A végére lett nagy a különbség a TFSE javára.
Szokatlan felvezetéssel indult a találkozó: a vendégcsapat előző este jelentette be, hogy Shannon Ryan távozik az együttestől. Nálunk mindenki a fedélzeten volt, és az első negyedben még működött a játék: jó szervezettséggel, pontos befejezésekkel sikerült előnyt építeni. Ami árnyalta a képet, az a 6 kihagyott büntető és a 3, saját palánkunk alatt eladott labda volt. A második negyedben nagyot fordult a találkozó. A TFSE-nek feljavultak a dobásai, a 41%-os triplamutató pedig jól jelzi, mennyire nem sikerült nyomást helyezni a külső dobóikra.
A lepattanózás tovább nehezítette a helyzetet, hiszen rengeteg második esélyt engedtünk ellenfelünknek. Támadásban akadtak egyéni fellángolások, Deans és Salamon is próbált kapaszkodót adni, de a TFSE sokkal több szervezett, többpasszos akciót vezetett, ami végig stabil előnyt biztosított számukra. Sajnos a második félidőben sem tudtuk megismételni az első negyedben mutatott játékot, és a 30. percben gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés. A negyedik negyed már csak formaság volt – itt tovább növelte előnyét a fővárosi együttes, amely végül 92-69-re nyert.
KK Deans ezúttal 20 pontig jutott, 9 gólpassza és 6 lepattanója gazdagítja a statisztikáját. Mellette Salamon Zsófi talán legjobb fehérvári mérkőzését játszotta: 19 pontig jutott. A bajnokság hamarosan folytatódik: szombaton a BEAC otthonában lépünk pályára, hasonlóan nehéznek ígérkező mérkőzésen.
Dávid Kornél KA – TFSE 69-92 (23-19, 16-32, 18-21, 12-20)
DKKA: K. Deans 20, J. Simmons 13, Küllős K. 2, Laufer G. 10, Salamon Zs. 19/3
Csere: Szücs Lu. 3/3, Dávid M., Madár K., Raffay D. 2, Ehmann D. (Papp L., Vagyon R.)
Gáll Tamás : Sok újdonság sajnos nincs a nap alatt: ugyanazokat a gyermeteg hibákat követtük el a mérkőzés elején, mint az eddigi meccseken. Úgy érzem, az elején akár több keresnivalónk is lehetett volna — nem biztos, hogy ez kitart a végéig, de legalább stabilabban tudtuk volna menedzselni a nyitó negyedet. Ehelyett a saját palánkunk alatt háromszor is odaadtuk a labdát az ellenfélnek, ziccereket hibáztunk, és hiába vezettünk rövid ideig, ennek semmi hasznát nem láttuk később.
A második negyed ismét értékelhetetlen volt. Őszintén már nem tudom, hogyan kellene elmondanom, hogy be kell ütni azokat a faultokat – inkább dobjon az ellenfél büntetőt, minthogy könnyű kosarakat kapjunk. Biztos vagyok benne, hogy ezt már unják tőlem, de amíg nem tesszük meg, addig ezen a téren előrelépés nincs.
A TF ezután teljesen átvette az irányítást: szépen forgatták a labdát, okosan büntették a hibáinkat, és teljesen megérdemelten nyertek, még ilyen különbséggel is. Ami igazán bánt, nem is az, hogy nem nyertünk, hanem az, hogy ebben a mérkőzésben több volt. Egy élesebb, szorosabb meccs rész-sikernek is jó lett volna. De a tábla nem hazudik, és ilyenkor illik gratulálni az ellenfélnek. Nem először, és biztos nem utoljára találkozunk velük — remélem, egyszer meg fog fordulni ez a történet.
Salamon Zsófia : Szeretnék először is gratulálni a TFSE-nek, mert teljesen kihasználták a hibáinkat. Védekezésben nem voltunk elég kemények, és a második negyed továbbra is a mumusunk — hetek óta nem értem, mi történik ott, de rendre összeomlunk. Nem használjuk jól a faultjainkat, pedig a meccs előtt megbeszéltük, hogy a TF sok triplát dob, ráadásul jó százalékkal. Ennek ellenére mégis hagytuk őket kívülről érvényesülni.
Szombaton a BEAC ellen játszunk, úgyhogy mindenképp ki kell javítanunk ezeket a hibákat, és sokkal keményebben kell védekeznünk, mert ennek lesz a kulcsa a mérkőzés.
