Akadémiánk edzője, Tiringer László az ezredfordulón csatlakozott a fehérvári utánpótlásnevelő műhelyhez. A tréner jelenleg az U11-es fiú csapatot, a DKKA Ugrómókusokat vezeti, valamint dolgozik a Kosárpalánta programban, ovis első, második és harmadik évfolyamos csemetékkel. Szigetvári Zoltánnal pedig a DKKA U11-es válogatottját dirigálja, utóbbiakkal az U12-es, régiós bajnokságban lépnek pályára.
-A Dávid Kornél Kosársuli 2000 szeptemberében kezdte meg működését, én egy hónappal később csatlakoztam. Peresztegi Nagy Ákos és Kiss Norbert járta az iskolákat, keresték a lehetőségeket, az utánpótlás bázist szerették volna bővíteni, így jutottak el az intézménybe, ahol tanítottam, II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolába. Testnevelőként dolgoztam és dolgozom ott jelenleg is – mondja Tiringer László. – A fő sportágam a kézilabda volt, középisként kéziztem és kosaraztam. A kosárlabdát is nagyon szerettem, de a kézilabda volt az elsődleges. Kézilabdacsapatot irányítottam akkor is, amikor az akadémia megtalált. Beszélgettünk, elmondták, mit szeretnének, kisgyerekekről lévén szó, a kosárlabda alapjait kellett megtanítani. Ez nem okozott gondot, anno kosárlabdáztam is a főiskolán, az ELTE színeiben, valamint is részt vettem kosaras szakkollégiumok munkájában, készültem az edzői pályára. Lovasberényben laktam és lakom jelenleg is, felnőtt női kézilabdacsapatot vezettem, feljutottunk az NB II-be, amikor megkezdtem a munkámat az utánpótlás kosarasoknál. A településem kézis csapatát közel tíz évig irányítottam, sokszor voltunk megyei bajnokok, négyszer szereztük meg a feljutási jogot az NB II-be, de nem tudtunk élni vele. A két együttest, a kézis lányokat és a kosaras utánpótlást 2010-ig vezettem párhuzamosan, amikor elvállalok valamit, igyekszem maximális erőbedobással végigcsinálni. Az ezredfordulón a fehérvári utánpótlás jelenleg irányító Farkas Sándor és a Kosárpalánta programot gondozó Debrődy István fia is nálam kosarazott, Farkas Dárius és Debrődy Péter, ők voltak az első játékosaim. Ez volt a kezdet, alsó tagozatos iskolásokkal, akik akkor ismerkedtek a palánkok világával. Innen indultunk és innen fejlődött fel a kosárlabda a Rákócziban, az oktatási intézmény ma az egyik legtöbb gyereket adja az akadémiánknak. Ami köszönhető annak is, hogy az intézmény igazgatja, Timár Nicolette maximálisan támogatja a kosárlabdát a suliban.
Tiringer László mindig az U11-es és U12-ées korosztállyal dolgozott. Néha – elmondása szerint – kirándult az U14-be, de a kicsikkel dolgozik a legszívesebben.
– Nagyon sok tényező határozza meg az utánpótlásban folyó munkát, az eredményességet. Azt gondolom, a gyerekeknél nem feltétlenül az eredményesség a legfontosabb, de természetesen a sikerek is fontosak. A legdöntőbb az, hogy a sportágat megszerettessük a kicsikkel, valamint rendre neveljük őket. Ha esetleg élsportolók lesznek, az a hab a tortán. Amire kimondottan büszke vagyok: Nagy Tamás kollégámmal közösen vezettük az U11-es fiú csapatot, bajnokok lettünk, a csapat felét én adtam, a másik felét ő. Több alkalommal jutottam országos döntőbe az U11-es és U12-es a korosztállyal. Az elmúlt közel két évtized alatt több, tehetséges gyerekkel dolgoztam, nálam kezdett Somogyfoki Péter, aki később játszott az Alba felnőtt együttesében. A mostani, U14-es fehérvári csapat két, korosztályos válogatottja, Szalcgruber Ádám és Kertész Dávid is nálam ismerkedett meg a sportág alapjaival. Nem csak rájuk, az egész csapatra büszke vagyok, 2-3 éven át irányítottam az edzéseiket, Hegedüs Péterrel. A srácok utána kerültek Nagy Dánielhez.
Tiringer Lászlónak két gyermeke van, fia, Barnabás 6 éves, lánya, Tamara 8 esztendős, több osztálytársukkal egyetemben, szorgalmasan járnak a Kosárpalánta foglalkozásaira.
– Szeretném, ha sportolnának, de az nem elvárás, hogy élsportolók legyenek. Az mindenképpen fontos, hogy a sport az életük része legyen. Minden nap megtapasztalom, mennyire fontos a mozgás, az egészséges életmód.
