A "B" döntő első mérkőzésén a második kiemelt Radobasket várt ránk. Szerettünk volna erős kezdéssel, alacsonyabban rangsorolt csapatként meglepetést okozni.
Sajnos ehhez nem párosult a mérkőzés egésze során kellő pontosság. Szenvedtünk az ellenfél behúzódó védekezésével is, meggyűlt a bajunk a minden poszton megmutatkozó magasságkülönbséggel is, de a dobó hatékonyságunk volt sajnos minden eddiginél gyengébb.
A kimaradt 13 büntető, a 2-18-as hárompontos mutatónk, a 38 százalékos közeli befejezéseink sajnos nem tették lehetővé, hogy meccsben legyünk. Ugyanakkor szégyent nem vallottunk! Az utolsó csepp leheletünkig harcoltunk minden labdáért, az őszi két egymás elleni mérkőzéshez képest a legkisebb arányban maradtunk alul ellenfelünkkel szemben.
Második nap ismét ismerős csapattal találkoztunk a Soproni Darazsak személyében, akikkel a rájátszásban 1-1 győzelem-vereség mérleggel zártunk. A recept nagyon hasonló volt mint a nyitó napon, jó szerkezetű, magas csapat ellen kellett felvenni a kesztyűt, akik szintén előszeretettel használták zónavédekezésüket.
A meccs is nagyon hasonlóan alakult a péntekihez, rengeteg egyéni hiba, eladott labdák, figyelmetlenségek, ami ha el is jutottunk jó helyzetekig gyenge befejezésekkel párosult. A csapat becsületére váljék viszont, hogy az utolsó negyedben 22 pontos hátrányból kapaszkodtunk vissza, az utolsó két perchez érve még arra is lehetett volna esélyünk hogy 5 pontra szűkítsük a hátrányunkat. Ugyan ez sajnos - részben rajtunk kívülálló okok miatt - nem sikerült, de szégyenkeznünk nem kellett, még ha későn is ébredt csapatunk, úgy gondolom rátaláltunk a döntő legvégére a számunkra egyetlen járható útra.
A szezon utolsó mérkőzése előtt nem is lehetett más a csapat célja, mint méltósággal, na meg győzelemmel befejezni az idényt. Ehhez ott kellett folytatnunk, ahol szombaton abbahagytuk a Sopron ellen, mindenkitől elnyűhetetlen védekezést, keménységet, a fault határ egekbe emelését kértem, hogy a Vasas kadettjeit minél hamarabb bizonytalanítsuk el.
Hogy a kora reggeli kezdés, vagy más miatt, de egészen pocsékul kezdtük a találkozót, azonnal 11 pontos előnyt adva a fővárosiaknak. Az első öt perc után megérkeztünk a mérkőzésben, a lányok nagyon szépen felvették a fonalat és már az első negyed végére egyenlítettek is. A győzelem záloga egyértelműen az volt, hogy földharc-szerű védekezésünkkel apránként fárasztottuk le a vasasos lányokat, rengeteg hibára kényszerítettük őket, amiket ha nem is jó százalékkal, de pontokra is váltottunk. A 41 kapott pont az előzetesen kitűzött célunkat is felülmúlta, már-már mindegy volt mennyit dobunk, ekkora szívvel, akarattal játszva egyszerűen nem kaphat ki egy csapat.
Nagyon örülök, hogy győzelemmel sikerült befejezni a szezont, az elmúlt néhány hónap közös munkájának gyümölcsét arathattuk le. Öt év után egyesületünk ismét országos leány junior döntőn járhatott, ami önmagában nagy dolog, az országos 15. hely megszerzése pedig fantasztikus eredmény. Büszke vagyok a csapatra!
BÉKÉS, BOLDOG
KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
KÍVÁN A
DÁVID KORNÉL KOSÁRLABDA AKADÉMIA
BÉKÉS, BOLDOG
KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
KÍVÁN A
DÁVID KORNÉL KOSÁRLABDA AKADÉMIA
BÉKÉS, BOLDOG
KARÁCSONYI
ÜNNEPEKET
KÍVÁN A
DÁVID KORNÉL KOSÁRLABDA AKADÉMIA