Különböző okok miatt mindösszesen 10-en tudtunk elutazni a hétvégi fordulóra. Már az első mérkőzésünkön látszott, hogy nagy különbség van a két ötösünk között. Itt azonban még belefértek a hibák, mivel a páratlan negyedekben sokkal ponterősebbek voltunk ellenfelünknél. Mivel cserélni nem tudtunk, félő volt, hogy elfáradunk a második mérkőzésre.
Egy nagyon fájó vereség, aminek nagyon sok oka volt. Fáradtan, rengeteg hibával játszottunk. Olyan védekezési hibákat követtünk el, amilyeneket ebben a korosztályban már nem szabadna. Szintén problémás volt a büntető dobások kihasználása. Amíg ellenfelünk 18 büntetőt értékesített (33 kísérletből), mi csupán 5 pontot szereztünk büntetőből (17 kísérletből). Mindezek ellenére is megnyerhettük volna a mérkőzést, hiszen az utolsó negyedben -15 pontról jöttünk vissza és ha még 1 percig tart a mérkőzés, nyertünk is volna...de a sportban nincs ha, így 1 pontos vereséggel zártuk a mérkőzést.
Szeretném kiemelni Molnár Dóri játékát, aki a hátán vitte a csapatot, és az ő vezérletével tényleg nagyon kicsi hiányzott a hatalmas fordításhoz.
