Egy hónap elteltével játszottunk ismét tétmérkőzést. Az alapszakasz végeztével négycsapatos rájátszás csoportba kerültünk, ahol a kvartett egyetlen ismeretlen csapata, a Törekvés várt ránk kezdésképpen.
A lányok is várták már hogy újra meccsnap legyen, ez meg is látszott a kezdésünkön. Óriási elán, hatalmas energiák, de mindezeknél még nagyobb izgalom jellemezte a játékot. Az első negyedben még ellenfelünk vezetett, éppen a kapkodásból eladott labdáinkból, meg a figyelmetlen lepattanózásunkból.
A második negyedre azonban minden megváltozott. Innentől kezdve összeszedetten, de mégis hatalmasat küzdve kosárlabdáztunk. Működött a letámadásunk, rengeteg labdát szereztünk, volt indításunk, de még zóna ellen is könnyedén játszottunk.
A rengeteg hiba ellenére is csak gratulálni tudok a csapatunknak! Büszke vagyok a lányokra, akik utolsó leheletükig törekedtek a százszázalékos teljesítményre, a kemény munka ismét meghozta gyümölcsét.
