Hosszú szünet után ismét meccseket játszott a csapat. A hazaiak meg is leptek bennünket. A második félidőben az idősebb játékosaink sikeresebben vették fel a versenyt kanizsai ellenlábasaikkal de ez is kevés volt a zárkózáshoz. Nagyon jó tapasztalatokat szereztünk.
A komoly erőt képviselő pécsiek voltak másodszor az ellenfeleink. Tapasztalatuk javára írható, hogy minden negyedben nagy elánnal vadászták a fiatalabb játékosainkat és erővel, agresszivitással múlták felül őket.
Sajnos ellenfelünk pontos és érett játéka miatt kevés lehetőséghez jutottunk a támadó oldalon, viszont azokat jó százalékkal értékesítettük.
A harmadik meccsen ismét egy "válogatottal" játszottunk, ennek ellenére a páros negyedekben többször sikeresen lassítottuk a támadásaikat. Hatalmas dicséret a mezőnyjátékosoknak azért mert rendre sikeresen hozták helyzetbe Ehmann Csillát, aki nagyrészt élt is a lehetőségekkel. Fiatalságunk és rutintalanságunk még mindig szembetűnő volt de ebből az összecsapásból is sokat tanultunk.
