Matus Gábort, az egykori irányítót, majd edzőt 2015 nyarán nevezték ki a DKKA ügyvezetőjének. Amikor először kispadra ült a kilencvenes évek végén – a székesfehérvári fiú utánpótlásban –, nem gondolta, hogy majdan az irodaházban, íróasztal mögött tevékenykedik.
– 1998-ban kezdtem edzősködni, az Albacomp utánpótlásában, következő évben alakult a Dávid Kornél Kosársuli. Amikor 2003-ban abbahagytam a kosárlabdát, már javában edzősködtem. Mindig is érdekelt ez a szakma. játékosként is követtem az utánpótlás eseményeit, állandóan ott voltam U20-as gárda meccsein, akadt csapattársam, aki velem, a felnőttben kerettag volt, de az utánpótlásban játszott, például Sós Gábor, Mihalics Zoltán, Dávid Gergely, Nunez Martinez. Őket figyeltem. Tudatosan készültem az edzői pályára.
– Másfél évtizedet húzott le az élvonalban, de a válogatottban nem szerepelt. Miért?
– Egyszer sikerült, a Pannon Kupán, Grúzia ellen, Körmenden. Jól ment, 10/6 pontot dobtam, sikerült nyernünk. Később is többször voltam a keretben. Kupagyőztes lettem a Honvéddal – a katonaság alatt náluk játszottam –, az Alba minden győzelmének szereplője voltam az ezredfordulón, szerepet vállaltam a három bajnoki aranyban és a két kupagyőzelemben. 2013-ban a szakmai stáb tagja voltam. Csak a tavalyi sikerekben nem volt részem a felnőtteknél, akkor már az utánpótlásban dolgoztam.
– Többször elmondta, játékosként korán hagyta abba.
– 33 éves múltam, a térdeim fájtak. Tudtam volna még pár évet játszani, de az igazság az, elhasználódtam. A jövőm szempontjából komoly lehetőséghez jutottam, az elnök, Nagy Gábor jóvoltából. Farkas Sándor volt vezetőed-ző, rögtön a felnőtt csapatnál kezdtem mellette, másodedzőként. Sanyival hosszasan beszélgettem, játékosként is maradhattam volna, végül a búcsú mellett döntöttem, az edzői stáb tagja lettem. Játékosként kaptam ajánlatot Németországból, egy harmadosztályú, müncheni klubtól, 2003 októberében. Játszottam pár hónapot, április elején tértem vissza a rájátszásra. Farkas mellett edzősködtem, később jöttek más szakvezetők, valamint dolgoztam az U18-as és az U20-as csapattal. Tíz évvel ezelőtt Fodor Péter volt a tréner, vele februárban szerződést bontottak, felkérték, vegyem át a gárdát. Négy hónapig dirigáltam a fiúkat, a 6. helyen végeztünk. A Körmenddel csatáztunk a négy közé jutásért, 3-2-re kikaptunk, kiestünk. Az alapszakaszt a 3. helyen zártuk, a vasiak végül bajnokok lettek. Aztán másodedzőként tevékenykedtem 2013 nyaráig, majd következett a DKKA.
– Sok edzővel dolgozott játékosként. Ki volt a legjobb?
– Mindenkitől próbáltam ellesni a pozitívumokat, igyekeztem a jót hasznosítani és a tanultakat később a napi munkába beilleszteni.
– A kispadok világa, az edzősködés már nem vonzza?
– Most nincs ilyen ambícióm. De soha nem lehet tudni, mit hoz az élet. Követem a sportágam minden szegmensét, felnőtt bajnokikra járok, valamint utánpótlás-eseményekre is. Továbbra is az életem a kosárlabda. Dávid Kornél felkérésére 2013. január 1-től a klub menedzsmentjében, valamint sportigazgatóként az akadémián is dolgoztam. Két és fél éve a DKKA ügyvezetője vagyok.
– Fiúk és lányok is sportolnak itt. Könnyű összehangolni?
– Ezzel nincs gond. A fiúk az U14-es korosztályig a DKKA-ban szerepelnek, aztán az Alba Fehérvár utánpótlásában. A lányok 9 éves kortól egészen a felnőttig. Jelenleg 450 gyerek pattogtat az akadémián. Folyamatos a fejlődés, 60 gyerekkel kezdődött a munka, 1999-ben, a Dávid Kornél Kosársuliban. Közel két évtized alatt nagy utat tettünk meg. Ma 600 gyerek van a fehérvári és a Velencei-tó környéki utánpótlásban.
– Meddig emelkedhet?
