Szolnoki túránknak is meglehetősen foghíjas - kadettekkel kiegészülő - kerettel vágtunk neki, ugyanakkor a legutóbb tapasztalthoz képest sokkal jobb mentalitású csapatot láthattunk. Jó kezdés után, rövid kispadunk miatt fokozatosan fogyott a lendületünk, ezt pedig csak tetézték fault gondjaink.
Félidőben így is okkal érezhettük, hogy van keresnivalónk, de hiába a nagyszünet, úgy tűnt nem pihentünk eleget. Nem sikerült felpörögni és ledolgozni a hátrányt, leindításos, könnyű kosarakat kaptunk, ha vissza is értünk, 1-1 védekezésünk folyamatosan puhult, amivel egyidejűleg támadásban is egyre ritkábban találtunk be.
Az utolsó percekben szoros állásnál sikerült közelíteni ellenfelünkhöz, de az utolsó labdabirtoklások nem alakultak kedvezően.