Az alsóházi alapszakasz alatt veretlenek maradtunk, ezúttal azonban jóval erősebb csapatok ellen próbálhattuk ki magunkat, mérhettük le mennyit fejlődtünk az elmúlt fél év alatt. A Kecskemét a felsőházból, az MTK és a házigazda Nyíregyháza pedig a középső szekcióból került csoportunkba, így mint a legkisebb kutya az alomból várhattuk ezt a selejtező szakaszt.
Ez azonban egyáltalán nem látszott az első mérkőzésen. Hatalmas energiákkal kezdtük az MTK elleni találkozót, már az első percekben erőt demonstráltunk, agresszív védekezésünkből könnyű kosarakkal sikerült komoly előnyre szert tenni. Második ötösünk is képes volt tartani ezt a szintet, sőt akkora különbséget építettünk ki, hogy a második félidőben az is belefért, hogy egál negyedeket játsszunk.
A második meccsen a csoport esélyese következett, de a Kecskemét ellen is sikerült dominálnunk az első ötössel. A második negyedben kicsit már jobban döcögött a játékunk, de még ekkor sem engedtük ki a kezünkből az irányítást. Egy kifejezetten jó csapat ellen tudtunk még a második félidőben is vezetni, óriási küzdés, akarat jellemezte a játékunkat és a gyakoroltakból is olykor szemre tetszetős részleteket láttam vissza.
A döntő negyedik negyedre azonban gyűltek a hibáink, és az utolsó hullámvölgyből nem volt erőnk visszakapaszkodni. A rengeteg kihagyott büntető és az ellenfélnek engedett támadó lepattanók végül megbosszulták magukat.
A hétvége zárásaként a házigazda nyíregyházi lányok következtek, akik ellen sajnos már csak tíz emberrel tudtunk játszani. Azonban egyáltalán nem ütközött ki sem fizikális hátrányunk, sem az hogy a variációs lehetőségek szűkebbek lettek. Ismét nagyon hullámzó meccset játszottunk, de a lányok becsületére váljék, hogy hatalmasat küzdöttek minden labdáért, és a jó védekezésekből gyors indításokkal mindig kikeveredtünk a slamasztikából. A harmadik negyed elején lépte át egyszer a különbség a tíz pontot, de ezt leszámítva végig ott tudtunk maradni a házigazdák nyakán. Olyannyira, hogy faragtunk is ezen a végjátékig, még ha nem is tudtunk nyerni, büszke vagyok a csapat minden tagjára!
Roppant értékes meccseket játszottunk, az elmúlt hónapok nem ezen a szinten teltek, de örülök, hogy erős ellenfelek ellen is megmérethettük magunkat. Egyáltalán nem vallottunk kudarcot, sőt versenyképességünket bizonyítottuk, és hogy a hétköznapok kemény munkája kifizetődik.
