Pécsett nőttek fel, most pedig Akadémiánkon alkotnak egy csapatot, és veszik ki a részüket hétről hétre női felnőtt csapatunk meneteléséből – úgy, hogy közben az egyetemen is helytállnak. Lillával és Lucával, a Szücs-testvérekkel beszélgettünk.
A bajnokság utolsó mérkőzései előtt vagyunk. Mit gondoltok, mi dönthet ilyenkor a csapatok között?
Lilla: A szezon végén, a legfontosabb szakaszban szerintem az dönthet, hogy egyrészt kinek van a legtöbb hadra fogható játékosa, akire lehet számítani. Másrészt, mivel ilyenkor már mindenki nagyon fáradt, az is fontos, hogy ki akarja a legjobban a végső győzelmet.
Luca: A szezon legvégén vagyunk, amikor már mindenki nagyon fáradt, és esetleg kisebb-nagyobb sérülések hátráltatják. Szerintem az lehet a kulcs, hogy ki mennyire maradt motivált és mennyire szeretné megnyerni az utolsó meccseket, illetve a bajnoki címet.
Hogy érzitek: jó döntést hoztatok, amikor a tesó(ka)t is követve Székesfehérvárra jöttetek játszani?
Lilla: Nagyon örültem az év elején, hogy itt volt velem Réka. Játszottunk már együtt korábban egy csapatban, akkor nagyon szerettünk együtt játszani. Most közösen csináltuk végig az alapozást, de aztán úgy hozta a sors, hogy Réka helyett Luca érkezett hozzánk. Ez szintén jó dolog volt, és hozzájárult, hogy nem szomorkodtam, amiért Réka már nem tudott velünk lenni.
Luca: Teljes mértékben úgy érzem, hogy jól döntöttem, amikor Fehérvárra jöttem, hiszen mindent megkaptam, amit az Akadémia ígért a szezon elején. Az is sokat számít, hogy itt van Lilla. Mind a pályán, mind az életben. Most költöztem el először otthonról, így tényleg sokat jelent az ittléte. Titkon egy kicsit reménykedtem benne, hogy Réka is visszatér hozzánk, de ez sajnos nem így alakult.
Mindketten megfordultatok már az A-csoportban is. Mit gondoltok, mik a legfőbb különbségek az első és a másodosztály között?
Lilla: Az A-csoportban, úgy gondolom, hogy a minőségi légiósok és a magyar válogatott játékosok jelentik a különbséget. Itt, a B-csoportban nem nagyon találkoztunk külföldi játékossal. Bár van különbség a két osztály között, de a szezon közben bebizonyítottuk, hogy meccsben tudunk lenni az első osztály végén lévő csapatokkal. A csapatok erősségei mellett például edzéslehetőségben is van különbség, illetve, hogy mennyire egyeztethető össze a tanulás a sporttal.
Luca: Nem mondanám magamat egy nagyon tapasztalt A-csoportos játékosnak, de a legfőbb különbség, amit érzek, az a játék gyorsasága, a fizikalitás, illetve, hogy milyen gyakran váltogatják a csapatok mérkőzések közben az egyes taktikai elemeket. Az A-csoport vége és a B-csoport eleje között viszont már nem látok akkora különbséget. Ez azért is lehet, mert több élvonalbeli együttes indít második csapatot, ahol sok az átfedés a játékosok közt. Azt gondolom, hogy mi sem vagyunk annyira elmaradva az A-csoporttól, és ezt a BKG elleni felkészülési mérkőzés mutatta meg a legjobban, ahol sikerült legyőznünk a szigetszentmiklósiakat. Nyilván sok dologban kell még fejlődnünk, hogy adott esetben az A-csoportos mezőnyben is megálljuk a helyünket, és néhány tapasztaltabb játékosra is szüksége lenne a csapatnak.
Mindketten tanultok is a kosárlabda mellett. Hogy tudjátok összeegyeztetni a két dolgot?
Lilla: Azért is jöttem tavaly Székesfehérvárra, mert itt tanulok. Az Óbudai Egyetem itteni sportközgazdász szakára járok. Azt szerettem volna, hogy elférjen egymás mellett a kosárlabda és az egyetemi kötelezettségek. Az Akadémia mindenben partner, és sok segítséget kapok. Szerencsére most már kevesebb órám van, és a mesterképzésen alapból kevesebbet kell bent lenni, így én is könnyebben helyt tudok állni mindkét fronton.
Luca: Pécsett tanulok a Közgazdaságtudományi Karon, marketing mesterszakon. Az Akadémia vezetése és az edzők is elfogadják, hogy hallgatói kötelezettségeim is vannak. Az természetesen okoz nehézségeket, hogy haza kell mennem Pécsre, hiszen tömegközlekedéssel ez egy háromórás út, ami elég fárasztó tud lenni. Amikor kötelező volt megjelennem az egyetemen óra vagy vizsga miatt, mindig meg tudtuk oldani, hogy ott legyek.