– Tovább már nem igazán, ez is nagyon jelentős szám. Az országban egyedülállók vagyunk, azzal, hogy fiú és lány vonalon is magas szintű akadémiai képzés folyik, összesen több, mint 30 edző dolgozik a fehérvári utánpótlásban, ez vállalkozásként is felfogható. A társasági adókedvezménynek köszönhetően a költségvetésünk a tízszerese, mint a tao előtti időszakban volt. Ezért is sikerült bővíteni a létszámot, nagy könnyebbség nekünk, a gyerekeknek, a családoknak, főként a szülőknek, hogy nem nekik kell a felszerelésre, az utaztatásra, étkezésre költeni. A jelenlegi viszonyok nem hasonlíthatóan a húsz, de mondhatom, a tíz évvel ezelőttihez sem. A társasági adókedvezmény a 2011-12-es szezonban kezdődött, hatalmasat lépett előre a kosárlabda, de a magyar sport egésze is.
– Mi a legszembetűnőbb különbség?
– A tömegesítés. Nyitottunk külföld felé, csapataink külföldi tornákra járnak, a U20-as női együttes most jött haza egy jelentős, nemzetközi tornáról, Romából, valamint fontos, hogy nyár óta külföldi edzőt, elismert francia szakembert foglalkoztatunk. Mi is gyakran látunk vendégül külföldi együtteseket, EYBL-tornákat rendezünk több korosztályban. Célunk, hogy játékosaink nem csak a magyar bajnokságban, az országhatárokon túl is megmérettessenek, megtudjuk, hol is tartunk valójában a nemzetközi élvonallal folytatott küzdelemben.
– Rövidtávú célok?
– Vannak olyan, fiatal tehetségeink, akik nálunk kezdtek kosárlabdázni, a cél az, hogy egy-két éven belül odakerüljenek a felnőtt, férfi csapatba, ráadásul rendszeres, aktív szereplők legyenek a tétmérkőzéseken. Több játékosunk szerepel a korosztályos válogatottakban, A fiúknál és a lányoknál is közel tíz sportolónk tagja a különböző kereteknek. A lányoknál akadnak, akik az előzetes keretbe kaptak meghívást, többen pedig már a korosztályos válogatottban is szóhoz jutottak. A lányoknak lehetőséget biztosítunk, hogy a felnőtt amatőr bajnokságban, a B-csoportban bizonyítsanak, a töretlen fejlődés adott, később más klubokban, NB I-ben folytathatják. Valószínűleg nem lesz NB I-es női csapat Fehérváron, de a B-csoportban a folytatásban is szeretnénk szerepelni. Azok a játékosok, akik érettek a legmagasabb osztályba, másutt bizonyíthatják tehetségüket. Akadnak játékosaink, akik már kaptak ajánlatot, sőt volt, aki már el is igazolt a majdani, A-csoportos szereplés reményében. Úgy gondolom, mi olyan szakmai és tárgyi feltételekkel rendelkezünk, ami az országban is egyedülálló. A DKKA fejlődése dinamikus. Tavaly az U16-os fiú csapat bajnok lett hazai pályán, az U14 előkelő helyen végzett Debrecenben. Majdnem mindegyik, korosztályos csapatunk rendszeres résztvevője az országos döntőnek, a sikeres munkát jelzi, hogy több bajnoki címet nyertünk az utóbbi években.
– Vérfrissítésre került sor, új edzők kerültek az akadémiára az utóbbi két évben.
– Olyan fiatal szakemberek érkeztek, akik más kluboknál már bizonyítottak. De szeretnénk, hogy nem csak játékosokat, hanem edzői utánpótlást is neveljünk. Konferenciát, edzőtovábbképzőt rendeztük, ahol szakembereink neves előadóktól tanulhatták a szakmai rejtelmeit.
– Merre halad a kosárlabda?
– Egyre atlétikusabb, nem csak a fiúknál, a lányoknál is. Megpróbáljuk követni a legújabb trendeket, ezért is foglalkoztatunk erőnléti edzőket, akik a fizikai felkészítésre ügyelnek, minden tekintetben szeretnénk zárkózni a nemzetközi élmezőnyhöz. A DKKA alapítójának és névadójának köszönhetőn kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezünk a világban, ezt szeretnénk a későbbiekben is minél jobban kiaknázni. Tavaly nyáron egy litván szakember, valamint a francia Matthieu Donnard tartott egyhetes képzést az akadémián a kiemelt csoport tagjainak, utóbbival annyira gyümölcsöző volt az együttműködésünk, hogy hosszú távú szerződést kötöttünk. Tervünk, hogy kiemelt tehetségeinkkel a nyáron is dolgozzanak olyan külföldi szakemberek, akik magasabb kosaras kultúrából érkeznek. Szeretnénk egy-két játékosunkat külföldi táborba elküldeni, már tárgyalunk erről a fogadó egyesület. Minden elkövetünk, hogy sportolóink fejlődése a folytatásban is töretlen legyen.
