Két meccs – két csapat

Borzalmasan kezdtük a mérkőzést. Figyelmetlenül, szétszórtan. A kialakított dobóhelyzeteinkben átdobáltuk a gyűrűt, a lepattanókért nem mentünk se a saját, se az ellenfél palánkja alatt. Ráadásul "besétálós" ziccereket kaptunk, ami minősítette a védekezésünket, amelyet ostoba személyi hibákkal is tarkítottunk.
A kezdés kudarcai hatására többen "feltették" a kezüket és megadóan tűrték a verést. Szégyenletes perceket éltünk át az első félidőben.

-A harmadik negyed arra ment rá, hogy megtaláljuk azokat, akikben van annyi büszkeség, hogy a fogukat összeszorítva küzdjenek legalább a különbség csökkentésért.

A rend csak a negyedik negyedre állt helyre, amikor védekezni is elkezdtünk. Volt akarat a hibák kijavítására, elmentünk a lepattanókért, és közdöttünk legalább a különbség csökkentésért.

Nem a vereség ténye a gond, hanem néhányaktól az első félidőben látott viselkedés a pályán. Versenyzőhöz méltatlan volt.

Kb 45 perccel az első mérkőzést követően részünkről egy másik csapat jött ki a pályára. Határozott, agresszív védekezés, kemény küzdelem a palánkok alatt a lepattanókért, és egy gyors és fegyelmezett támadó játék jellemezte.

A mérkőzés elején magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és biztosan vezettünk mindvégig a meccsen.
Nyilván a második félidőben már jelentkezett a fáradság az egymásután lejátszott két meccs miatt, de a kapkodás, és a beijedés, elbizonytalanodás helyett, a tudatosság jellemezte a játékunkat. Sőt, sikerült a mérkőzés utolsó két - két és fél percet, okosan, az előnyünket megőrizve lejátszani.
Ez olyan teljesítmény volt, amire büszkék lehetünk.