Áttörést jelentett az előző szezon Vagyon Rékának. Előbb kadett korúként lehetőséget kapott a juniorok között, majd a szezon végére kiérdemelte Akadémiánkon a „Jó tanuló, jó sportoló” díjat, aztán harmadmagával a fiatalok közül bekerült az A-csoportra készülő női csapat keretébe is. Akadémiánk tehetségével tekintettük át az elmúlt időszakot.
Mit jelent számodra a szezon végén kihirdetett „Jó tanuló, jó sportoló” díj megnyerése?
Hatalmas motivációt jelent a következő szezonra. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy a női szakágban engem választanak ki, de nagyon örültem neki, hiszen ez nemcsak a sportban nyújtott teljesítményemet ismeri el, hanem az emellett hozott iskolai eredményeimet is.
A mostani szezonban a kadett és a junior csapat is számíthatott rád. Mi a különbség a két korosztály között? Melyikben érezted magad otthonosabban?
A kadetteknél. Ez valószínűleg abból következhet, hogy ott húzóemberként számítottak rám, és jobban éreztem azt, hogy szükség van rám a pályán. Másrészt, tényleg nagyon jó kis csapat jött össze, ahol motiváltuk, bíztattuk és segítettük egymást. A juniorok között még egy kicsit fiatalnak éreztem magam, de hálás vagyok az edzőimnek, hogy ott is edzhettem.
Hogyan élted meg a kadett csapattal a B-döntőbe jutást, és ott a 7. hely megszerzését?
Nekem már maga a B-döntőbe jutás egy óriási élmény volt. Egész évben ezért küzdöttünk, és el sem akartam hinni, amikor bejutottunk. Talán csak Budapesten realizálódott bennem, hogy ott vagyunk a legjobb 16 csapat között. Sajnos az a hétvége nem indult számunkra túl fényesen, de a legjobb dolog volt győztes meccsel zárni a tornát. Így a többi 2008-as születésű játékossal nyert mérkőzéssel koronázhattuk meg a kadett pályafutásunkat.
Mennyit számít a következő évadra, hogy már a junior mezőnyt is ismered valamennyire?
Sok tapasztalatot gyűjtöttem azzal, hogy lehetőségem volt kipróbálni magam a juniorok között is. Úgy tudok korosztályt lépni, hogy már ismerem a játékaikat, az edzésmorált, az edzőt, és persze a csapattársaimat. Ez óriási előny, amit szeretnék is kihasználni.
Mióta kosárlabdázol? Mely korosztályokat jártad eddig végig a DKKA-nál?
Harmadik osztályos koromban kezdtem el kosárlabdázni, Pákozdon. U11-esként még ott sajátítottam el az alapokat, aztán a következő évben kerültem Székesfehérvárra. A DKKA-nál a serdülő és a kadett csapatban játszottam, sőt, a legutóbbi szezonban a juniorok között is kipróbálhattam magam.
Mik a játékod erősségei, és mik azok a területek, amiben esetleg fejlődnöd kell?
Erősségemnek tartom a gyorsaságomat, amit igyekszem is kihasználni a pályán. Emellett egy az egy elleni játékban is úgy érzem, hogy jó vagyok. A gyengeségem – az edzőim és a csapattársaim számára is egyértelműen – a bal kezem. Mind labdavezetésben, mind a ziccereknél van mit fejleszteni rajta.
Ősztől az első osztályban szerepelhet női felnőtt együttesünk, és bekerültél az A-csoportos keretbe. Mit jelentene, ha az élvonalban is pályára léphetnél a nevelőegyesületedben?
Motivál, hogy ilyen magas szintű női kosárlabda lett Székesfehérváron, és hihetetlen nagy élmény lenne pályára lépni az A-csoportban. Soha nem gondoltam korábban, hogy ilyen közel lesz ez a lehetőség. A legnagyobb büszkeség lenne abban a csapatban játszani a legjobbak között, ahol felnevelkedtem.
