Akadémiánk kadett leány csapata öt év után jutott az ország legjobb 16 csapat közé. Kis csapatunk a zöld csoportból, legalulról érkezett meg az eseményre, elsőként pedig azzal a BEAC/B-vel találkoztunk, akik épphogy lemaradtak az A-döntőről.
Meg is érződött a különbség. A döntő hangulata is elbizonytalanította a lányokat, nem ismertem rá a csapatomra, mert semmilyen ellenállást nem tanúsítottunk. Az ellenfél rengeteg eladott labdába hajszolt bennünket, ráadásul extra dobóformát is fogtak ki. A vereség ténye kevésbé, mikéntje annál jobban fájt.
Másnap délelőtt a BEAC másik együttese várt ránk. Ugyan részünkről már a döntőbe jutás ténye nagy dolog volt, az első nap gyötrelmeit magunk mögött akartuk tudni.
Sokkal agresszívabb és koncentráltabb játékot vártunk a lányoktól és hellyel-közzel ez meg is valósult. Ismét rengeteg eladott labdával zártuk a mérkőzést, de már jobban domináltuk a gyűrű környékét, egyértelműen jobb energiákkal játszottunk. Faragtunk valamicskét a könnyű kapott pontokból, de a pontdobással még mindig hadilábon álltunk.
A BEAC-os fiatalok megérdemelten nyertek, mi pedig a reálisan várt 7. helyért játszhattunk vasárnap.
Vasárnap a két alsó ágról döntőbe jutó csapat vívhatott az országos 15. helyért. A PVSK-val még ősszel találkoztunk az alapszakasz során. Mindkét mérkőzésen szoros végjátékban maradtunk alul egyszer 2, majd 5 ponttal.
Csapatunk óriási motivációval játszott. A kissé döcögős kezdés után fokozatosan vettük kézbe a meccset és erőltettük rá stílusunkat ellenfelünkre. A harmadik negyed vége tartogatott azért még egy utolsó fordulatot, ekkor a pécsiek zónája bizonytalanított el bennünket. Megszaporodtak eladott labdáink és könnyű kosarakhoz juttattuk őket.
Ezt a rövidzárlatot is átvészeltük azonban, és a szezon utolsó tíz percében remek kosárlabdával nyertünk.
Csapatunk legjobbjának Sverteczki Sárát választottunk, akinek ezúttal is gratulálok, 17 pont, 14 lepattanóval átlagolta a döntő három meccsét.
Jár az egész csapatnak a gratuláció, és nem csupán ezért a meccsért, az egész szezonban mutatott teljesítményükért, azért a sok munkáért amit estékbe nyúlóan végeztek és aminek most learathatták a gyümölcsét. Játékpercektől függetlenül büszke vagyok mindenkire, örülök hogy ennek a közös útnak részese lehettem!
