Serdülő csapatunk erőssége, Jákfalvi Lili kapta meg a tavalyi szezon végén Akadémiánk Jó Tanuló, Jó Sportoló díját. Lili amellett, hogy a csapat meghatározó játékosa volt, a tanulmányi kötelezettségeit is kitűnően teljesítette. A díj átvételét követően már hallhattuk első gondolatait, most pedig egy hosszabb interjúban mutatjuk be játékosunkat.
Hogy élted meg a díj elnyerését?
Sokan gratuláltak: a családom, a csapattársaim, a barátaim, a tanáraim és az edzőim is. Nagyon örültem neki, és jól esett, hogy ennyien elismertek. Az, hogy én kaptam a díjat, meglepett, de nem volt teljesen váratlan, mert az edzőim már néhány hónappal korábban is rákérdeztek, hogy milyen jegyeket szerzek a tanórákon.
Milyen volt ez a szezon a szemszögedből?
Bevallom, nem úgy alakult, ahogy terveztük. Már a szezon elején kiestek játékosok sérülések miatt, és sajnos év közben is voltak hasonló problémák. Januárban én sem sportolhattam négy hétig egy kisebb műtét miatt, ráadásul éppen egy fontos forduló előtt. Végül játszottam azon a mérkőzésen, de nem tudtam a legjobb formámat nyújtani, és a csapatból sem tudott mindenki a maximumon teljesíteni. Emiatt elveszítettük a lehetőséget, hogy a B-döntőbe jussunk. Ez a kudarc azonban sokat változtatott a hozzáállásunkon. A mérkőzéseken sokkal összeszedettebbek voltunk, az edzéseken pedig mindenki odafigyelt és keményen dolgozott. Bár csak a szezon végére állt össze igazán a játékunk, büszkék lehetünk arra, hogy csapatszinten ennyit fejlődtünk. Ebben nagy szerepe volt az edzőink kitartó munkájának.
Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást és a sportot?
Nem könnyű egyszerre a tanulásban és a sportban is megállni a helyemet; csak megfelelő időbeosztással teljesíthetek mindkét téren jól. Tudom, mikor vannak az edzések és a mérkőzések, ezért esténként és a szabad hétvégéken igyekszem mindent megtanulni. Az is előfordult már, hogy reggel korábban keltem fel azért, hogy tanulni tudjak.
Mióta kosárlabdázol? Mik az erősségeid a játékban?
Ez volt a harmadik évem a kosárlabdában, és úgy érzem, hogy idén fejlődtem a legtöbbet. A magasságom alapján center poszton játszom, de a távoli dobások is fontos részei a játékomnak. Az edzőm is mondta, hogy én vagyok az egyik legjobb dobó a csapatban, ami sok önbizalmat ad. Nemrég elkezdtem többet labdát vezetni és bátrabban egy-egyezni, ezen szeretnék a jövőben még többet fejleszteni.
Mik a céljaid a kosárlabdával?
Szeretnék utánpótlás szinten országos döntőbe jutni, majd később profi csapatban játszani, és egyszer akár külföldön is kosárlabdázni, ahogy Juhász Dorka vagy Somfai Lara. Már régebben, amikor válogatott mérkőzéseket néztünk, éreztem, hogy egyszer én is ott szeretnék pályára lépni. Tudom, hogy ehhez nagy áldozatokat kell hozni, ezt sokszor mondják is, és én is megtapasztaltam már. Viszont, ha tényleg el akarom érni ezeket a célokat, akkor mindent meg kell tennem értük.
Van példaképed?
Néhány hónapja Somfai Lara eljött hozzánk egy edzésre és mesélt az életéről, a karrierjéről. Nagyon inspiráló volt számomra. Megfogott, hogy ilyen fiatalon már ennyi mindent átélt, rengeteg áldozatot hozott, és most már látszik a munkájának az eredménye. Azóta ő a példaképem, és szeretnék hasonló sikereket elérni.
Mesélj egy kicsit a tanulásról is! Melyek a kedvenc tantárgyaid? Van már elképzelésed, hogy mit szeretnél csinálni felnőttként?
Leginkább a biológia érdekel, azon belül is az emberi test működése, emellett a pszichológia is közel áll hozzám. Szeptembertől informatikai szakon tanulok tovább. A jövőmet azonban elsősorban a kosárlabdában képzelem el: szeretnék profi játékos lenni. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a tanulás is biztos hátteret adjon.
Melyik korosztályban fogsz játszani a következő idényben?
Előrelépek a kadett korosztályba. Már régóta az egyik legfontosabb célom, hogy országos bajnokságban szerepelhessünk, eljussunk a Főtáblára. Tudom, hogy ez nem lesz egyszerű, és nagyon sokat kell érte dolgozni, de szeretném a lehető legtöbbet kihozni a következő szezonból is.
