A Kacsák ismét a „C” csoportba repültek

Deme Dóra (Kacsák):

Ismét a „D” csoportban játszhattunk, a Dunaújváros ellen kezdtünk, akiket már nagyon jól ismerünk és mindig nagy csatát vívunk velük.

Ez most sem volt másként, bár utazás után oldódtunk, melegítettünk, ám mint az első negyed képe mutatja: nem eléggé. Hideg zuhany (már-már megszokott a kezdésnél…) támadásban és védekezésben. Nem találtuk a védőpozíciót, támadásban nem szakadtunk el, a Sárkányok meg is büntette kíméletlenül, szerzett labdáikból 24-7 lett az első negyed vége.

A második ötös aztán felébredve és harapósan lépett pályára, szoros védekezéssel és bátor, magabiztos támadásokkal megfordítottuk az első játékrész eredményét, ezt mi nyertük 7-24-re. Bendegúz vitte a hátán a csapatot, gyönyörű ziccereket dobott, amit Gyuszi és Barna egészített ki. Hármójuk pontjaival, illetve a félidei 6 bedobott büntetővel lett 35-37 ide.

Fordulás után az első ötöstől kértem, hogy tartsa meg az eredményt, amit sikerült is hozniuk, magukra találtak védekezésben, 16 pontot kaptunk, ám a támadás még mindig nem volt az igazi. Bence bátortalan volt, Ádi próbálta szedni a lepattanókat, küzdött, Patrik a 8-as kisfiúval lefogták egymást, Bobo és Luca megoldották a feladatukat, Domi igyekezett még, dobott is kosarat.

Az utolsó negyed ismét nagy csatát hozott, kiélezett, jó játékot láthattak a szülők, a Gyuszi-Barna-Bendi hármast most sem lehetett megállítani, szép kosarakkal végül nyerni tudtunk. (a 7-es kisfiút azért jobban meg lehetett volna fogni szembekerüléssel, de kihajtottuk magunkat, ezért dicséret jár!).

A cserék is szépen dolgoztak, Dani és Kinga azt hozták, amit kellett. Gratulálok a győzelemhez!

Ellenfelünknek köszönjük a sportszerű játékot.

Deme Dóra (Kacsák):

Pihenő nélkül álltunk neki a második mérkőzésnek, új ellenfél köszönt be a Gepárdok által.

Gyors kisfiúkból állt a csapat, ám a célunk nem volt más, mint a győzelem. Itt sem kezdtünk ugyan remekül, kicsit „beleültünk” az előző mérkőzésbe, kaptuk is a kosarakat, ám tudtunk dobni is, így 11-10-el mi kezdtünk jobban. Ádi szépen tört be, lepattanóból faultot harcolt ki, Sz. Patrik végre el mert indulni labdáért és értékesítette is a helyzetet, Barna pedig vitte a hátán a kezdő ötöst. Márknak új volt a meccsszituáció, de nem volt semmi baj, beleszagolt a védekezésbe. Domi kicsit háttérbe húzódott, de jó passzokkal segítette társait.

A második játékrészben nem volt könyörület, Bendegúz ismételt vezérletével 18-2-re nyertük ezt a negyedet, P. Patrik is betalált végre, Zsófi remekül védekezett, Gyuszi kicsit fáradtan, de a 7-es kisfiút 2 ponton tartotta. Visszaláttam az edzésen tanultakat, ennek nagyon örültem! (labdafelhozatal, 1:1, befutások, stb.)

Büntetőink jól sikerültek, 7-et tudtunk bedobni, egyre szebben dobtok, gratulálok ezért (külön dicséret a figyelemért!)

A harmadik és negyedik játékrészre viszont elfáradtunk. Az első meccs küzdése, az utazás és úgy egyébként is, kimerültetek. Barna pontjaival tartottuk az előnyünket, utána pedig Bence és Gyuszi kosaraival, a védekezésünk kicsit szétesett, faultoltunk is, mivel lábbal nem értünk oda ezért odacsaptunk párat.

A gond azzal volt, ha kihagyta ellenfelünk a helyzetét, a lepattanót nem tudtuk leszedni. Sajnos (vagy nem sajnos) egy mérkőzés 40 percig tart, a végén sem szabad leereszteni, itt jön a képbe az, hogy fejben ki hogy tud küzdeni. Összességében nincs ezzel probléma, ezt is megtanultuk, győzelem lett a vége.é

Az egész napos teljesítményért gratulálok a csapat minden tagjának! Küzdésből, akaratból és egymás iránti tiszteletből jelesre vizsgáztatok, nagyon büszke vagyok Rátok!

Ellenfelünknek köszönjük a játékot.

Fekete Csilla (Gepárdok):

„A magassági fölény döntött”: Szoros mérkőzésen, ám végig az ellenfél után kapaszkodva játszottunk. A küzdeni akarással nem volt gond, de a lepattanószerzés utáni kosárszerzésben nem tudtuk tartani a lépést.

Fekete Csilla (Gepárdok):

„Szoros volt…”: Az egymás utáni második meccs ellenére az utolsó 3 percig nem látszott a fáradtság a fiúkon. A 3. negyedben vezettünk is, sajnos nem sikerült megtartani az előnyt.

Az eredménytől függetlenül dicséret a csapatnak, mert már egyre többször lehet látni, hogy észreveszik egymást, előre passzolnak, leadják a labdát egymásnak.