Véget ért a 2025/26-os szezon; Matus Gábor értékelte az elmúlt évadot. Hangsúlyozta: továbbra is modern, gyors kosárlabdát tanítunk a gyerekeknek, és célunk, hogy minél több játékost adjunk a felnőtt mezőnynek. Ügyvezetőnk kitért női A-csoportos csapatunk jövőjére is.
Hosszú szezont hagyunk magunk mögött. Értékeld, kérlek, az egyes szakágaknál végzett munkát.
A leány szakágban a junior korosztályunk öt év után jutott ismét országos döntőbe. Ebben a csapatban voltak olyan játékosok, akik a felnőttekkel kezdték a felkészülést, de sajnos a tanulmányaik és más, logisztikai okok miatt nehezen tudtak részt venni az A-csoportos csapat életében. Emiatt az utánpótlásban is kevésbé látszott meg az ottani edzésmunkájuk. Ennek ellenére bejutott a csapat a B-döntőbe, ami szép dolog, így mondhatjuk, hogy jól sikerült a szereplésük. Hosszú távon továbbra sem változtatunk azon a célunkon, hogy a felnőtt kosárlabdának is adjunk játékosokat, és leginkább a mostani serdülő korosztályban látunk olyanokat, akik később eljuthatnak erre a szintre. Őket próbáljuk úgy menedzselni, hogy lehetőleg Székesfehérváron legyenek majd NB1/A-csoportos játékosok. Idén ugyanakkor sem a kadett, sem a serdülő leány csapat nem jutott döntőbe, a gyermekek azonban igen. Ennél a korosztálynál szerencsére létszámban és tehetségben is látszik előrelépés, itt többen kosárlabdáznak olyanok, akik később eljuthatnak a felnőttek közé is.
Mi a helyzet a fiú szakággal?
Fiú vonalon ebben az évben az U19-es korosztály volt a legmagasabb szint az Akadémián. Sajnos kevéssel, de lemaradtak a B-döntőről. Szezon közben a csapat egyik legjobbját, Debreczeny Dávidot az NBI-es Oroszlány hívására kölcsönadtuk. Ez természetesen jó visszajelzés a nálunk folyó munkáról. Nagyon örülünk, hogy Dávid Oroszlányban erősebb versenysorozatokban is bizonyíthat. Továbbra is a célunk játékosokat nevelni a felnőtt kosárlabdának. Szeretnénk, hogy ezek a játékosok itt, Fehérváron helyezkedjenek el később, de, hogy ez tényleg sikerül-e nekik, az már nem csak rajtunk múlik. Dávid távozása után a junior csapat a szezon végére összeállt, a játékosok megtalálták az új szerepeket, csapatként tudtak működni, és egész jó meccseket játszottak a rájátszásban. A kadettek eljutottak a B-döntőbe, és ott látunk is fiatalokat, akiknek megvan az alkatuk, tehetségük, hogy a későbbiekben odaérjenek a felnőtt kosárlabdába. Hasonló a helyzet a serdülőknél, ők kevéssel maradtak le az A-döntőről, és ott is vannak tehetségeink. Nekik is megadjuk a keretet, és megpróbálunk olyan szakmai munkát mögéjük tenni, amivel később eljuthatnak a felnőttek közé. Úgy gondolom, fontosabb, hogy amikor kifutnak az utánpótlásból, hányan tudnak felnőtt csapatban elhelyezkedni, mint, hogy hányadik helyen végez a csapat egy-egy szezonban. Meg kell említeni, hogy a gyerekeknek nincs könnyű dolguk, hiszen tanulnak mellette, és rengeteg inger éri őket a hétköznapokban. A tanulmányaikban maximálisan támogatjuk őket, és próbálunk olyan kapcsolatokat kialakítani, amelyek segítségével ezen a téren is jó lehetőségek álljanak előttük.
Hogy alakult az év a legkisebbeknél?
