A szombati naptól vártunk reális győzelmi reményeket, de az első mérkőzés hamar olyan fordulatot vett, hogy el is szálltak ezek a remények. A lányok akaratával nem volt baj, de rengeteg olyan képzetlenségi hibát vétettünk, ami 45 eladott labdát eredményezett. A kialakított 84 dobásunkból csak 24-szer tudtunk betalálni. Így nem volt esélyünk a győzelemre.
A második mérkőzésünk alakult a legizgalmasabban. A kecskeméti lányok irányították inkább a játékot, de volt tartásunk, küzdöttek a lányok becsülettel és a harmadik negyed végéig egálban álltunk.
Agresszívan játszottunk, az első meccshez képest jobb megoldásaink voltak, de a hatékonyságunk még rosszabbul alakult. 18 százalékos mezőnymutatóval és 31 százalékos büntetődobással nem lehet ilyen szoros meccset megnyerni, hiába szereztünk 41 labdát és 31 támadó lepattanót!
A vasárnapi, utolsó mérkőzésre tét nélkül mentünk, eldőlt, hogy az alsóházban kezdhetjük a bajnokságot. Az ellenfelünk a házigazda Nemzeti Kosárlabda Akadémia volt, akik messze a csoport legjobbjainak számítottak. Mégis a hétvége legjobb játékát ellenük tudtuk nyújtani, amire egyfelől büszkék lehetünk, másfelől bosszantó, hogy ezt a formánkat szombaton nem tudtuk előhúzni.
A második negyed ötösét leszámítva minden másik negyedben tartani tudtuk a lépést a pécsiekkel. Keményen védekeztünk, ismét rengeteg ziccer maradt ki és el is adtunk több tucatnyi labdát, de a játék összképét tekintve szépen fejeztük be a selejtezőt.
