Bár Bencze Boti és Gergely Csanád végül tudta vállalni a játékot, az egész múlt hetet kihagyva még nem voltak megfelelő kondicionális állapotban, a többi hiányzónk továbbra is maródi volt. Így továbbra is igen megfogyatkozva álltunk fel a városi riválisunk ellen, de mindenképp szerettük volna javítani a mérlegünket a vasárnapi vereség után.
Nagyon intenzív mérkőzés volt, ami már az első percekben érződött. Nagy ritmusban játszottak a felek, nagyon fizikális csata dúlt a pályán. Sajnos az első negyed nem az erősségünk, bár a kezdeti hullámvölgyünket gyorsan sikerült kozmetikázni, a negyed végére 10 pontos különbség alakult ki a csapatok között.
Ahogy tartja a mondás, jó csapatnak van szerencséje, és azért meg kell dolgozni, de főként az első félidőben azt éreztem, hogy valahogy semmi se sikerül. Nagyon nagyot harcoltak a srácok, és legalább 6-7 olyan szituációból kaptunk kosarat, amikor már majdnem megszereztük a labdát, vagy a lepattanót, de az valahogy mégis visszakerült az ellenfelünkhöz, amit rendre megbüntettek. Nem akarom elvenni az Albásoktól ezeket a helyzeteket, szerintem nagyon jól játszottak, de valahogy ezen az estén nem volt szerencsénk.
A 2. félidő igen hektikus volt, sok hiba volt mindkét oldalon. Agresszív letámadásunk egyértelműen meghozta az eredményt, 43 eladott labdába kergettük bele az ellenfelünket. Ezt sajnos nem tudtuk megfelelő mértékben megbüntetni, ezekből a szerzett labdákból nem megfelelő százalékkal fejeztük be a rendezetlen védelem elleni játékainkat. Bár a 4. negyed közepén volt, hogy 19 pont is volt a hátrányunk, az utolsó pillanatig küzdöttek a srácok, kitették a szívüket a pályára, 8 pontra visszajöttünk a végére, de sajnos itt mindig volt az Albában 1-1 jó megmozdulás, talán mi is elfáradtunk a végére, így vereséggel hagytuk el a pályát.
A magasságbeli különbség ellen nem volt ellenszer, talán a leglátványosabb különbség ez volt, 60 lepattanó, amit az ellenfelünk szedett, két meccsre is elég lett volna. Talán, ha teljes csapattal vágunk neki ezeknek a mérkőzéseknek, az eredmény máshogy alakult volna, de úgy gondolom, szégyenkezni valónk nem lehet. Jól küzdöttek a srácok, abban még fejlődnünk kell, hogy ebből az agresszív védekezésből jobb százalékkal fejezzük be a kontrákat, illetve, hogy kulcsszituációkban a játékokat pontosabban eljátsszuk, de a védekezésünk úgy gondolom óriásit fejlődött. A munka nem áll meg, jövő héten folytatjuk, reméljük már teljes csapattal megszerezzük az első győzelmünket a playoffban.
