Fiú szakágunknak nyártól új vezetője van. Az Euroligát, valamint – többek között – a kínai élvonalat megjárt, olasz Andrea Turchetto az elmúlt hónapokban kevésbé akart szerepelni, helyette a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia egyéni képző edzőjeként szorgalmasan dolgozott játékosainkkal. Andreával az új környezetről, koronavírusról és persze csapataink, edzőink fejlődéséről is beszélgettünk.
Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az elmúlt négy hónapban?
Az első hónapokat arra fordítottam, hogy megismerjem az edzőket és a játékosokat amennyire csak lehet. Ez egy szükséges lépés volt, hogy az Akadémia céljai eléréséhez a legmegfelelőbb programot állíthassuk össze. Nagyon hálás vagyok a teljes edzői stábnak a közreműködésükért, boldog vagyok, hogy gyorsan közös nevezőre jutottunk mindenkivel, azt gondolom, hogy ha fejlődni akarunk, csapatban kell gondolkoznunk.
Mindegyik csapatunk szépen dolgozik, remek hozzáállással, komoly odaadással. Nekünk edzőknek az a feladatunk, hogy az edzéseken minél több új dolgot tanítsunk, illetve türelmesnek kell lennünk a gyerekekkel. Ha következetesen haladunk mind egy irányba, látható lesz mindenkinél a fejlődés.
Nem láthattunk túl gyakran ebben az időszakban, de a kiemelt tehetségekkel külön edzettetek. Hogyan dolgoztak eddig a srácok?
Időbe telt, amíg kialakítottuk az egyéni edzések rendszerét. Igyekszem tényleg a kiemelt tehetségekkel foglalkozni, és hiszem, hogy ezeken az egyéni képzéseken sok mindent tanulnak a játékosok. Szépen dolgoztak eddig, de az út hosszú és rázós. Az Akadémia célja változatlanul kettős, egyrészt nem csak kiváló játékosokat, de mindenkiből kivétel nélkül remek embereket is szeretnénk faragni. Ezen felül állnak a kiemelt tehetségek programja, belőlük élvonalra alkalmas játékosokat akarunk nevelni.
Remélem már kezdik érteni, hogy ennek eléréséhez nem elég, hogy eljönnek edzésre, elvégzik a munkát és hazamennek. Meg kell érteniük, hogy a játék legmagasabb szintjén szenvedélyre, alázatra, önfeláldozásra, szorgalomra és rengeteg befektetett plusz energiára is szükség van. Szerencsére mindenki úgy dolgozik, hogy a tehetségének megfelelően mindent belead az edzésekbe, márpedig azt gondolom, hogy adni legalább annyira fontos, mint kapni.
Örömmel láttam, hogy a játékosok boldogan jönnek edzésre, de nem vagyok elégedett, és soha nem is leszek az! Minden nap éreznünk kell a vágyat, a kosárlabda iránti szerelmet, ami segít bennünket abban, hogy tegnaphoz képest minden alkalommal jobbak és jobbak legyünk.
Úgy érzem, játékosaink szerencsések, hogy egy olyan nagyszerű Akadémiához tartozhatnak, ami pont ezzel a szenvedéllyel tekint rájuk és az egész sportágra. Minden feltételt igyekszünk megadni nekik, hogy játékosként és emberként is fejlődhessenek.
Az edzőkkel augusztusban tartottatok egy edzéssel egybekötött clinic-et. Hogy látod az edzők munkáját az azóta eltelt időben?
Az Akadémiának szerencsére sok csapata és edzője van. Igyekszem, amennyire lehet mindenkin rajta tartani a szemem, még ha bizonyos csapatok prioritást is élveznek. Volt egy értekezletünk a szezon előtt, így mindenkinek meg tudtam adni a technikai irányelveket, mert közös nevező nélkül csak időt pocsékolunk.
Akadémiánk olyan, mint egy iskola: mindegyik edző a saját „osztályáért” felelős, akiket a lehető legjobban fel kell készíteniük, betartva közben az Akadémia célrendszerét. Tudom, hogy ez néha nem könnyű, de nagyon boldog és büszke vagyok mindenkire, hogy a tőle telhető legjobbját próbálja nyújtani és mindannyian egy irányba tartunk.
Kosárlabda edzőnek lenni egy komoly munka; tanulnunk kell, folyamatosan fejleszteni a tudásunkat, meccseket nézni, más edzők technikáit ellesni, olvasni és így tovább. Meg kell értenünk, hogy bármit is csináljunk, az sosem elég, egyszerűen muszáj nyomás alá helyezni saját magunkat. Azon dolgozom, hogy ezt a mentalitást mindenki átvegye, mert csak így tudjuk igazán értékelni a mi speciális, nehéz, de nagyszerű munkánkat.
A Koronavírus járvány megnehezíti az életünket, mi jelenti a legnagyobb kihívást és hogyan tudjuk kezelni?
Ez egy nehéz periódus, de szerencsések vagyunk, hogy az irodai dolgozókkal közösen mindent remekül meg tudtunk szervezni, így az edzés rutinunkon alig kellett változtatni. Személyesen számomra ez kicsit nehezebb, mert az olasz helyzetet is követem, ami a magyarnál komplikáltabb, de örülök, hogy hozzátartozóim és a családom is jól van, csak maradjon is így! Mostanában kicsit több időt töltök otthon, de ezt a kihívást is konstruktívan arra tudom fordítani, hogy tanuljak, fejlesszem magam és aktívan tartsam az elmém.
Fehérváron a magyar szabályokat és az Akadémián hozott saját intézkedéseinket is mindenki betartja. Eddig akkor állt meg az élet rövidebb időkre, amikor valamilyen változással néztünk szembe. Azonban a sport mindig motivál bennünket, és a nehéz helyzetekből is megtaláljuk a kiutat előre, hogy folytathassuk munkánkat.
