Akadémiánk számára eddig jól alakul az idei év, hiszen tavasszal utánpótlás országos döntőkről, felnőtt arany- és ezüstéremről számolhattunk be. Az idei szezon a női első osztályú és a férfi másodosztályú csapattal új kihívásokat tartogat, de az Akadémia alapvető értékei és célkitűzései nem változtak. Matus Gábor ügyvezetőnkkel beszélgettünk.
Mindkét felnőtt csapatunk szintet lépett az előző szezonhoz képest. Hogyan befolyásolja a két feljutás az Akadémia identitását?
Egyértelműen utánpótlásnevelő egyesületként definiálnám magunkat, akik nyolctól huszonegy éves korig foglalkoznak a gyerekekkel, fiatalokkal. Az, hogy a női felnőtt csapat kivívta a feljutást, majd el is indultunk a legfelsőbb osztályban, azért történt, hogy a női utánpótlás csapatban szereplő gyerekeknek kifutási lehetőség híján ne kelljen elmenni Székesfehérvárról. Azért is fontos az első osztályú klub, hogy azok, akik korábban itt kezdtek el kosárlabdázni, de A-csoportos lehetőség nem lévén máshol folytatták pályafutásukat, előbb vagy utóbb visszatérjenek hozzánk. Harmadrészt, akik nálunk játszanak és elérik a felsőoktatást, fontolják meg, hogy itt maradnak, hiszen színvonalas intézményei vannak a városnak, és a továbbtanulás mellett adott esetben az A-csoportban is szerepelhetnek. Emellett az első osztályú csapat példaképekkel szolgál az utánpótlásnak.
Mi a helyzet a fiú szakággal?
A fiú vonalon célunk játékosokat nevelni a magyar bajnokságnak, az A-csoportnak. Látható, hogy van egy űr a junior és az első osztály között. Ennek a betöltéséhez átmenetre van szükség, hogy a fiatalok viszonylag magas szintű felnőtt bajnokságban edződjenek és felkészíthessük őket a későbbi potenciális A-csoportos szereplésre – alapvetően Fehérváron. Amennyiben itt nincs rájuk szükség, akkor természetesen máshol is, de az alapvető célunk, hogy a helyi A-csoportos csapatnak képezzünk kosárlabdázókat. Természetesen sok múlik a játékosokon, az edzésmunkájukon, a prioritásaikon és a másik sportszervezeten is. Akik viszont nem jutnak el az élvonalbeli kosárlabdáig, de tíz-tizenkét évet eltöltenek az utánpótlásban, nekik szeretnénk megadni a lehetőséget, hogy a B-csoportban játszhassanak akár munka, tanulás vagy edzősködés mellett. Szeretnénk a volt játékosainkat helyben foglalkoztatni, mert a nálunk megszerzett tudást átadhatják az utánpótlásnak, segítve a következő generáció felnevelését.
Erre a mostani stábban is akad jónéhány példa…
Szerencsére több olyan játékos is pattogtat a B-csoportos csapatban, akik edzőként vagy sportmunkatársként dolgoznak mellette az Akadémián. Somogyfoki Peti, Somogyfoki Szabolcs, Keller Vidor is ilyen. Plusz azokat a fehérvári kötődésű vagy itt letelepedett játékosokat vagy korábbi játékosokat, mint Szabó Zsolt, Szabó-Horti Dóra, Tóth Péter vagy Zarko Djuric, szeretnénk edzőként is foglalkoztatni, mivel nemcsak játékosok, hanem edzők nevelése is az Akadémia célja. Szeretnénk, ha még sokáig a kötelékünkben tevékenykednének, de azt is, hogy realizálják azt az edzői pályafutást, amit látunk bennük. Csaknem a teljes játékos- és edzői pályához kínálunk modellt.
Hová helyeznéd el Akadémiánkat az utánpótlás nevelő egyesületek térképén?
Szeretnénk, hogy serdülő, kadett és junior korosztályban is legyen női és férfi főtáblás csapatunk, azaz erősebb bajnokságban edződhessenek a gyerekek. Alapvetően nem az eredményesség, hanem az egyének fejlődése van fókuszban. Ha ez összeáll, akkor versenyképesek lehetünk olyan utánpótlásnevelő bázisokkal is, akiknek van A-csoportos csapata. A lányoknál az a célunk, hogy a felnőtt csapat és az utánpótlás profitáljon egymás működéséből: a legjobb gyerekeknek ne kelljen elmenniük, a felnőtt klub pedig minél jobb, képzettebb játékosokat kapjon az utánpótlásból.
Ehhez nagy lehetőség, hogy a fiú szakágban Akadémiánk Regionális Alközpont lett.
