Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia

„Egy család vagyunk” – Matthieu Donnard

A Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia fiú szakágának vezetőjével készítettünk interjút. A francia szakemberrel visszatekintettünk az előző év tapasztalataira, beszélt némileg új szerepköréről, de mesélt eddigi, személyes fehérvári élményeiről is.

Az előző szezon különösen nehéz volt, főleg a fiú szakágnak. Hogyan foglalnád össze ennek tükrében az eddig Fehérváron töltött időt?

A Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiának messzire vezet a történelme, nem csak Székesfehérváron, de egész Magyarországon. Ami az utánpótlás-nevelést és a tehetség-gondozást illeti, több olyan erősségünk van, ami európai szintet képvisel. Az elmúlt két évben volt szerencsém sokat tanulni és megérteni a dolgokat, különösen a DKKA-nál dolgozó kollégáktól, akik szenvedéllyel, lelkiismeretesen dolgoznak a srácokkal. Valóban, tavaly maximális nyomás alatt kellett dolgoznunk, és komoly kihívás előtt álltunk, ami viszont az egész Akadémiát érintette. Mostanra viszont sikerült önbizalmat szereznünk, megerősödnünk és ambíciót gyűjtenünk a folytatáshoz. A kulcs az volt, és változatlanul most is az, hogy mindig fókuszáljunk az alapjainkra, az értékeinkre, az identitásunkra. Mi egy család vagyunk. Ez a szó szerintem mindannyiunknak sokat jelent házon belül, nekem különösen. Ennek a családias értékünknek köszönhetően, remekül tudtunk dolgozni. Elsősorban megvédtük a gyerekeket, másodsorban optimalizáltuk a lehetőségekhez mérten a működésünket. Természetesen nehéz időszak volt, de sokat tanultunk belőle. Az edzőktől, a szülőkön át a játékosokig mindenki magas intenzitással dolgozott, hogy létrehozzunk egy újratervezett kosárlabda oktatási programot. A jövőben az Akadémián ezt akarjuk lépésről lépésre fejleszteni.

Elkezdődtek már ezek a fejlesztések? Voltak változások a nyáron, amik efelé terelik a a DKKA-t?

A nyár során a játékosállományban kevésbé, inkább edzői fronton történt változás, három új fiatal edző csatlakozott a DKKA-hoz. Hiszem, hogy a legfiatalabb játékosokat a legjobb edzők kezébe kell adni, hogy a lehető legjobb alapokat kaphassák meg. Sikerült elérnünk, hogy két korosztályban is lehetősége van az edzőknek segédedzőkkel dolgozni. Sőt, bizonyos korcsoportokat egyesíteni tudtunk egyéni képzésekre, ahol van lehetőségünk jobban képezni és értékelni a játékosokat és edzőiket. De annak is örülök, hogy a gyerekek erőnlétét is fejleszthetjük, U12-U18-as csoportokban is nagyobb hangsúlyt kapnak az atlétikai edzések.

Mi a helyzet a te szerepeddel? Idén már nem ülsz le egyik csapat padjára sem, nem hiányzik majd?

Az én szerepem tiszta, amióta aláírtam a DKKA-hoz. A fiú szakág vezetőjeként a srácok fejlesztése a legfőbb feladatom. Jöjjön bármilyen probléma vagy kihívás az életben, meg kell tartani a hitünket abban, amit csinálunk. Vezetőként mérlegelnem kell és döntéseket hoznom, pont mint a játékosoknak a pályán. Persze itt a teljes képet kell látni, mik a realitások, a lehetőségeink és milyen irányban kell haladnunk, hogy elérjük a céljainkat. Jelenleg az Akadémia managementjével közösen azon vagyunk, hogy a meglévő programunkat továbbfejlesszük, az oktatási és értékelési rendszerünket pontosítsuk. Ezekben a döntéshozatali folyamatokban például korábban kevésbé tudtam részt venni, most viszont van alkalmam az összes edzésen ott lenni, minden korosztályt legalább havi kétszer megnézni majd itthon és idegenben is a meccseken. Úgy látjuk így kaphatunk optimális visszajelzéseket, én is így tudom a legjobban segíteni az edzőket és a játékosokat. Azért az egyéni képzésekkel tartok majd edzéseket és persze, az a válaszom, hogy hiányzik majd, hogy minden hétvégén edzősködhessek, de ez egy új, izgalmas kihívás, ami százszázalékosan a DKKA érdekeit szolgálja. Boldog vagyok, mert az Akadémia edzői rendszerében és az egész felépítésben sokat számít egy ilyen pozíció.

