A csoport favorittal mérkőztünk meg, az eddig veretlen Miskolci gárdával. Nem számítottunk könnyű
mérkőzésre, tudtuk, hogy ellenfelünk stabil "A" döntős csapat, de úgy készültünk a héten, hogy
szeretnénk meglepetést okozni.
Jól kezdtük a mérkőzést, bár voltak hibáink, de fej-fej mellett haladt a két csapat.
Nem védekeztünk rosszul, akár előnyünk is lehetett volna, de főként a folyamatos 2. szándékból kapott
kosarak, (főként ellenfelünk válogatott, 2 méter feletti centerével gyűlt meg a bajunk), illetve a kihagyott büntetőknek köszönhetően kisebb hátránnyal fejeztük be az első játékrészt.
Jól kezdtük a 2. negyedet, tartottuk magunkat, aztán az utolsó 5 percben jött egy nagyon komoly rövidzárlat. Ellenfelünk váltott egy 1-3-1es zónára, amivel a srácok még nem találkoztak.
Teljesen megzavarta a támadó játékunkat, csak ebben a periódusban 10 eladott labdába kényszerítettek
minket, amiből ráadásul rendre könnyű kosarakat kaptunk. Sajnos azt kell mondjam, bár ellenfelünk jól
védekezett, de ebben az időszakban teljesen szétestünk, egymásra mutogattunk, nagyon rossz volt a
játékosok közötti kémia. Pont azt vesztettük el, aminek köszönhetően sikeresek voltunk az előző
mérkőzésen.
A 2. félidőben szerencsére sikerült változtatnunk, egy ilyen jó csapatot is sikerült egész jól levédekezni.
A srácok tudtak egymásért küzdeni. Sokkal jobb volt a játék képe, ami persze egy ilyen szintű csapat ellen a fordításra nem volt elég, de arra igen, hogy a srácok emelt fővel mehessenek haza.
Bár sok hibánk volt amit javítanunk kell: 42%-os büntető, 29 eladott labda, úgy gondolom, hogy
megmutattuk, hogy ha jól és együtt dolgozunk, akkor képesek lehetünk egy nagyobb csapatnak is
problémát okozni. Ebből a mérkőzésből is nagyon sokat lehet és kell tanulnunk, és remélem hogy jövő
héten, a Sopron elleni mérkőzésre már ennek szellemében lépünk a pályára, és vissza tudunk vágni az
első fordulóban elszenvedett vereségért.