A gyermek és a kenguru csapataink szintén eljutottak országos, illetve regionális döntőbe. Nem feltétlenül ideális körülmények között dolgoznak, de próbáljuk nekik megteremteni a megfelelő alapokat. Létszámban is kifejezetten jól néz ki ez a korosztály. Úgy néz ki, hogy ezen a téren sikerült előrelépnünk, ami valamennyi, a toborzásban részt vevő edzőnk érdeme. Az előkészítő korosztályból folyamatosan érkeznek az újabb és újabb kosarazni vágyó gyermekek, akiknek a Kosárpalánta programban biztosítjuk a lehetőséget. Szeretnénk a lehető legtöbb gyermeknek megmutatni ezt a játékot, lehetőséget biztosítani nekik, hogy megismerkedjenek a kosárlabdával, ezt válasszák, és ne kallódjanak el a sok-sok inger közepette. Azt látni kell, hogy létszámban a maximumon működünk. Jelenleg nagyjából 380-an kosárlabdáznak nálunk. Egy ekkora létszámú sportolói gárda menedzselése nem egyszerű feladat. Az edzői gárdánk is maximumra van járatva, illetve valamennyi rendelkezésre álló teremidőt kihasználunk. Éppen ezért ezt a mennyiségi szintet szeretnénk tartani, úgy, hogy a jobb minőség felé mozdulunk el. Itt köszönöm meg az edzőink, a stáb, az iroda egész éves munkáját. Ha nem is látszik mindig feltűnően, de ebben a rendszerben sok embernek rengeteg munkája van, hogy gördülékenyen működhessen az Akadémia.
Jelzésértékű, hogy Az Év Edzője díjat is két olyan edző kapta, aki 11-12 évesekkel foglalkozik?
A kicsikkel dolgozó edzőknek nagy a felelősségük, hiszen rajtuk múlik, hogy megszerettessék a gyerekekkel a kosárlabdát, és megtanítsák nekik azokat az alapokat, amik szükségesek, hogy később az egyes korosztályokon át a felnőtt kosárlabdához is odaérjenek. Mindketten évtizedek óta foglalkoznak utánpótlásneveléssel. Lacira továbbra is számítunk a kicsiknél, Zsuzsa pedig egy korosztállyal feljebb lépve próbálja átadni a tapasztalatait. Továbbra is a Fehérvárra jellemző, modern, gyors és agresszív kosárlabdát szeretnénk megtanítani a gyerekeknek, ami már a legfiatalabb korban elkezdődik. Nyilván ez nem működhet védekezés nélkül, erre épül az egész játék.
Ha jó munkát végzel, akkor előbb-utóbb a nagyobb műhelyek is felfigyelnek a gyerekekre.
Igen, és sajnos nem mindig etikusan történik meg az átigazolás. Hogy egy példát mondjak, júniusban a Rátgéber Akadémia az utolsó, vagy inkább utolsó utáni pillanatban hívta fel a figyelmünket rá, hogy megkeresték egy játékosunkat. Előtte semmilyen jelzés vagy kikérő nem érkezett. Ez egy kis közeg, ahol mindenki ismer gyakorlatilag mindenkit. Nem normális, hogy június 30-án délután kapunk egy e-mailt, hogy másnaptól oda jár a gyerek edzésre. Természetesen ezt jogilag megtehetik, hiszen szabad áramlás van az utánpótlásban, és ott játszik egy fiatal, ahol szeretne, de ezt a módszert egyáltalán nem tartjuk etikusnak. Sajnos az utóbbi években több olyan átigazolás történt, amiről úgy gondolom: utólag kiderült, hogy semmivel sem kapott többet az a gyerek máshol, mint amit itt kapott volna. Raffay Dóra például nálunk mutatkozott be az NBI-ben, négy soproni év után, vagy a korosztályos válogatottig jutó Horváth Dóra később abbahagyta a játékot.
Hogy értékeled a női A-csoportos csapat szereplését?
