Csapatkapitányunkra a 2025/26-os évadban is számíthatunk.
Hazatérése óta a harmadik idényét kezdi meg a Dávid Kornél KA női csapatában Laufer Gabriella. Csapatkapitányunk oroszlánrészt vállalt az élvonalba jutásból és a kilencedik hely megszerzéséből is, közben pedig a felnőtt válogatott közelébe is odaverekedte magát. Nyáron a 3×3-as és az 5×5-ös csapattal is készült, előbbiben be is mutatkozhatott, most pedig jól megérdemelt pihenőjét tölti, hogy az augusztusi alapozásra feltöltődve érkezzen.
Gabi fejlődéséhez hozzájárult, hogy kapitányunkat szerencsére elkerülték a sérülések: valamennyi mérkőzésünkön pályára lépett. Az alapszakaszban a csapat második legjobb pontszerzője (12,6) és harmadik legjobb lepattanózója (6,9) volt. Az alsóházi rájátszásban 10,3 pontot és 6,2 lepattanót átlagolt. Mérkőzésenkénti teljesítményindexe a bajnokság mindkét szakaszában 14 fölé kúszott.
„Gabitól védő és támadó oldalon egyaránt azt várom, hogy stabilabb legyen a játéka. Szeretném, hogy a játékperceit magasabb minőséggel használja ki. Nem elsősorban a mezőnyben, hanem négyes poszton számítok majd rá, emiatt a tavalyinál erősebb alsó posztos játékot várok tőle. Csapatkapitányként eddig is jól működött, most fontos feladata lesz az új játékosok integrálása” – fogalmazott újdonsült vezetőedzőnk, Gáll Tamás.
Laufer Gabival bejelentése kapcsán beszélgettünk.
Igazi sikersztori a visszatérésed, és kívülről úgy néz ki, hogy nagyon egymásra találtál az Akadémiával. Kérdés volt, hogy továbbra is fekete-fehérben pattogtatsz?
Szerintem ezt mindenki így látta, és egy pillanatig sem volt kérdés, hogy maradok. Tavalyelőtt úgy jöttem haza, hogy hosszabb távra tervezek Székesfehérváron. Nagyon jól érzem magamat itthon, jelen pillanatban el sem tudom képzelni, hogy máshol játsszak. Nemrég egy podcast beszélgetés során megkérdezték, hogy mi volt a legjobb döntésem az utóbbi években, és azt válaszoltam, hogy a hazatérésem, hogy itthon játszom. Azt gondolom, hogy azért tudok ilyen ütemben fejlődni, mert a megfelelő környezetben vagyok. Én olyan vagyok, hogy akkor klappolnak a dolgaim a pályán, ha azon kívül is minden rendben van.
Szentpáli Gergő helyett Gáll Tamás veszi át a csapatot a következő szezonra. Hogy élted meg az edzőváltást?
Mindkét szakember közel áll hozzám. Gergővel nagyon szerettem együtt dolgozni, Szike pedig már az utánpótlásban is volt edzőm, ő kezdett el velem komolyabban is foglalkozni. Mondhatni, neki köszönhető, hogy most az első osztályban játszhatok. Két évvel ezelőtt is ő csábított haza. Titkon reméltem, hogy lesz ő még az edzőm, de a szakágvezetői feladatai miatt ennek mostanáig kevés volt a realitása. Nagyon tapasztalt edző, aki rengeteget fog tudni hozzáadni a csapathoz. Biztos vagyok benne, hogy belőlem és a többiekből is kihozza a maximumot.
Milyen volt a válogatottakkal készülni a nyáron?
A 3×3-as és az 5×5-ös válogatott edzőtáborába is belekóstolhattam. Megtiszteltetés, hogy olimpiai célokat kitűző csapattal készülhettem, a legjobb magyar játékosok között. Az is fontos, hogy szervezetten kosárlabdázhattam a nyáron, és mindig jó új edzőktől tanulni.
Miben szeretnél egyénileg fejlődni a következő szezonban?
Szeretném, ha stabilabb lenne a játékom, hogy folyamatosan megtaláljam azokat a részeket, ahol segíthetem a csapatot. Ha ez épp egy rosszabb dobóformát hozó napon nem a pontszerzés, akkor másban tudjak kiemelkedőt nyújtani. Nagyon fiatal csapatunk lesz. A lányoknak a pályán kívül is kell egy vezér, ezt a szerepet szeretném betölteni. Emberileg és csapatkapitányként is minél többet szeretnék fejlődni.
Miben kell javulnunk a rájátszásba jutáshoz?
Gyorsnak és agresszívnek kell lennünk. Már tavaly is erre törekedtünk, de inkább csak a szezon első felében mutattuk meg. Most szeretném, ha ez még tovább kitartana. Mindenkiről le kell rángatni a gatyát és megmutatni, hogy a legjobb csapatoknak sem egyszerű legyőzni bennünket. Az lehet még kulcs, ha minél jobban összetartunk és csapatként küzdünk. Kifejezetten örülök, hogy az idei keretben több fehérvári játékos is lesz, olyan is, akivel az utánpótlás évekből ismerjük egymást.
Tavaly az Ugrómókusoknál az edzősködésbe is belekóstoltál. Maradsz a kicsiknél is?
Maradok, természetesen. Örülök, hogy továbbra is együtt dolgozhatok Tiringer Lacival, aki 10 éves koromban meggyőzte a szüleimet, hogy a felépítésem és a labdaérzékem miatt ne öttusa, hanem kosárlabda edzésekre járassanak. Nagy dolog, hogy abban az iskolában taníthatom a sportágat, ahová én is jártam, és az mellett az ember mellett, aki testnevelő tanáromként a kosárlabda felé terelt. Jó érzés valamennyit visszaadni a gyerekeknek abból, amit én is kaptam, akár a pályán, akár a pályán kívül.
Gabi, örülünk, hogy továbbra is itt(hon) vagy!
