A Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiánál számos edző dolgozik kicsikkel és nagyokkal. Sorozatunkban őket mutatjuk be kicsit közelebbről, aktuális témákat és karrier utakat is bejárva. Következzen valaki, aki még mindig nagyon fiatal, de közel sem nevezhető tapasztalatlan edzőnek. Évek óta akadémiánk utánpótlásában dolgozik, de már gyerekkora óta csorog Fehérvár az ereiben. Blahó Barnabás az U18-as és elsőéves serdülő fiú csapatunk edzője emlékezett vissza gyerekkori élményekre, játékos pályafutására és beszámolt a jelen tehetségeiről.
Roppant fiatalon elmondhatod magadról, hogy közel tíz éve vagy a pályán. Egykori játékosként hamar jött az elhatározás, hogy edzőnek állsz. Mesélj a kezdetekről!
Érettségi után Szegedre kerültem főiskolára. Tanulmányaim mellett játszottam az akkor még B-csoportos Szedeákban. Itt jött egy sérülés, ami miatt abba hagytam a játékot, de a kosárlabdától nem akartam elszakadni, így az iskola mellett elvégeztem az edzői képzést is. Amikor hazajöttem, akkor kezdtem el edzősködni az akadémián.
Matus Gábor ügyvezetőnk többször megemlékezett róla, hogy voltál játékosa. A kosaras karrieredre hogy gondolsz vissza?
Nagyon szép emlékeim vannak. Kilenc évesen kezdtem kosarazni, az elkövetkező évben már kialakult a csapatnak az a magja, akik egészen érettségiig együtt játszottak. Ez alatt az idő alatt olyan barátságok köttettek, amik a sport nélkül biztosan nem születtek volna meg. Számtalan közös élmény, rengeteg siker és persze kudarcok is. Mégis olyan kötődés jött létre a csapathoz, amit nehéz szavakba önteni.
Tősgyökeres fehérváriként régóta őrzöl emlékeket a helyi kosárlabdasportból. Vannak kedvenceid közülük?
Szüleimmel már 4-5 éves korom óta jártam meccsekre. Ott született meg a gondolat a fejemben, hogy én is kosaras leszek. Emlékszem még a régi a csarnokra, az orosz játékosokra. Természetesen a kedvenc emlékem, amikor először lett a csapat bajnok Dávid Kornéllal, Matus Gáborral, Góbi Richárddal, Halm Rolanddal és a két amerikaival Shannonnal és Blanksszel.
Sokszor előkerül a DKKA-s szemlélet, az a filozófia, amit az egész akadémia képvisel. Te, aki majdnem a kezdetektől ebben szocializálódtál edzőként, miben foglalnád össze ezt a kultúrát?
Amikor húsz éve indult a kosársuli mi voltunk az első csapat a ’88-’89-es korosztállyal. Végig itt játszottam, aztán három év főiskola után már edzőként tértem vissza, és vittem tovább ugyanazt a szemléletet, amit én is tapasztaltam korábban játékosként. A legfontosabb, hogy az egyénekre koncentrálunk és őket helyezzük előtérbe. Az egyéni fejlődést helyezzük a csapat elé, a pályán és a pályán kívül is.
Idén te irányítod a legidősebb fiú korosztályunkat, de U14-es csapatod is van. Mennyire mások az edzéseid egyik és másik csapatnál?
A pedagógia és a kommunikáció teljesen más a két korosztálynál. Mások a problémák és teljesen más a két korosztály érdeklődési köre, amihez nekem is alkalmazkodnom kell. Egyébként az edzésszerkezet és az edzés felépítés nagyjából megegyezik, nyilván a feladatok mások az edzéseken. A szemlélet viszont ugyanaz: az egyén fejlődése a legfontosabb.
Idén jól kezdtetek az U18-asokkal. Mit kell tudni az új csapatról és mi az elvárásod az idei szezonban?
Három győzelemmel kezdtünk, viszont a keményebb meccseink most fognak következni. Elég sok sérülés is adódott már, meglátjuk, hogy mire leszünk képesek. Bízom benne, hogy hamar rendbe jönnek a játékosok és elkerülnek minket a sérülések a továbbiakban. Dolgozunk becsülettel és szeretnénk a régió első felében végezni.
A serdülő bikák vegyesen kezdtek, egy sima győzelem és egy szoros vereség után mit látsz a fiúk szezonjában?
Nekünk ez egy átmeneti év. Első éves serdülőként az a cél, hogy jó meccseket játszunk. Szeretnénk minél többet meg is nyerni, de a vereségekből is tanulnunk kell. A cél, hogy mindenki megkapja a játékperceket, mert csak így tudnak jól fejlődni, ezt tartom szem előtt egész évben. Lehet, hogy aki most még le van maradva, a játéklehetőségtől tud annyit fejlődni, hogy 1-2 éven belül meghatározó tagja legyen a csapatunknak.
Hol látod ezeket a srácokat, az akadémiát és benne magadat öt éven belül?
Jó pár játékosomban látok potenciált a későbbiekre nézve, nagyon tehetséges gyerekek vannak, akikre megéri odafigyelni. Én pedig azon leszek, hogy minél jobb játékosokat és generációkat neveljünk ki a sportnak és a társadalomnak.
