Egy hónapja arattuk ötödik győzelmünket a rájátszás csoportunkban, amivel be is biztosítottuk elsőségünket. Ennek tudatában - és hogy a juniorok hétvégi döntőjére pihentek legyen a feljátszók - az alapcsapatnak mondható keretünkkel utaztunk Kecskemétre. Legfőbb célunk a találkozóval az volt, hogy mindenki kapjon lehetőséget, illetve a jövő héten várható keresztjáték előtt újra meccsritmusba lendüljünk.
Sajnos meglátszott az egy hónap kihagyás, hiába játszottunk edzőmeccseket a juniorok ellen, keveset láttunk viszont eddigi erősségeinkből. Ellenfelünk agresszív kezdését folyamatosan fenntartotta, amivel önbizalmat és lendületet veszítettünk. Legfőbb erősségünket, jó védekezésünket hiányoltam leginkább, azt a keménységet és harcosságot, amivel az eddigi győzelmeinket arattunk. Támadásban lelassítottak bennünket és puhán kosárlabdáztunk. Életjeleket a harmadik negyed második felétől mutattunk, de ekkorra már jókora hátrányban voltunk, amit képtelenek voltunk ledolgozni.
Bízom benne, hogy ez a pofon jókor jött, és a következő napokban még keményebb edzésekkel ki tudjuk javítani hibáinkat. Vissza kell találnunk önmagunkhoz, arra az útra amin eddig jártunk, hiszen a következő állomás már a keresztjáték ahol a B-döntőbe jutás a tét!
