Tizedik helyen végzett női A-csoportos csapatunk a bajnoki alapszakaszban. A lányok négy győzelmet szereztek – kettővel kevesebbet, mint egy évvel korábban – és nem volt reális esélyük a felsőházi rájátszásba jutni. Akadtak azért pozitívumok is, elég csak KK Deans vagy Laufer Gabi játékára gondolni. Vezetőedzőnk, Gáll Tamás értékelte az elmúlt hat hónapot.
Miként láttad az alapszakaszt?
Természetesen nem lehetek elégedett a tizedik helyezéssel. Nem volt megfelelő sem a játékunk, sem a csapat fejlődési íve. Nagyon hektikusan teljesítettünk, akár egy mérkőzésen belül is nagy hullámhegyekkel és -völgyekkel. A két légiósunk közül csak az egyik tudott húzóemberré válni a csapatban. Hiányzott a stabilitás. Úgy éreztem magam, mintha elutaztunk volna Las Vegas-ba, hogy vakon dobáljuk a pénzt a feketére és a pirosra. Sokszor egészen jó játékrészt vagy akár félidőt produkáltunk, ami rövid idő múlva száznyolcvan fokos fordulatot vett. Azt hiszem, hogy valahol a kettő között van az igazság. Persze, nem mehetünk el a pozitívumok mellett sem: két fehérvári játékos bemutatkozhatott az A-csoportban, és rajtuk kívül is több újoncot avattunk. A Vasastól érkező Salamon Zsófi és Madár Kata sokkal több lehetőséget kap, mint ahogy Dávid Mia is. Laufer Gabi valamivel kevesebb időt töltött a pályán, a statisztikái azonban jobbak, mint tavaly. És azt se felejtsük el, hogy mi adjuk az alapszakasz pontkirályát KK Deans személyében.
2003 pontot kaptunk az alapszakasz során – ez a legtöbb a csapatok közül. A dobott pontok tekintetében ugyanakkor ott vagyunk az alsó-középmezőnyben.
Sajnos az, hogy mi kaptuk a legtöbb pontot a bajnokságban, a védekezésünket minősíti. El kell ismerni, hogy ebben nem ütöttük meg az elégséges szintet sem. Ez persze nemcsak a lányok, hanem a stáb felelőssége is. Mi sem tudtunk megfelelően reagálni erre a helyzetre. Év közben több sémával is próbálkoztunk, de egyik sem bizonyult ütőképesnek. Egyénileg nincs annyi jó védekező játékosunk, mint tavaly, ezért nehezebb összerakni a csapatvédekezést is. Ami a támadójátékunkat illeti, ott erős közepesre értékelem magunkat, de ez sem működött folyamatosan olajozottan. Ha KK meglódult, akkor húzta magával a többieket is, de stabilan nem tudtuk hozni a szükséges szintet.
Mélyről indult a csapat: nagy vereségek az előszezonban és a bajnokság első fordulóiban, de aztán jöttek jobb mérkőzések is. Hová jutottatok el az alapszakasz végére?
Azt látom, hogy egyhelyben toporgunk. Nem tudtunk előrelépni, és ez a legnagyobb hiányérzetem az alapszakaszt illetően. Hiányzott a fejlődési ív, és lényegében az elvégzett munka helyett a pillanatnyi formán múlt, hogy aznap melyik arcunkat mutatjuk és versenyképesek tudunk-e lenni az aktuális ellenfelünkkel szemben. Ezt nekünk, edzőnek sem volt könnyű kezelni.
Gyors, agresszív játékot szerettél volna meghonosítani a pályán. Mennyit valósítottatok meg ebből?
Voltak olyan időszakok, amikor tudtuk hozni ezt a játékot, és voltak, amikor nem. Azt tudni kell, hogy ahhoz, hogy ez a stílus hatékonyan működjön, megfelelően agresszív védekezés szükséges. Labdaszerzésekkel, hibára kényszerítéssel kell helyzetbe hozni magunkat, mert ha folyamatosan kosarat kapunk és az alapvonalról kell játékba hozni a labdát, akkor nehéz visszatámadni és lerohanni az ellenfelet.
Volt számodra különösen emlékezetes pillanata az alapszakasznak?
Nem mondanám. Nem voltak nagy katarzisok. A Cegléd elleni idegenbeli mérkőzésünk szép emlék, hiszen kontrolláltuk szinte végig a mérkőzést, és utólag kiderült, hogy ez egy bravúrgyőzelem volt. Az itthoni, egypontos CEKK elleni győzelemben is voltak szép pillanatok. Több mérkőzéssel kapcsolatban van viszont hiányérzetem. A BKG ellen egy közepes teljesítménnyel is győzni tudtunk volna idegenben, a TFSE az utolsó előtti fordulóban szinte tálcán kínálta nekünk a győzelmet, mi viszont nem vettük el azt. A BEAC elleni hazain is sajnáltam, hogy nem volt esélyünk. Nekünk számított, hogy hány győzelmet viszünk magunkkal az alsóházi rájátszásba, a BEAC számára viszont tét nélküli meccs volt. Pont a Ceglédtől lehetne tanulni: ott volt a lehetőségük a Sopron és a Vasas ellen, és mindkétszer éltek is vele. Nekünk is voltak hasonló alkalmak, de nem tudtuk megragadni őket.
Mit vársz a március végén kezdődő playouttól?
Biztos vagyok benne, hogy vért fogunk izzadni mind a hat mérkőzésen. Mindegyik találkozó kétesélyes lesz, pont, amiért hiányzik a játékunkból a stabilitás. Nem várom magabiztosan a bajnokság hajráját, de bízom benne, hogy a lányok komolyan veszik majd a meccseket. Sokkal többet reméltünk ettől a szezontól, és kijózanítóan hatott, hogy nem tudtunk versenyben lenni a rájátszásért. Az alsóházi meccsek a lányok és a stáb közös felelőssége lesznek.
