolni a csapatokat. Azzal együtt, hogy értelemszerűen versenyképesen akarjuk tartani a gyerekeket, sokkal fontosabb számunkra az ő egyéni fejlődésük kosárlabdázókként és emberekként egyaránt.

Egyénileg milyen fejlődésről tudsz beszámolni? Kik tűnnek a legígéretesebbeknek?

Nehéz ezt megítélni, hiszen a 16 év feletti korosztálytól kezdve nagyon sok tehetséges játékost veszítettünk el. Innentől újra kellett gondolnunk sok mindent, meg kellett találnunk azokat az új srácokat, akik addig mások árnyékában voltak és emiatt nem bukott ki a tehetségük. Lány és fiú vonalon viszont egyaránt voltak, akik ennek köszönhetően kezdték el bontogatni a szárnyaikat, innentől az ő további fejlesztésük és megtartásuk az egyik fő feladatunk. Örülök, hogy megannyi játékost adtunk év közben és nyáron is a válogatottaknak. Ez remek mérce az akadémia számára, és leginkább az edzőink munkáját dicséri. Hosszú évek óta rengeteg energiát fektetnek a gyerekekbe, igazi visszaigazolás nekünk az, hogy a kezeik alatt így fejlődnek a játékosaink, úgyhogy ezúton is köszönöm nekik a megfeszített munkát!

Húszéves fennállása során hova helyezed ezt az évet az akadémia életében?

A legnehezebb év volt. Olyan helyzetbe kerültünk, amire előre felkészülni nem lehetett, úgymond előjel nélkül történt ráadásul minden, hiszen pont ez a húsz év itt Fehérváron volt annyira értékes, hogy joggal bíztunk a zavartalan folytatásban. Ettől függetlenül senki sem csüggedt, és a szeptemberi szezonkezdethez képest abszolút pozitív mérleggel sikerült zárnunk. Ehhez viszont minden támogatást köszönünk, elsősorban a szülőktől érkező kitartást, hiszen ők végig mellettünk álltak. Másképp nem sikerült volna.

Születésnapi ajándéknak meglehetősen durva tréfa volt a különválás az Alba Fehérvárral. Mégis közel egy év távlatában, higgadtan hogyan látod ezt a történetet?

Azt hiszem akkor derül ki igazán, hogy egy szervezet mennyire értékes, amikor olyan szituációba kerül, amire egyáltalán nem számított. Amire lehet, meg kell próbálni előre felkészülni, a váratlanra pedig a lehető leggyorsabban, a legjobb válaszokat kell adni. Úgy érzem nekünk sikerült, ami annak köszönhető, hogy továbbra is hiszünk abban, hogy itt Fehérváron az ország egyik legjobb akadémiáját tudjuk működtetni. Egyrészt a szakmai munkánk elsőrangú. Meggyőződésem, hogy sikerült mára olyan edzői teamet összeraknunk, akiknek köszönhetően felvesszük a versenyt az ország bármelyik akadémiájával. Ők a garancia arra, hogy sokszor még sokkal többet is kihozunk egy-egy játékosból, mint ami mások szerint lakozik benne. Másrészt sosem elégszünk meg azzal, ahol jelenleg állunk. Lehet, hogy még nincs saját termünk, saját bázisunk, de a szakmai munkánkkal igyekszünk kompenzálni mindezt. Nem csak a management és az edzők, de a játékosok sem elégedhetnek meg az eddigi eredményeikkel. Aki hozzánk kerül, az biztos lehet benne, hogy a legjobb kezek közé kerül, viszont nem törődhet ebbe bele, sokkal inkább még keményebben kell dolgoznia, mint azelőtt, hiszen csak így tudunk együtt, közösen fejlődni.

Mit várhatunk a következő szezontól? Mik a tervei az akadémiának a jövőre nézve?

A terveink alapvetően három pillérre épülnek. Az infrastruktúrára, az anyagi feltételekre és a szakmai munkára. Úgy tűnik, hogy a korábbi terem gondjaink megszűnnek, mivel részben beköltözhetünk az MKOSZ fehérvári központjába. Nagyon örülünk annak, hogy a szövetség szemében még mindig fontos bázis vagyunk az ország kosárlabda-életében. A TAO-s pályázatunkat elfogadva, most ott tartunk, hogy keressük a partnereinket, akik ezt a pályázatot feltölthetik. Meg is ragadnám ezt az alkalmat, hogy mindenkit, aki csak teheti, szimpatizál velünk és hisz a munkánkban, azt az ügyünk támogatására buzdítsak! Ami a szakmai részt illeti, az edzőinkre szép feladat vár, hiszen ahogy már mondtam, szerencsére rengeteg tehetségünk van az egyes korosztályokban, ugyanakkor indítunk majd természetesen kevésbé tehetséges csapatokat is. Ilyenkor értelemszerűen teljesen máshogy kell nyúlni az adott csapathoz, de ez a kihívás kell is az edzőinknek, akik ezzel magukat is fejleszthetik. Biztos vagyok benne, hogy idén is megtalálják majd a kulcsot mindegyik kerethez. A legnagyobb ígéretek természetesen egyénileg is készülhetnek majd. Szerencsére remek kapcsolatban vagyunk továbbra is a partner iskoláinkkal, akik mindenben támogatják a gyerekek fejlődését, így a reggeli külön edzésekben is. A mi feladatunk kihozni belőlük a legtöbbet, hogy ha majd felnőttként elkerülnek tőlünk, bármely szinten, bármely csapat elismerően bólinthasson, hogy milyen remek munkát végeztek velük Fehérváron.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük