A közelmúltban kezdte a munkát Székesfehérváron, a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiánál a sokszoros válogatott kosaras, Pankár Tibor. Azonban nem edzőként, hanem mentáltrénerként.
A kiváló, balkezes bedobó 2013 nyarán szakított az aktív sporttal, majd Vasból a fővárosba költözött. Sportszakpszichológusként, mentáltrénerként dolgozik, továbbá kompetenciafeljesztő tanfolyamokat is vezet. A DKKA vezetői a nyáron keresték meg, azóta tagja a DKKA szakmai stábjának.
– Az akadémia vezetői modern gondolkodásúak, igyekeznek a legjobbat kihozni a rájuk bízott gyerekekből. Ez amolyan bevezető évünk, ami arról szól, hogy elkezdődjön egy folyamata, amely során megtaláljuk azokat a kereteket, amelyek mentén a későbbiekben még hatékonyabban dolgozhatunk. Nemrég kezdtük a közös munkát, kéthetente járok Fehérvárra. Azt gondolom, a sportban minden résztvevő számára, legyen szó sportolóról, szülőről, egyaránt fontos a sport mentális összetevőinek ismerete. A mentáltréner a teljesítmény növelésében segít, eszközöket, módszereket biztosít a feladatok minél hatékonyabb megoldásához. A gyereknek sok területen kell megfelelnie, az iskolában, a különórákon, a sportpályán és a családban, s a sor hosszan folytatható – mondja Pankár Tibor.
– 2011 nyarán, egy interjúban még arról mesélt, ha új ajánlatot kap korábbi együttesétől, a Falcótól, alighanem folytatja. Aztán Győrbe, az NB I/B-be igazolt, majd két év elteltével végleg befejezte. Úgy tűnik, kerek pályafutást hagyott maga mögött, a szombathelyiekkel volt bajnok, több mint hatvanszoros válogatott, ráadásul a nemzeti együttessel szerepelt 1999-es Eb-n, ami magyar kosarasnak azóta sem adatott meg. Elégedett a karrierjével.
– Mindenképpen. Ha a címeres mezben való szereplést veszem alapul, valóban, az 1999-es, franciaországi kontinensviadal kívánkozik az élre. A Falcóban 17 évet töltöttem az élvonalban, 2008-ban bajnoki aranyat nyertünk, kupadöntőt vívtunk, igaz, azt elveszítettük. Úgy gondolom, valóban teljes a sportolói pályafutásom, bár nem voltam pont-, vagy asszisztkirály. Későn kezdtem kosarazni. Körmenden születtem, egy őrségi faluban, Szőcén nőttem fel, Körmenden jártam általános iskolába, majd középiskolásként Szombathelyre kerültem, ott ismerkedtem meg a palánkok világával. Két évvel később bemutatkoztam az élvonalban, de a szüleim fontosnak tartották – valamint így gondoltam én is -, hogy a sport mellett tanuljak is. Az érettségi után közgazdaságtant tanultam, jogi szakoklevelet is szereztem, majd úgy gondoltam, fontos a több lábon állás, az élet más területein is szeretném kipróbálni magam. A pszichológiával kezdtem foglalkozni, ezen belül természetesen a sporttal.
– A DKKA mellett dolgozik az utánpótlás válogatottnál, ezek szerint a kosarasokra specializálódott.
– A kosárlabda természetesen a szívem csücske, s ez így lesz a folytatásban is, de mentáltrénerként segítek más csapatsportágakat űzőket, valamint egyéni sportolókat is, mondhatom, széles a paletta. A csapatépítés, a csapatszintű tevékenység mellett az egyéni képzésre is hangsúlyt kell fektetni, hiszen bár a csapatsportágat űzők egy közösség tagjai, azonban meccsszituációkban egyéni helyzeteket is meg kell oldaniuk, döntéseket kell hozniuk. Továbbá a hozzám hasonló szakemberek számára fontos nem csak az utánpótlás korú sportolókkal, hanem a szüleikkel való kapcsolattartás is, ugyanis nem mindegy, a gyerek milyen szemléletet hoz magával otthonról.
– Tehát a feladata meglehetősen komplex.
– Azt veszem észre – ami feltétlenül pozitív -, hogy a munkánk egyre inkább elfogadott. Korábban gyakran előfordult, hogy a felnőtt, vagy az utánpótlás korú sportoló egy vállrándítással elintézte az ötletet, miszerint érdemes lenne szakemberhez fordulnia a felmerülő problémák, vagy a jobb eredmények elérése érdekében. Fontos, hogy a pályán a legkiélezettebb szituációkban is jó döntést hozzanak. Lényeges, hogy a sportolóknál komplex, mentális fejlődést érjünk el, kezelni kell az aktuális problémákat, feszültségeket. Mentális technikákat mutatunk a szorongásoldásra, a koncentráció fejlesztésére, az önismeret növelésére. Ezeken keresztül lehet támogatni a csapattársakra figyelést és a csapattá érés folyamatát, így tudunk teljes értékű, felelősségteljes, mentálisan erős játékosokat nevelni. Ugyanis a jobb eredmények egy idő után már nem érhetőek el az edzésmunka további növelésével, itt jön a képbe a sportpszichológus. A cél az, hogy a fiatalok sportolóvá érése zökkenőmentes legyen, aztán a folytatásban sikeres életpályával rendelkezzenek a karrier végeztével, a hétköznapi életben.
– Hazánkban, ha sportpszichológusok kerülnek szóba, szinte mindenki Vura Mártát és Lénárt Ágotát említi, akik olimpiai bajnokaink lelki felkészítésére is ügyelnek. Lehet, rövidesen Pankár Tibor is említettek közé kerül?
– Úgy gondolom, a magyar sport diadalaiban komoly szerep jut a sportpszichológusoknak, sok, elismert szakember dolgozik hazánkban. Nem hasonlítom magam másokhoz, én a saját utamat akarom járni, sikeres szeretnék lenni ezen a területen is, mint anno a kosárlabdában. Mi a háttérben tevékenykedünk, s ez így van rendjén. Ugyanis az első mindig a sportoló és persze az eredmény.
