Junior fiú csapatunk, a DKKA-Adecco, bár több szép győzelmet aratott a rájátszásban, végül nem tudta kiharcolni az országos döntős szereplést. A csapat Debreczeny Dávid téli távozása után új fazont kapott, amire a srácok összességében jól reagáltak. A Kaszások idegenbeli legyőzése pedig nagyszerű élmény volt – mondta el szezonértékelőjében a csapat vezetőedzője, Szabó Zsolt.
Hogy dolgoztok a szezon vége óta?
Csapatedzéseket tartunk, emellett nagy hangsúlyt kapnak a technikai, taktikai foglalkozások is. A támadást és a védekezést egyaránt gyakoroljuk, és reggeli edzéseket is tartunk, ahol a dobások és az egyéni fejlesztések állnak a középpontban.
Nem értétek el a rájátszásban a B-döntőt. Mik lehetnek ennek az okai?
Sajnos kifejezetten rosszul alakult számunkra a rájátszás. Így utólag mondhatjuk, hogy egy-másfél meccsen múlt a B-döntőbe kerülés. Az itthoni, Oroszlány elleni találkozó sorsdöntőnek bizonyult. Kulcsjátékosunk, Sándor Döme betegség miatt nem játszhatott, és megéreztük a hiányát. A Falco ellen utána rossz napot fogtunk ki, összeestünk. Azt azonban nem lehet mondani, hogy nem adtunk bele mindent a végéig, hiszen az utolsó fordulóban, már tét nélkül, idegenben győztünk a Kaszások ellen, vesztes helyzetből felállva és fordítva. Az a végjáték, különösen az utolsó két perc, megmutatta, hogy mennyit fejlődtünk, és hogy megérte végigdolgozni az évet. Sikerült pozitív élménnyel zárni a szezont.
Milyen szellemiségben dolgozta végig az évet a csapat?
Az a filozófiám, hogy a felnőtt kosárlabdához szükséges elemeket tanítsuk meg, gyakoroltassuk be a játékosainkkal. Erre épül a támadójátékunk és a védekezésünk is. Olyan stílust próbáltunk meg játszani, ami a felnőtt mezőnyben is megállja a helyét. A taktikai repertoárt bővítettük, és abban a szellemben szerettük volna végigdolgozni ezt az évet, hogy ha a négy kiöregedőnk közül valakinek van esélye felnőtt csapatba kerülni, ott is állja meg a helyét. Fontosabbnak gondolom, hogy a felnőtt kosárlabdának adjunk játékosokat annál, hogy egy-egy mérkőzést megnyerjünk az utánpótlásban.
Hogy látod: mennyit fejlődtek a srácok?
Nyilván mindenkinek megvannak a korlátai és különböző fejlettségi szinten állnak a játékosok, de pont ezt mutatatta meg az utolsó, Kaszások elleni meccs: ha hirtelen változtatni kell, akkor másodpercek alatt képesek voltunk új dolgokat végrehajtani és megoldani. A mérleg másik oldala, hogy amikor nem kezdtünk jól egy-egy mérkőzést, hajlamosak voltunk szétesni és egyénieskedni ahelyett, hogy csapatként működtünk volna. Ez inkább mentális probléma, de ne felejtsük el, hogy juniorkorú fiatalokról beszélünk, akik nem csak a kosárlabdára koncentrálnak az életükben. Azért ezen a téren is tudtunk fejlődni a szezon elejéhez képest.
Debreczeny Dávid a télen Oroszlányba igazolt. Hogyan hatott a csapat működésére a távozása?
Azt gondolom, hogy ha Dávid itt marad velünk a szezon végéig, még tudott volna nálunk is fejlődni, de bízom benne, hogy az itt tanultakat Oroszlányban is tudja majd kamatoztatni. Az átigazolása utáni első néhány meccsen még mindenki kereste a helyét és figyelte, hogy változik a csapaton belüli dinamika. Több játékosom jól reagált a több lehetőségre és a több felelősségre, amit kapott. A mérkőzés közben már nem várhattak Dávidra, hanem nekik kellett megoldani az adott szituációt vagy eldobni a labdát. Meg kellett érteniük, hogy több feladatuk van a pályán, ezáltal többen is úgy érzem, hogy kibontakoztak és felszabadultabban játszották végig a rájátszást.
Neked, edzőként mit adott ez az év?
Azt hiszem, hogy türelmesebb, megértőbb, nyugodtabb lettem. Higgadtabban állok hozzá az edzésekhez és a mérkőzésekhez, elfogadóbb próbálok lenni a srácok nyűgjeivel. Egy kicsit lelassultam, és tudom, hogy kitől, mit várhatok el, aminek a fényében próbálom a játékosaimat terelni, motiválni. Most már el tudom fogadni, hogy ez az ő saját kosárlabdájuk, egyéni megközelítéssel és döntéssel.
Fotók: Schwanner Róbert, Zölei Fanni
