Júniusban, a DKKA-Évzárón derült ki, hogy az előző tanév pályán mutatott és pályán kívüli munkája alapján Dancs Gergely lett a fiú szakág „Jó tanuló, jó sportoló” díjasa. Geri szép szezont futott a serdülő fiú csapattal, hiszen csapatkapitányként országos döntőbe jutott az U14-esekkel, és a hazai rendezésű tornán is együttese legjobbja volt. Reménységünkkel beszélgettünk a díj apropóján.
Hogyan ismerkedtél meg a sportággal?
Nagypapám és édesapám is kosárlabdázott, így kaptam tőlük egy kis „súgást”, amikor nálam is sportágválasztásra került a sor. Óvodás koromban már előkészítő edzésekre jártam, aztán általános iskolás koromtól Nagy Sanyi bácsinál, a Bulls-nál kezdtem el játszani. Folyamatosan idősebbekkel edzettem együtt, és egy idő után az U11-es csapatban is bemutatkozhattam.
Tavalyelőtt Nagy Tamással, idén már Blahó Barnabással dolgoztad végig a szezont az U14-nél. Mi volt a különbség a két edző között?
Tamásnál az elejétől fogva idősebbekkel edzhettem együtt. Hasonlít a hozzáállása az enyémhez, és mindig azt keresi, hogy hogy lehetnénk jobbak. Nem csak a játékra kell itt gondolni, hanem a pályán kívüli dolgokra is. Azt akarta elérni, hogy ne csak fizikálisan, hanem fejben is erősödjünk, és ebbe sok energiát fektetett. Barninál egyértelműen a csapatösszhang a legfontosabb. Tamás több teret engedett egyénileg, nagyobb hangsúly volt az egyéni fejlődésen, Barni viszont mindig csapatban gondolkodik. Mindkét edzővel nagyon szerettem, illetve szeretek együtt dolgozni.
Elégedett vagy a serdülőkkel elért tavalyi eredménnyel?
Szép eredménynek tartom a B-döntőbe jutást és élmény volt ezzel a csapattal játszani. Az, hogy győzelemmel zártuk a tornát, méltó befejezése volt az évnek. Talán végezhettünk volna előrébb is, de tapasztalatszerzésnek mindenképpen jó volt a B-döntő.
Az volt az utolsó mérkőzésed a serdülő korosztályban.
Így van, ősztől már a kadett korosztályban szerepelek. Izgulok a korosztályváltás miatt, de mindent megteszek, hogy felkészüljek és felzárkózzak. Szeretnék gyorsabb, robbanékonyabb lenni, pontosabb passzokkal és hatékonyabb pick and roll játékkal. Védekezésben is szeretnék sokat fejlődni. A legfontosabb, hogy ha támadásban már elfáradtam, akkor is menjek vissza és biztassam a csapattársaimat. Szeretnénk jobb eredményt elérni, mint az előző évben. Keményen kell dolgozni, és akkor meglehet az országos döntőbe jutás.
Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást és a kosárlabdát, hogy mindkettőben ilyen eredményes legyél?
Nem könnyű egyensúlyban tartani a sportot és a tanulást. Mindkettő fontos, ezért meg kell oldani a kihívásokat. Szeretnék kitűnő tanuló maradni és a sportban is hasonló sikereket elérni. Sokszor érzem, hogy fáradt vagyok, hiszen a szabadidőmből is áldoznom kell. Van, hogy ilyenkor lemondok egy-egy találkozóról a barátokkal vagy egy kis kockulásról, képernyő előtt ülésről.
Mitől lesz jó egy csapatkapitány?
Szerintem a legfontosabb, hogy magabiztosnak lássák a többiek, és hogy mindig bízzon a győzelemben. Emellett a pályán kívül is helyesen, felelősségteljesen kell viselkednie.
Van példaképed?
Ha nem a sport, akkor édesapámat mondanám. A pályán Kyrie Irving, a hozzáállása és a teljesítménye miatt.
Mik a céljaid a kosárlabdában?
Akkor is játszani szeretnék minél tovább, ha nem jutok el a profi szintig, egyetem vagy főiskola mellett is, akár alacsonyabb osztályban. Az álmom, persze, hogy profi szinten is sikeres csapat tagja legyek. De az első a tanulás.
Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy eljuss a profi szintig?
A kellő munka befektetése. Sohasem szabad feladni. Emellett sok videózás, figyelni kell a nagyokat. Most az edzések után is rendszeresen meccseket nézek, hogy minél többet ellessek a legnagyobbaktól: cseleket, figurákat, ilyesmiket. Mivel ők a legjobbak, tőlük lehet a legtöbbet tanulni.
Fotók: Schwanner Róbert, Zölei Fanni
