Akadémiánk Piros csoportos és junior csapatából igazolt a Budapesti Honvédhoz tavaly nyáron Denk Norbert. Az első szezonjában a piros-fehérek U21-es csapatában bontogatta a szárnyait, idén pedig tagja lett a felnőtt keretnek is, sőt, már a bemutatkozáson is túl van. Norbival a Honvédnál töltött időszakáról beszélgettünk, valamint megkérdeztük az élvonalbeli csapat edzőjét Lakits Andrást is az egykor nálunk pallérozódó tehetségről.
Hogyan zajlott az átigazolásod a Honvédhoz? Miért éppen a fővárosi klub mellett döntöttél?
A 2024/25-ös szezon végén, a DKKA sajnálatos Piros csoportos búcsúját követően kezdtem el új csapatot keresni. Akkor már biztos volt, hogy Budapesten folytatom a tanulmányaimat, így elsősorban a fővárosban nézelődtem. Több klubnál is megfordultam, végül lehetőséget kaptam egy próbaedzésre a Honvédnál. Már az első alkalommal nagyon meggyőzőek voltak a körülmények és mindaz, amit ott tapasztaltam, így amikor megérkezett a pozitív visszajelzés, szinte azonnal igent mondtam. Ekkor még az U21-es csapathoz kerültem, de már az is hatalmas lehetőség volt számomra, hogy magamra ölthettem a Honvéd piros-fehér mezét. Ezúton is szeretném megköszönni a két egyesületnek a gördülékeny együttműködést.
Milyen alapokat hoztál magaddal Fehérvárról? Mennyit köszönhetsz a DKKA-nál eltöltött éveknek?
Nagyon sokat. Szerencsére remek edzőkkel dolgozhattam együtt a székesfehérvári éveim alatt, így úgy érzem, biztos alapokkal érkeztem a Honvédhoz. Nem szeretnék senkit külön kiemelni, mert mindenkinek hálás vagyok, aki hitt bennem, foglalkozott velem, és segített abban, hogy folyamatosan fejlődjek. Rengeteget tanultam a DKKA-nál, és ezekre az alapokra a mai napig tudok építeni.
Mennyire ment könnyen a beilleszkedés? Milyen volt megszokni az új környezetet a pályán és azon kívül?
A pályán egy teljesen új rendszerhez kellett alkalmazkodnom, ami eleinte nem volt egyszerű. Más elvárásokkal és új feladatokkal találkoztam, de szerencsére mindenki nagyon segítőkész volt. Úgy érzem, a hozzáállásom és a korábban megszerzett alapok is sokat segítettek abban, hogy viszonylag hamar felvegyem a ritmust. A pályán kívül még könnyebben ment a beilleszkedés. Nagyon befogadó társaságba kerültem, néhány hét után már otthon éreztem magam a csapatban és az akadémián is. Sikerült mindenkivel megtalálnom a közös hangot.
Idéntől már a felnőttkeretben is számítanak rád, ráadásul be is mutatkozhattál az NB I/A-ban. Mit jelent ez számodra?
Hatalmas lehetőségként élem meg, és igyekszem ennek megfelelően hozzáállni a mindennapokhoz. Ötéves korom óta kosárlabdázom, és gyerekként rengeteg NB I/A-s mérkőzést néztem, akár a helyszínen, akár az interneten. Mindig felnéztem azokra a játékosokra, akik a legmagasabb osztályban szerepeltek, és arról álmodtam, hogy egyszer én is ott lehetek közöttük. Most pedig egyszer csak azon kaptam magam, hogy én is a pályán vagyok. Ez nagyon sokat jelent nekem, és szeretném megbecsülni ezt a lehetőséget. Az pedig, hogy már rögtön az első fordulóban bemutatkozhattam, tényleg csak hab volt a tortán.
Mit tapasztaltál, miben különbözik egy kisebb műhely, mint a DKKA, és egy nagy akadémia, mint a Honvéd? Van olyan dolog, ami különösen tetszik Budapesten, vagy éppen hiányzik Fehérvárról?
A Honvédnál talán az intenzív erőnléti és állóképességi munkát, valamint a folyamatos méréseket emelném ki. Nagyon odafigyelnek arra, hogyan reagál a szervezetünk a különböző terhelésekre, és ennek megfelelően dolgozunk. Az is nagy előny, hogy a csarnok szinte bármikor rendelkezésünkre áll, így a csapatedzéseken kívül is lehetőségünk van pluszmunkát végezni, akár a pályán, akár a konditeremben.
Fehérvárhoz rengeteg szép emlék köt. Nagyjából 11-12 éves koromtól 18 éves koromig szinte ugyanazokkal a srácokkal játszottam együtt. Nagyon sok közös élményünk van, és ezek az évek, ezek az emberek rengeteget hozzátettek ahhoz, hogy ennyire megszeressem a kosárlabdát. Ez az, amire mindig jó érzéssel fogok visszagondolni.
A kosárlabda mellett az egyetemen is helyt kell állnod. Mit tanulsz, és hogyan tudod összeegyeztetni a tanulmányaidat az élsporttal?
