Augusztustól Tóth Viktor veszi át fiú kadett csapatunk vezetését. Viktor fiatal kora ellenére tapasztalt edzőnek mondhatja magát az utánpótlásban, és világos, tiszta elképzelésekkel rendelkezik a kosárlabdával kapcsolatban. Ismerkedjünk meg a szakemberrel.
Hogy kerültél hozzánk?
Az elmúlt két szezonban Kaposváron dolgoztam, ahol röplabdázó feleségem is játszott. Jól éreztem magam ott és csak jókat tudok elmondani az ottani műhelyről. A feleségem azonban váltani szeretett volna, és kapott egy jó ajánlatot az itteni röplabda csapattól, így kerültem én is Székesfehérvárra.
Mit érdemes tudni rólad, mint kosárlabdázóról és edzőről?
Kecskeméten ismerkedtem meg a játékkal, ahol végigjártam az utánpótlás korosztályokat, és valamennyiben nyertünk országos döntőt. Tehetséges és jó csapatunk volt, amely sok NBI-es játékost adott. Többek között Tóth Péterrel és Szabó Zsolttal is szerepeltem egy csapatban. Innen Szegedre kerültem, ahol pályára léphettem az A-csoportban is. Sajnos több komoly sérülésem volt, ezért idejekorán abba kellett hagynom a profi kosárlabdát. Kecskemétre visszakerülve kezdtem bele az edzősködésbe. Itt nyolc évet töltöttem, aztán a DVTK-nál hármat női vonalon. Közben folyamatosan játszottam a Piros csoportban. Ezután Debrecenben vállaltam munkát, úgy, hogy közben Nyíregyházán laktunk a párommal. Az U23-as csapattal feljutottunk a Piros csoportba. Ekkor jött a kaposvári lehetőség nekem is, és a páromnak is. Tavaly egyetlen nem akadémiai csapatként jutottunk be a kadett A-döntőben a legjobb négy közé. Most következik a tizenhatodik évem edzőként.
Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Kecskeméten, amikor átvettem az U11-U12-t, hét éven át neveltem a lányokat. A tizenötös keretből több mint tíz játékos vagy az Egyesült Államokba ment magasan jegyzett főiskolákra, vagy NBI/A-s játékos lett. De mondhatnám a két kaposvári évemet is, ahol a kadettekkel nemakadémiai csapatként érem közelébe kerültünk.
Mik az első benyomásaid a csapatról?
A táborban találkoztam először a srácokkal. Itt láttam, hogy nagyjából mire számíthatok: jó mentalitású, jó hozzáállású a társaság. A héten elkezdtük az edzéseket, kezdjük megszokni egymást. Munkamániás edzőnek tartom magam, a sok edzésben hiszek. Emiatt az első héten azért gyakori volt a fiúknál az izomláz. Az első edzések alapján élvezzük a közös munkát, és jó úton járunk.
Milyen stílust láthatnak majd a csapattól a pályán, akik követni fogják a szereplésünket?
Inkább a gyors, mint a taktikai játék felé hajlok. Szeretem az agresszív védekezést, szerintem ez a játék alapja, és a fizikális képességeken túl mentalitás, hozzáállás függvénye. Az a tapasztalatom a korosztályról, hogy a kisebb együtteseket agresszivitással, letámadással, nyomásgyakorlással könnyedén meg lehet zavarni. A nagyobb csapatok ellen már nehezebb dolgunk van, mert ők dominálnak ellenünk fizikailag. Erre is fel kell készülni: hiába tudják jól a fiúk a figurákat, ha nem tudják áthozni a labdát vagy pontosan passzolni a társaknak. Éppen ezért az lesz a célunk ebben az évben, hogy a srácok megtanuljanak megfelelő sebességgel, nyomás ellen, magukhoz képest a lehető legmagasabb szinten játszani.
Ez mire lehet elég a bajnokságban?
Az első és legfontosabb, hogy a selejtezőből bejussunk a kiemelt bajnokságba. Ha ez megvan, akkor szeretném, ha év közben annyit lépnénk előre, hogy stabil B-döntős csapat legyünk. Ha ez is teljesük, akkor meglátjuk, hogy tudunk-e még előrébb lépni.