Így van, hiszen így mi rendezhetjük az egyik regionális U13-14-es kiválasztót. A soproni központnak dolgozunk, és három megyéből választhatjuk ki a tehetségeket, akiket az anyaegyesületekkel közösen felkarolva segíthetünk egészen a felnőtt mezőnyig. Ezzel a minősítéssel más, kiemelt kategóriába került a Dávid Kornél Akadémia. Ennek megfelelően alakítottuk ki az edzői stábokat: legyen meg a szükséges tapasztalat, és persze a fiatalos lendület is, amivel felpezsdül az itteni munka.
A fiú vonalon maradva, Vladimir Krstić személyében új, horvát szakágvezető érkezett a nyáron. Miért tartod fontosnak, hogy egy-egy neves külföldi szakember is dolgozzon nálunk?
Vladimir Krstić immár a negyedik külföldi szakember, aki a fiú szakágat vezeti és ad át a saját kosárlabda kultúrájából olyan elemeket, amiket adoptálhatunk. Korábban Matthieu Donnard a francia, Andrea Turchetto az olasz, Dzunic Branislav a szerb-magyar, Vladimir Krstić pedig a horvát vonalat erősíti. Persze nemcsak hosszabb távon szeretnénk, hogy külföldi edzők is dolgozzanak nálunk, hanem folytatni fogjuk a coach clinic előadásokat is. Korábban megfordult nálunk Simone Pianigiani és Svetislav Pesic is, és szeretnénk elsősorban a saját, de megosztva a teljes magyar edzői társadalommal, olyan nagy neveket elhozni a szakmából, akiktől lehet tanulni és szemléletet ellesni; akikre fel lehet nézni. Egy-egy ilyen rendezvény után az edzőink is plusz motivációt kapnak.
Ennyi csapat, ennyi gyerek versenyeztetése financiálisan sem egyszerű feladat.
A jelenlegi helyzetben nem egyszerű gazdaságilag működtetni az Akadémiát. Sok gyermek kosárlabdázik nálunk szerencsére, amihez sok edző és még több teremidő kell. Örömmel mondhatom, hogy mind a város, mind pedig a tankerület partner ebben, akárcsak a beszállítóink. Természetesen a taóból kapott pénzt teljes mértékben az utánpótlás használja fel. A férfi Piros csoportos csapat amatőr vagy félprofi játékosokból áll, akik munka vagy tanulás mellett kosárlabdáznak. Igyekszünk segíteni őket a középiskolai vagy a felsőoktatási tanulmányaikban, ugyanis hisszük, hogy a tanulás és a sport – ha nehezen is, de – összeegyeztethető. A női A-csoportos csapat versenyeztetését teljesen más forrásból működtetjük, amihez folyamatosan keressük a támogatókat, hogy minél inkább a fehérvári kosárlabda múltjához méltóan szerepelhessünk.
Alapítónkat-névadónkat, Dávid Kornélt talán senkinek sem kell bemutatnunk. Milyen szerepet tölt be az Akadémia mindennapjaiban? Mit jelent az ő égisze?
Kornél a munkájából is fakadóan nagyon sokat foglalkozik az utánpótlással, és komoly tapasztalatot szerzett. Ezeket, ha nem is edzőként, hanem afféle ernyőként vagy mentorként kamatoztatja az Akadémián is. Bár nincs itt mindig, az interneten nagyon sok mérkőzésünket megnézi. Az ő neve és NBA-múltja óriási kapcsolatrendszert jelent, az ő segítségével érkeztek ide a korábban említett külföldi edzők. Természetesen részt vesz a sportszakmai pillérek kidolgozásában is, ami identitást ad a csapatainknak a pályán.
Székesfehérvár és ezen belül a DKKA bővelkedik a tehetséges kosárlabdázókban. Milyen irányba kell terelni őket, hogy befuthassák a rájuk váró karriert?
Ahogy korábban is említettem, a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia működésében nem az eredmény a legfontosabb, hanem hogy hány játékost adunk a felnőtt csapatoknak. Lukács Norbert, Balsay Ádám, a Takács-ikrek és a Keller-testvérek is a székesfehérvári utánpótlásból kerültek ki. Mellettük sok olyan játékos van, aki szintén nálunk tanulta az alapokat, el is jutottak az A-csoportig, de valamiért ott kevés lehetőséget kaptak vagy a civil életben nagyobb jövőt láttak. Mindez azt jelzi, hogy igenis versenyképes a székesfehérvári utánpótlás, és nekünk az a szerepünk, hogy biztosítsuk az átmenetet és felkészítsük a hozzájuk hasonló, tehetséges játékosokat az élvonalbeli szereplésre. Ehhez kiváló terep az utóbbi időben megerősödött Piros csoport, ahol sok csapat van, amelyik fel szeretne jutni az első osztályba. Mi nem tartozunk közéjük – ezt le kell szögeznem. Nekünk az a legfontosabb, hogy a saját nevelésű játékosaink – a jelenlegi csapatból Simon Benedek, Denk Norbert, Denk Marcell, Debreczeny Dávid és Sándor Döme – minél magasabb szintre jussanak el, és később akár teljes mértékben támaszkodhassunk az utánpótlás nevelésünkre.
