Úgy éreztem, - utólag helyesen, - hogy szombati két meccsen dőlhet el a továbbjutásunk és kiharcolhatjuk a "B" Döntőbe jutást.
Az első meccsen nem ismertük az ellenfelünket, de a tavalyi találkozó alapján sejtettük, hogy kellemetlenül, agresszíven védekező csapatról van szó, és nem lesz könnyű mérkőzés. Terveink szerint alakult az első félidő, sikerült meglépnünk. A folytatásban a vezetésünk lemenedzselése volt hátra, de a kulcs játékosok pihentetése közbeni rotációba megzavarodtunk és nyakunkra hoztuk kissé a Sopront, de szerencsére gyorsan túltettük magunkat a problémán és magabiztos győzelmet szereztünk.
Helyenként nagyon szépen, ötletesen játszottunk, de nem elég eredményesen, pedig végig érződött, hogy jobbak vagyunk, és többel, mint amit az eredményjelző mutatott. Mind az 5 meghatározó játékosunk 10 pont felett termelt, ami megnyugtató és a padról is hozzá tudtunk még tenni.
2 hete készültünk erre a meccsre a fiúkkal, mert úgy gondoltam ezen eldönthetjük, hogy elérhetjük-e a szezon előtt kitűzött maximális célunkat (reálisan). Arra is felkészültünk fejben, hogy nem mindig alakulnak terv szerint a dolgok - bár eddigi fontos meccseinken, mindig úgy történt, ahogy akartuk. Most nem egészen, sajnos hátrányba kerültünk hamar, de ennél komolyabb probléma volt, hogy nem tudtuk tartani az eltervezett védő feladatunkat, korai és szerencsétlenül sikerült foult problémák miatt.
A 2. ötösünk nagyot játszott és visszahozta a meccset, könnyen elérhető távolságba. A 3. negyedben úgy tűnt átvesszük a kontrollt a meccs felett, nagyon szépen védekeztünk negyedpályán a jóval erősebb ellenfelünk ellen, és jól is lepattanóztunk. Marci (Máthé-Tóth) nagyon szépen, motiváltan játszott és kiharcolt büntetői nagyon magabiztosan értékesítette. Milán (Minárovits) 3. személy hibája után -sajnos fél perc alatt megkapta 4-et is, amivel már látszott, hogy nem tudja majd fogni az ellenfél kulcs emberét a továbbiakban. Ő és Marci (Csabai) kipontozódásával komolyat romlott a védekezés minőségünk sajnos, és kettejük támadásban sem hozták azt a teljesítményt, amit az utóbbi kemény meccseinken már megmutatták, hogy tudják.
Hozzáállásukra azonban nem lehet panasz, nagyon akarták a győzelmet. Egy-egy szerencsétlen bírói ítélet, és 2 zsinórban bedobott szobathelyi hárompontos sem nekünk kedvezett, Marci (Máthé-Tóth) nagyon magas-erős védőt kapott így "kihült", s már-már fordult a kocka, amikor Gergő (Dancs) hős üzemmódba kapcsolt és életben tartotta a támadásban már szenvedő csapatunkat. A végjátékban bravúr kosarával, pedig kiharcolta a ráadást. A hosszabbításban felőröltek minket a hazaiak.
Kicsit bántott, hogy páran "alulakarták" ezt a meccset a csapatból, aminél kisebb gond, ha "túlakarunk" nyerni, és úgy nem sikerül elérni a célt. A másik gond, hogy az a csapatjáték, jó helyezkedés, aminek a szezon második felének eredményességét köszönhettük, eltűnt a meccs végére és passzív szemlélővé, szurkolóvá váltak néhányan. A nagy esély elszállt, de a remény még élt.
Győzelmünk esetén még mindig élt a legjobb 16 közé jutás reménye, de tudtuk, hogy nem lesz könnyű. A mérkőzésen a kialakult különbséget a lepattanózásban való alulmaradásunk (érthető módon) és a cserepadok minőségi különbsége okozta, de összességében emelt fővel távoztunk Szombathelyről. Bár nagyon rossz ütemben jöttek az apró hibáink, motiváltan játszottunk és nem adtuk fel, megnehezítettük ellenfelünk dolgát szépen bontottuk a kemény védekezésüket, és szép labdákkal hoztuk helyzetbe egymást.
Összességében elégedettek lehetünk a 17. hellyel az országban az U14-es korosztályban, szép volt fiúk, és nagyon köszönjük az egész éves szülői támogatást is!
