Fiatal edzőnk második szezonját tölti Székesfehérváron. Az idei szezonban serdülő „A” csapatunkat irányította, emellett Andrea Turchetto segítőjeként is dolgozott a junior fiúk mellett. Az idény tapasztalatairól, egyéni fejlődéséről, a junior fiúknál töltött másodedzői munkáról, na és persze a közelgő serdülő „B” döntőről kérdeztük Gáll Dominikot.
Tavaly egy korosztállyal feljebb dolgoztál. Mennyire volt nehéz visszalépni, egyáltalán visszalépés volt a kadett fiúk edzései után, idén a serdülőket edzeni?
Őszinte leszek év elején egy picit tartottam tőle, de nagyon könnyen ment az átállás. Alapvetően ugyanazt próbáltuk megvalósítani a gyerekekkel, mint tavaly csak egy kicsit egyszerűbb verzióban. Nagy segítségemre volt, hogy tavaly másodedzőként az U14/A csapatnál dolgoztam és láttam hogyan dolgozik Blahó Barnabás, így volt rálátásom és elképzelésem, hogy mit szeretnék csinálni az idei szezonban.
Közben másodedzőként is számított rád Andrea Turchetto az U18-as srácoknál. Milyen érzés volt egy európai top szintet megjárt edző mellett dolgozni?
Nagy megtiszteltetés volt, hogy csatlakozhattam az U18-as stábhoz. Amióta Andreaval dolgozunk, teljesen máshogy látom a kosárlabdát és szó szerint minden edzésen tanulok tőle valamit. Mivel még a karrierem elején tartok, így ez a közös munka nagyon jó alapot ad a későbbiekhez.
Az U14 Alligators szezonja meglehetősen hullámzó volt. Egy nyíregyházi és egy miskolci selejtező után a középházban szerepeltetek. Visszatekintve a bajnokság kezdeti szakaszára, milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek a csapattal?
Mivel 13-14 éves gyerekekről beszélünk, nem meglepő a hullámzó teljesítmény, így nem igazán vagyok meglepve. Rengeteget fejlődtek csapat szinten, és egyénileg is a srácok, ami viszont a legszembetűnőbb, hogy stresszhelyzetben nem mindig teljesítünk megfelelően. Azon vagyunk, hogy ezen javítsunk.
Sok kritika éri a serdülő bajnokságot, amiért havonta egy hárommeccses fordulót játszanak a csapatok. Milyennek értékeled ezt a lebonyolítást?
Szerintem nem is ok nélkül. Úgy vélem nagyon kevés a havi egy forduló és az sem túl előnyös, hogy 24 óra alatt játszanak a gyerekek 3 meccset. Nyilván minden hétvégén sem lenne jó ötlet játszani, ahhoz még nagyon picik, de ha kéthetente lenne forduló azt ideálisnak gondolnám.
A főtáblás mérkőzésekből látszott, hogy az „A” és „B” csoportokban rendre harmadik vagy negyedik helyen végeztetek, majd lejjebb csúszva újból jöttek a – sokszor nagyarányú – győzelmek. Ekkora volt a különbség a csoportok között, vagy mi állt a „liftezés” hátterében?
Sajnos tényleg ekkora a különbség. A nagy klubok sokkal előrébb tartanak, mint a többiek, viszont ez a korosztály a fejlődés azon szakaszában van, ahol minden meccsből sokat lehet tanulni.
Hétvégén Baján rendezik a serdülő „B” döntőt. Mik az elvárások a csapattal szemben, hogyan készültök a végső megmérettetésre?
Egész évben ezért dolgoztunk, hogy döntőt játszhassunk. Az elvárás a csapattal szemben nem más, minthogy minden mérkőzésünkön a maximumot nyújtsuk és élvezzük a játékot. Egy döntőn már bármi megtörténhet, reméljük, hogy tanultunk korábbi hibáinkból és eredményes hétvégét tudunk zárni.
Eközben a héten a junior keresztjáték kapcsán sem unatkozol. A PVSK elleni heroikus győzelmet követően mire számítotok a Zalaegerszeg elleni két mérkőzésen?
A Zalaegerszeg egy jó csapat, szó szerint erősek, fizikális kosárlabdát játszanak. Három játékosuk már évek óta a felnőtt csapatukkal készül, biztos, hogy sok tapasztalatot gyűjtöttek ezen évek alatt. Szerencsére volt időnk felkészülni belőlük. Nagyon küzdelmes és jó mérkőzésekre számítok és bízom benne, hogy mi jövünk ki belőle győztesként, aztán jöhet az „A” döntő!
Egyénileg, edzőként az idei fejlődésed után mi vársz magadtól a következő szezonban?
Mindenképpen tovább szeretnék fejlődni és tapasztalatot gyűjteni. Lépésről lépésre haladni az utamon, és a gyerekeknek minél több tudást átadni.