A Testnevelési Egyetemre járok, jelenleg másodéves sportszervező hallgató vagyok. Nem mondom, hogy egyszerű összeegyeztetni az élsportot az egyetemi tanulmányokkal, főleg a kötelező jelenlétek miatt. Szerencsére mind az egyetem, mind a Honvéd részéről megkapom a szükséges támogatást, így eddig sikerült megoldanom, hogy mindkét területen helyt tudjak állni. Persze ez sok szervezést és odafigyelést igényel, de fontos számomra, hogy a kosárlabda mellett a tanulmányaimmal is haladjak.
Milyen célokat tűztél ki magad elé a kosárlabdában? Meddig szeretnél eljutni?
Az egyik legfontosabb célom, hogy idővel az NB I/A-ban is meghatározó játékossá váljak. Ezért már nagyon sokat dolgoztam, és továbbra is minden nap igyekszem mindent megtenni, hogy fejlődjek. Hosszabb távon természetesen az is megfordult a fejemben, hogy egyszer külföldön próbáljam ki magam, de egyelőre nem szeretnék ennyire előreszaladni. Most az a legfontosabb, hogy éljek a jelenlegi lehetőségeimmel, és lépésről lépésre haladjak előre.
Végezetül, mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik most a DKKA-nál dolgoznak az álmaik megvalósításáért?
Merjetek nagyot álmodni, de ne felejtsetek el tenni is az álmaitokért! A tehetség önmagában nem elég, rengeteg munka és kitartás kell ahhoz, hogy elérjétek a céljaitokat. Lesznek nehezebb időszakok, de ilyenkor sem szabad feladni. Higgyetek magatokban, dolgozzatok keményen, és használjatok ki minden lehetőséget, amit kaptok!
Az Endo Plus Service-Honvéd vezetőedzője az idei szezontól Lakits András, aki korábban edzőként is dolgozott a csapat mellett. A szakember elmondta: a sok sérülés miatt Norbi előrébb került a képzeletbeli rangsorban, ám a fiatal játékos minden nap meg is dolgozik azért, hogy a felnőtt csapatban is számoljanak vele.
Hogyan zajlott Norbi beilleszkedése a felnőttcsapatba? Miként került képbe a szezon elején?
A szezon elején szerettünk volna lehetőséget biztosítani a saját utánpótlásunkban nevelkedő fiataloknak, hogy megmutathassák magukat a felnőttek mellett is. Az U20-as keretből Norbi kapott lehetőséget, mellette pedig több U19-es játékost is bevontunk a munkába. Az volt az elképzelésünk, hogy mindenki bizonyíthasson, és a teljesítményével kivívhassa a helyét a felnőttkeretben. Sajnos a felkészülés során sok sérülés nehezítette a munkánkat, így az a fajta versenyhelyzet, amit eredetileg szerettünk volna kialakítani, nem tudott igazán megvalósulni. Norbi ugyanakkor bekerült a felnőttkeretbe, és azóta is velünk dolgozik.
Milyen alapokkal érkezett Norbi a Honvédhoz? Melyek a legnagyobb erősségei?
Úgy gondolom, hogy jó alapokat hozott magával a DKKA-tól. Megbízható külső dobó, emellett agresszívan támadja a gyűrűt, és védekezésben is hasznos tagja az U20-as csapatunknak. Vannak olyan erősségei, amelyekre bátran építhetünk, és természetesen olyan területek is, amelyekben még fejlődnie kell. A legfontosabb, hogy megvan benne az igény és a motiváció arra, hogy folyamatosan jobb játékossá váljon.
Mennyire vagy elégedett a hozzáállásával és az edzésmunkájával? Hogyan tudja összeegyeztetni az U20-as és a felnőttcsapatban vállalt feladatait?
Norbi az edzéseken is megállja a helyét, jó a munkamorálja, és látszik rajta, hogy szeretne fejlődni. Nemcsak kosárlabdázóként, hanem a pályán kívül is igyekszik előrelépni, ami szintén fontos számunkra. Bár a felnőttkeret tagja, jelenleg az U20-as csapat élvez prioritást, ahol komolyan számítunk rá. Ezzel együtt a felnőttek edzésein is rendszeresen részt vesz, sőt, előfordul, hogy az U20-as foglalkozás mellett még egy edzést teljesít. Ez komoly terhelést jelent, de jól mutatja az elhivatottságát és azt, hogy hajlandó pluszmunkát is beletenni a fejlődésébe.
Milyen szerepe lehet Norbinak hosszabb távon a Honvédban? Látsz benne lehetőséget arra, hogy idővel stabil helyet harcoljon ki magának a felnőttcsapatban?
Norbi a többi fiatal játékosunkkal együtt még bontogatja a szárnyait. A célunk az, hogy folyamatosan fejlődjenek, lépésről lépésre haladjanak előre, és idővel minél többen valóban készen álljanak a felnőttkosárlabda kihívásaira. Egyelőre nehéz lenne megmondani, pontosan milyen pályafutás vár rá, hiszen ebben az életkorban még nagyon sok minden változhat. Az viszont mindenképpen biztató, hogy motivált, keményen dolgozik, és minden helyzetben igyekszik a lehető legtöbbet kihozni magából. Bízom benne, hogy ha ezen az úton halad tovább, később a felnőttmezőnyben is meg tudja állni a helyét.
Fotók: EPS-Honvéd/Papp György, Zölei Fanni, Schwanner Róbert
