Leány serdülő csapatunk B-döntőt játszhatott az év végén, a kadetteknél viszont nem volt reális esély idén az országos döntőre. Kovács Dávid edzőnk mindkét korosztály tehetségeivel sokat dolgozott az évad során, amellett, hogy a felnőtt női csapat másodedzőjeként az A-csoportból is kivette a részét. Fiatal, nagy teherbírású szakemberünkkel beszélgettünk.
A serdülőkkel B-döntőig jutottatok, a kadettekkel viszont nem volt sok sikerélményetek a rájátszásban. Lehet párhuzamot vonni a két sorozat között?
Párhuzam annyiban volt a két korosztály között, hogy hat játékost leszámítva, a kadett csapatunk serdülő játékosokból állt. Ez a keret fele, ami alapvetően határozta meg a kitűzhető céljainkat. Az eredményességhez elengedhetetlen a mélyebb keret, a saját korosztályukban tapasztalt játékosok, melyekből nekünk nem sok állt rendelkezésre. Nem lehet panaszom a lányok munkájára, minden nap igyekeztünk feszegetni teljesítőképességünk határait, versenyhelyzetben azonban ritkán jött csúcsteljesítmény a keret meghatározó játékosaitól.
Többször mondtad, hogy a kadett csapatból hiányzott a keretmélység a rutinos játékosoknál. Ez jelentette a problémát a rájátszásban is?
A mögöttünk hagyott szezont megelőző kadeti szezonban, csupán négy játékossal dolgoztam korábban együtt. A húzóerőt egyértelműen tőlük vártam, de reálisan nézve ez kevesebb, mint egy fél csapat. Ebben a korosztályban nehéz tiszta szívvel folyamatos, kiegyensúlyozott, jó teljesítményt várni mindig ugyanattól a négy embertől. Az elsőéves kadettek még ennél is kisebb számban érkeztek, így fordulhatott elő, hogy gyakran a kezdő ötös ötödik tagja már serdülő volt. Jellemző, hogy azokat a meccseket tudtuk megnyerni, amikor a négy tapasztaltabb játékosból legalább kettő kiemelkedő egyéni teljesítményre volt képes. Ami azonban sokkal fontosabb az eredményességnél, hogy jól látható stílusa lett a csapatnak, amiben serdülők és kadettek egyaránt fontos szerepet játszottak.
A serdülőknél maradt benned hiányérzet a B-döntő kapcsán, hogy nem tudtatok meccset nyerni?
A Körmend elleni meccset picit nehéz volt megemészteni, ott mutattuk a legtöbb szép dolgot. Sajnáltam, hogy nem sikerült kézzel fogható pozitív megerősítést kapniuk a játékosoknak, az elvégzett munkánkkal kapcsolatban. Ugyanakkor elsősorban nem győzelmekben mérném a csapat teljesítményét, sokkal inkább az egész éves fejlődésük, amit fontosnak tartok. A szezon eleji pécsi selejtezőben például több mint 20 pontos vereséget szenvedtünk a Kiss Lenke Kosárlabda Akadémiától, akiket a főtáblás selejtezőben – öt hónappal később – ugyanilyen arányban sikerült legyőznünk. Egyénileg és csapat szinten egyaránt felfelé tartó ívet írtak le, ami mögött nagyon sok munka van.
Együtt edzett a két korosztály, ennek lett hozadéka szerinted, elsősorban a fiatalabbak számára?
A serdülők számára egyértelműen a fejlődés, tapasztalatszerzés volt a szezon egyetlen célja. Nekik rengeteget adott ez az év. Amikor minden nap egy, két évvel idősebb játékosokkal készül az ember, attól napról napra jobb lesz. A saját korosztályukban mutatott eredményességet is nagyrészt ennek tudom be, a kemény munka, a befektetett energia minden szempontból megtérült. Büszke vagyok rá, hogy egy nagyon jó szellemiségű, kiemelkedő munkamorálú társaságot gyúrtunk három évfolyamból.
Edzőként hogy bírtad a felnőtt másodedzői poszttal együtt a három frontot?
A mérkőzések menedzselésében köszönöm Deme Dóri technikai vezetőnk segítségét, és főként Bukics Zsolt kollégám támogatását, akivel könnyű volt együtt dolgozni, és sokat segített több fronton helyt állni. A mindennapokban a serdülő-kadett korosztály együtt készült, így a három korosztály napi két csapatedzést jelentett, ami abszolút vállalható. Hivatásként tekintek az edzői létre, ebben a műfajban nincs két egyforma nap, az utánpótlás sajátosságai pedig különösen sokat adnak egy fiatal edző számára.
Nem titok, hogy maradsz a felnőttek másodedzője. Emellett maradsz a két utánpótlás korosztálynál is?
Úgy hozta az élet, hogy nem kapok utánpótlás-vezetőedzői munkát a következő szezonban. Az NB1-es csapatnál kapott nagyobb felelősség, több munkát jelent, ami mellett maximum segítőként tudok az összevont U16-U18-as társaság életében a továbbiakban részt venni. Szívügyem az utánpótlás, így kizárt, hogy teljesen elengedem korábbi játékosaim kezét, akiket szeretnék a továbbiakban is támogatni.
