Innen már csak felfelé vezethet az út..

A legutóbbi találkozásunkon nagy csatában 1 ponttal győztünk a Dunaújváros ellen. Egy jó, izgalmas mérkőzésre készültem.

Sajnos a korai indulás megpecsételte a sorsunkat, a csapat fele félálomban maradt. A második negyedben állva hagytak minket, a többit  kihoztuk döntetlenre. Olyan érzésem volt, mintha a gyűrűt bedeszkázták volna, a mi dobásink rendre mellé, a dunaújvárosiaké pedig betaláltak.

A ponterős játékosaimtól hiányoztak a pontok, a magasaktól a lepattanók, de szinte kollektíven nem értünk vissza védekezésben, vagy keresgéltük az emberünket.

Az egy pozitívum a félidőben bedobott büntetők száma volt.

Folytatódott a lejtmenet, ezt a csapatot legutóbb közel 30 ponttal vertük.

Igaz, hogy két kulcsemberünk hiányzott ( velük együtt a lepattanók és a kemény védekezés, "palánk alatti játék"), de a nagy ide-oda szaladgáláson kívül nem futotta másra. Állva "vártuk" a lepattanót, nem értünk vissza védekezésben és alig dobtunk pontot. Az edzésen tanultakból semmit nem láttam a pályán. Nem passzoltunk pontosan, nem léptünk a védő mögé, csak találomra hajigáltunk.

Szeretném azt mondni, hogy gratulálok az ellenfélnek, hatalmasat fejlődött az előző találkozásunk óta, de szerintem mi szúrtuk el a meccset inkább. Remélem, lesz lehetőségünk a visszavágóra egy teljes csapattal is.

Kiemelném Zsozsót, Marcit, Liát a védekezésben, Petit a lepattanókért, Misit és Boncát pedig, hogy szállították a pontokat .

Magamnak meg egy nagy ejnye-bejnye, hogy nem sikerült felráznom a csapatot ebből a rémálomból..