Nézzük az eredményeket! Elégedett vagy a fiúk teljesítményével?

Fontos leszögezni, és ezt mindenkitől kérdezem, hogy Magyarországon mit jelent a teljesítmény, mi számít eredménynek? Pályán, pályán kívül nyújtott teljesítmény? Technikai, taktikai fejlődés? Konkrét eredményekre gondolunk? Számomra, aki a DKKA fiú szakágát irányítom, a teljesítményt egy adott modellben kell mérni, amiben a srácok mindennapos fejlődését követhetjük. Viszont fontos azt is hozzátenni, hogy a kosárlabda csapatsportág, gyerekekről van szó, így nem csak a pályán, de azon kívül is van nevelő feladatunk.
Az olyan nehéz időszakokban, mint amin most is átmentünk, nagyon büszke vagyok arra, hogy a DKKA eseményein, a mindennapos kommunikációban, a meccseken, a tornákon, az edzői értekezleteken rájöttünk arra, hogy ez a nagy család, hogyan tudja összegyűjteni, a különféle erősségeket és tudást felhasználni, hogy az a gyerekek fejlődését szolgálja. Számomra ez a legnagyobb eredményünk.
Ami a kosárlabda számszerű eredményeit illeti, mindenki szeret a dobott pontokból, az elért helyezésekből, az érmek számából kiindulni. Azonban a mi programunkban nem ez a prioritás. Mi az egyéni fejlődésre fókuszálunk, a játékos saját programjára, kezdve a technikai képzettséggel, figyelve minden más részletre, mint például erőnlét, atletikusság, ügyesség. Ezután jön a versenyeztetés, hiszen megpróbáljuk a legjobbakkal megmérettetni magunkat, hogy a gyerekek egyénileg fejlesszék magukat és a csapatban is kialakuljon a győztes mentalitás.
Nagyon büszkék és elégedettek vagyunk a fiatalabb U11-U16-os korosztályok fejlődésére. Lehetőségünk volt szervezni és részt venni nemzetközi tornákon, ahonnan csupa pozitív visszajelzést kaptunk ellenfeleinktől mind a lebonyolítást, mind a játék minőségét illetőleg. Néhány U14-U15-ös fiú a magyar válogatottba is kapott meghívót, ami meg a legjobb mérce a szisztematikus munkánkban.

Hogy tetszik Fehérvár, mik a benyomásaid Magyarországról két év távlatában?

Székesfehérvár nagyszerű város, remek elhelyezkedéssel, közbiztonsággal, ideális hely a nyugodt életre. Szabadidőmben imádok a város körül a dombokon futni, kikapcsolódni Balatonon, elszökni a Dunakanyarba vagy közeli borvidékeket felfedezni.
Ez lesz a harmadik év, hogy Magyarországon élek és a DKKA-nál dolgozom. Hatalmas megtiszteltetés és örülök, hogy továbbra is élvezhetem a vezetőség bizalmát. Nagyon jó érzés a közösség részének tudni magam, az emberek kedvesek, segítőkészek velem a kezdetektől fogva. A gyerekeim majdnem két évig szintén velem éltek itt Fehérváron, ami nagy kihívás, de persze egyúttal szuper érzés is volt. Rengeteget tanultunk a magyar kultúráról, történelemről, nyelvről, ételekről, zenéről. Az a helyzet, hogy valójában lehet könnyebb, nehezebb az élet, a végén mindig a fantasztikus élmények maradnak meg.
Ahogy már korábban is mondtam, a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia működése, az akadémiai modellünk szilárd alapokon nyugszik. Nagyszerű kapcsolatunk van számos fehérvári iskolával, ahol edzhetünk és ahonnan sok gyerek is érkezik hozzánk. A palánta programmal már U9-es korosztálytól csatlakozhatnak hozzánk srácok, és egészen 18 éves korukig biztos lehet benne a gyerek és a szülők, hogy a DKKA-val a legminőségibb képzést kapják majd. A csapat és egyéni edzéseink remek lehetőséget kínálnak a fejlődésre, de természetesen a legmagasabb szintre elérni nagy kihívás, nehéz és hosszú út vezet odáig. Mi is tisztában vagyunk vele, hogy nagy a konkurencia, de ahogy mi szervezetként tudjuk, hogy keményen kell dolgoznunk, a gyerekeknek is azt sulykoljuk, hogy semmit sem kap ajándékba az ember, nincsenek ingyenes belépők, csak kemény munka. Még egy hipertehetséges fiatal számára sincs garantálva a siker, mert ahhoz ez önmagában kevés, idő, odaadás, szenvedély és szorgalom is kell. Vezetőként és edzőként viszont azt tudom mondani, hogy mi a DKKA-nál minden játékosnak megteremtjük a legjobb lehetőséget, hogy először is élvezzék a kosárlabdát, másodsorban elérjék az álmaikat.

