Sosem könnyű egyszerre több fronton helytállni – pláne két különböző városban. Márpedig női Piros csoportos csapatunk több játékosa tanulmányai mellett kosárlabdázik. Lássuk, Drávecz Boróka és Kötő Luca hogyan egyengeti a sportolói és a hallgatói életét.
Hogy érzitek magatokat Fehérváron? Hogy tetszik az Akadémia és a csapat?
Boró: Nagyon jól érzem magam itt. Remek, egységes csapatot alkotunk a csajokkal. Elhivatott, de közben vicces és bohókás a társaság. A stábbal is kiváló a kapcsolatunk. Az edzők, ha kell, tudnak szigorúak lenni, de velünk is nevetnek, ha olyan az alkalom. Kíváncsiak a véleményünkre, partnerként kezelnek minket. Mindenki azon van, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból minden téren.
Luca: Én is nagyszerűen érzem magam itt. A lányokkal jó kis csapatot alkotunk a pályán és azon kívül is. Azt hiszem, hogy ez a sok csapatprogramnak és az együtt töltött időnek köszönhető. Az edzők és a stábtagok is mindent megtesznek értünk, bármiben segítenek nekünk, hiszen közös a célunk. Elég sokat ingázom Pécs és Fehérvár között az egyetem miatt, de Nagykanizsa is az úticélok között szerepel: amikor szabad hétvégét kapunk, akkor hazamegyek. A pécsi évek után már nem szokatlan, hogy nem otthon élek.
Túl vagyunk a rájátszás első körén. Hogy éltétek meg, hogy gyakorlatilag az alapszakasz vége után rögtön lement az első kör, most pedig egy hosszabb szünetben vagyunk?
Boró: Örülök, hogy letudtuk a rájátszás első fordulóját. Lendületből hoztuk a „kötelező” kört. Azóta a negyeddöntőre készülünk, ahol azért nagyobb ellenállásra számítunk. Abból a szempontból is jól jött ki ez a meccsnaptár, hogy húsvétkor így mindenki tudott néhány napot a családjával tölteni. Erre júniusig már úgysem lesz lehetőségünk. Az ilyen hosszabb mérkőzésmentes időszakban több kondiedzésünk van, és csapatprogramok is színesítik a hétköznapokat. És ott van a zalaegerszegi edzőmeccs is.
Luca: Jó, hogy ilyen könnyedén letudtuk a rájátszás első körét a húsvét előtti héten, hiszen így kaptunk néhány napot pihenni és feltöltődni a családtagjaink körében, hogy aztán újult erővel készülhessünk a negyeddöntőre. Így, hogy három hét van a két kör között, intenzívebben tudunk edzeni, kondizni. Be tudunk gyakorolni új elemeket is, amik fontosak lehetnek a rájátszás hátralevő részében. Plusz csapatprogramokat is tudunk szervezni, ami még jobban összehoz bennünket a szezon legfontosabb meccseire.
Mennyit számít, hogy egy helyről jöttetek és jól ismeritek egymást?
Boró: Egyszerűen imádom, hogy Luca a csapattársam! Tavaly, amikor megkeresett az Akadémia, már az első beszélgetésnél megemlítették, hogy Lucát is szeretnék leigazolni. Egyből azt mondtam, hogy ha ő jön, akkor én is. A pályán, a játékban annyira sokat nem számít, hogy korábban éveken át együtt játszottunk; inkább a pályán kívül jelenik ez meg. Az öltözői hangulaton szerintem sokat dob, hogy mivel régebb óta ismerjük egymást, sokkal bátrabban és keményebben ugratjuk a másikat.
Luca: Nyilván sokat számít, hogy lassan nyolc éve ismerjük egymást Boróval. Nagyon szeretem a társaságát, sokat nevetünk együtt vagy szórakozunk, csipkelődünk egymással. A Szücs-lányokkal is jó a kapcsolatom, hiszen őket is ismerem Pécsről, és Lucával korábban csapattársak is voltunk.
A sport mellett egyetemre is jártok. Hogyan tudjátok összeegyeztetni a kosárlabdát a tanulással? Mik a terveitek a diploma megszerzése után?
Boró: A Budapesti Műszaki Egyetem másodéves gépészmérnök hallgatója vagyok, ezért rendszeresen ingázom Budapest és Fehérvár között, ami sok időmet felemészti. Folyamatosan priorizálni kell a dolgokat, hogy a tanulásra, a sportra és a pihenésre is jusson idő. Ebben próbál mindenki a segítségünkre lenni. Az egyetemen van kedvezményes tanulmányi rendem, amivel elég, ha csak pár laborgyakorlatra és számonkérésre bemegyek. Azért, ahogy az időm engedi, próbálok minél több órán részt venni. Szerencsére Gergő (Szentpáli Gergő vezetőedző – a szerk.) számára is fontosak a tanulmányok, így készségesen elenged az edzésről. Most úgy látom, hogy a mester diploma megszerzéséig szeretnék csak versenyszerűen kosárlabdázni, utána a végzettségemnek megfelelően szeretnék elhelyezkedni.
Luca: Én a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai karának harmadéves mérnök-informatikus hallgatója vagyok. Nappali képzésre járok, így nem egyszerű összeegyeztetni a tanulmányokat a kosárlabdával, ugyanis minden héten ingáznom kell Pécsre az óráimra. Gergő nagyon sokat segít, hiszen tudja, hogy mennyire fontos számomra a tanulás, és van, hogy eljöhetek edzésről. Próbálom kiegyensúlyozni a kosárlabdát és a tanulást, de vannak időszakok, amik kicsit nehezebbek. Szeretek kosárlabdázni, de a szakma, amit tanulok, szintén nagyon érdekel. Úgy érzem, hogy amíg tanulok, addig mindenképpen szeretnék játszani, aztán az informatika területén is tapasztalatot szereznék.