Egy helyet visszaestünk a bajnokságban, ami reálisan tükrözi a lehetőségeinket. Nemcsak a szakmai stábnak, hanem nekünk, a vezetőségnek is van hiányérzetünk, mert nem tudtunk versenyben lenni a rájátszásért. A biztos bentmaradás sikerült, ami nem a célkitűzésünk, inkább a realitás volt. Sajnálom, hogy ezen nem tudtunk túllépni. Többet vártunk azoktól a játékosoktól, akik tavaly nyáron érkeztek Fehérvárra, hogy bizonyítsanak és ragadják meg az itt kapott lehetőséget, de sajnos ezzel nem mindig éltek. Ebből a szempontból bőven lehet hiányérzet, hiszen nem is csak az eredményesség, hanem sokszor például a hozzáállás sem volt olyan, mint amit vártunk. Mondjuk azért el, hogy rendkívül nehéz év volt ez, hiszen meglehetősen korlátozott lehetőségekkel dolgoztunk – és itt most nem csak az anyagiakra gondolok, hanem például a logisztikára, edzéslehetőségekre is. Még egyszer: a 10. helyezésünk reális, de ennél szerettünk volna valamivel jobb eredményt elérni.
Mi lesz a csapat sorsa?
2022-ben kezdtük menedzselni a női csapatot, és a második NBI/B-s évünkben döntőt játszhattunk, és feljutottunk az első osztályba. Itt egy 9., majd egy 10. helyet értünk el. Tavaly két fehérvári alapembere volt a csapatnak. Szerettük volna megvalósítani, hogy még többen hazajöjjenek, de ez legfőképpen anyagi okok miatt nem történt meg. Sajnos azt látjuk, hogy a jelenlegi gazdasági környezet nem feltétlenül alkalmas arra, hogy a versenysportban előrébb lépjünk. A jelenlegi helyzetet nem tudjuk fenntartani, így úgy döntöttünk, hogy visszalépünk az A-csoportos szerepléstől. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen elvetettük ezt a kérdéskört. Ha később akár több olyan játékost ki tudunk nevelni, aki erőssége lehet egy székesfehérvári felnőtt csapatnak, illetve megváltozik a gazdasági háttér, akkor újra szívesen vállaljuk az első osztályt. Azt gondolom, hogy próbáltuk a lehető legjobban menedzselni ezt a csapatot. Az éles meccseken rendre komoly nézőszám volt, és úgy érzem, hogy ebben még van is tartalék. Úgy gondolom, hogy csak akkor érdemes az A-csoportban versenyezni, ha megvan a megfelelő háttér és ki tudunk tűzni egyre magasabb célokat magunk elé. Most egy picit hátrébb léptünk azzal, hogy sem a fiú, sem a leány szakágban nincs felnőtt csapatunk, de továbbra is az a célunk, hogy a felnőtt mezőnynek adjunk minél több játékost.
Hogy vág neki a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia a 2026/27-es évadnak?
Továbbra is az utánpótlás nevelés lesz a prioritás, most már felnőtt csapatok nélkül. Ugyanúgy megy tovább valamennyi korosztályunk, ugyanúgy megadjuk a lehetőséget a gyerekeknek, mint eddig. Hasonlóképpen, szeretnénk edzőket is nevelni, megadni nekik a keretet a fejlődéshez. Sportszakmailag a legfontosabb, hogy a gyerekek egyénileg fejlődjenek, és akiknek megvan a tehetsége, fizikuma, ami a modern kosárlabdához szükséges, azt szabadjára engedjük és megpróbáljuk minél magasabb szintre juttatni. A legjobb példa erre Dávid Mia és Simon Benedek. Előbbi tizenöt fehérvári év után igazolt Szekszárdra, utóbbi pedig tavaly nyáron került Kaposvárra, és mutatott olyan teljesítményt az előző szezonban, ami előrevetíti, hogy még bőven van benne tartalék. Természetesen büszkék vagyunk Kovács Ákosra, aki Debrecenben bontakozik ki, Lukács Norbertre, aki külföldön is kipróbálhatta magát, a Keller-testvérekre, Balsay Ádámra, Laufer Gabira, Mányoky Rékára és Tenyér Zsófira is.
Fotók: Schwanner Róbert, Zölei Fanni
