Nem a legjobb előjelekkel indultunk neki a harmadik fordulónak. Sok volt a hiányzó és az időjárás is
ránk ijesztetett, nehezen, de azért összejött a csapat, igaz cserénk már nem volt.
A hazaiakkal kezdtünk, nem túl jól. Az egyéni akciók nem voltak eredményesek. A második
negyedben már jobban játszottunk, jól döntöttek a gyerekek támadások befejezésénél, ha kellett
tovább adták a labdát társaiknak. Itt már volt egy kis összjáték.
Harmadik negyed már jobban sikerült, már kezdtünk csapatként játszani, ha ezt végig vittük volna
jelentős előnyre tehettünk volna szert. Az utolsó negyedben volt egy három perces „rövidzárlat”,
ezután fej-fej mellett haladtunk a hosszabbításig.
Jól kezdődött a ráadás öt perc, előnyben voltunk, amit okosan kellett volna megtartani, de átment a
csapat egy kapkodásba, így két pontos vereség lett a vége.
Pihenés nélkül kezdődött a második mérkőzés Három negyeden keresztül fej-fej mellett haladtunk,
bár hibáink, ami az első mérkőzésre volt jellemző, itt is megismétlődtek.
Sok labdát eladtunk alap és oldalbedobásokból, a rossz időzítés és a rossz elszakadások miatt. Gyakran érthetetlen előre vágott labdákkal próbálkoztunk, ami persze az ellenfelünkké lett. A labdavezetéssel gyakran mentünk a tömegbe, keveset használtuk sikeres 1-1 elleni játék után a könnyű 2-1 elleni játékot.
Támadásban gyakran középre keveredett az induló ember, ahol persze nem tudta átvenni a labdát. Védekezésben labdás és labda nélküli ember fogásában sokat kell fejlődni, mint ahogy a lepattanó labdák
megszerzésében is Ezek miatt kaptunk ki a negyedik negyedben.
Természetesen voltak jó megoldásaink is, néha már megfogatták a tanácsokat a fiúk. Sokat kell
fejlődni, hogy az ügyesebbek bátran be tudják vonni a többieket, mert ebből lesz majd az igazi játék.