Mennyiben más a magyar kosárlabda képzése az általad tapasztaltakhoz képest?

A magyar utánpótlás-nevelésről az elmúlt két évben kialakult a fejemben egy kép, ami nem alaptalan kritika akar lenni. Három fő probléma is van, amikre szerintem érdemes lenne jobban odafigyelni.
Az egyik az U11, U12, U14-es bajnokságok versenyképessége. Nem hiszem, hogy egy játékos vagy egy csapat képes növelni versenyképességét és megmutatni tudását, ha havonta egy hétvégén játszik két meccset, ahol maximum 20 percet tölt pályán. Ugyanide kapcsolódik a megnövelt csapat létszám, csapatonként 14-15-16 játékossal nem lehet számolni. Az én szememben sokkal ésszerűbb megoldás, ha minden hétvégén játszanak egy meccset a gyerekek, az edzők pedig maximum 10-12 játékost nevezhetnek.
Másodszor itt van a „magasemberek magyar problémája”. Az az elképzelés, hogy nincsenek magas tehetségek Magyarországon nem teljesen igaz. Nyilván én sem láttam túl sok 210-215 centi magas fiatal játékost, azonban 195-205 centiméterrel már bőven pattogtatnak. Itt vannak körülöttünk ezek a gyerekek, még ha technikailag nem is olyan képzettek, az még nem jelenti azt, hogy el kell őket rejteni. Pedig én ezt látom, nem játszanak, vagy ha igen, a palánk alá dugják őket, mert nekik ott a helyük. A kiválasztástól az oktatásig ezekkel a srácokkal kellene a legjobban törődni. Ez persze speciális és hosszú folyamat, de a legnagyobb bizalmat és pozitív szellemiséget kellene sugározni feléjük és a pálya bármelyik pontján megbízni bennük.
Végül a harmadik, a legjobb játékosok, legnagyobb ígéretek összevonása. Úgy hiszem, ezeknek a játékosoknak progresszív, közös programot kellene kidolgozni, ahol sokkal gyakrabban lehetne megmérettetni őket. Arra gondolok, hogy regionálisan mondjuk havonta egyszer, kétszer az egyes korosztályok kiválasztottjait mini edzőtáborokban összehozni. Ez a válogatott kiválasztást is segíthetné, de a gyerekek egyéni fejlődését biztosan szolgálná. Szerintem ez a legérdekesebb topik, amin el lehetne gondolkozni.

Az előző hetekben elkezdődött a felkészülés az új idényre. Hol tartanak a srácok és mik az eléjük kitűzött célok?

Az elmúlt szezon végén a gyerekek két hétre nyári táborban voltak, Velencén illetve két fehérvári iskolában, a Tóvárosban és a Kossuthban. Szuper volt, hogy ennyien részt vettek, de itt alapvetően az volt a cél, hogy élvezzék a kosárlabdázást, reggel az edzéseket, délután más programokat.
Aztán augusztus 5-én elkezdtük a felkészülést az U12, U14, U16 és U18-as korosztályokkal. Az edzések fizikalitásban és technikailag körülbelül 80 százalékon pörögnek, a taktikára egyelőre nagyjából 20 százalékot szántunk. Az az érdekes, hogy a kidolgozott programunknak köszönhetően, a legfiatalabbaktól a legöregebbekig, mindenki számára ugyanazt az irányt tudjuk megszabni.

Hogyan látod az előttünk álló bajnokságokat? Hova juthatnak az egyes csapatok?

A távlati terveink reálisak, és abból indulunk ki, amit és ahogy csinálunk. Mivel a programunk a fiú szakágban jó úton halad, bizakodó vagyok, de persze sok munkára lesz szükség. Elsősorban az edzőktől várok kőkemény munkát, nyitott szemléletet és szenvedélyes hozzáállást, hogy a játékosokat és saját magukat is állítsák kihívások elé. A fiúktól pedig csak annyit, hogy minden edzésre százszázalékos figyelemmel és koncentrációval jöjjenek és akkor mindent megtanulhatnak.

A képek forrása: fmc.hu

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük