Második helyen végzett a bajai B-döntőben, így összesítésben tizedikként zárt a Gyermek Kupában, a lányok között a DKKA Pandák. A csapat a B-döntőben hosszú nyeretlenségi szériát zárt le, ott viszont, végre leány csapatok ellen küzdve, nagyon szépen szerepelt. A hétvége tapasztalatairól Gyeőry Zsuzsával beszélgettünk.
Mit éreztél, amikor lefújták az utolsó mérkőzést?
Nem tagadom: a könnyeimmel küszködtem. Nagyon örülök, hogy velük lehettem. Felszabadultságot, meghatódottságot éreztem, amiért hittek és bíztak bennem, illetve hallgattak rám. A lányok mindig igyekeztek megcsinálni, amit kértem tőlük: beálltak a sorba. Ez nagyon jól esett. Említsük azért meg, hogy nekem ez volt az első évem Székesfehérváron, így a mostani eredményt jelentős mértékben köszönhetjük a lányok korábbi edzőinek is.
Csalódott vagy, amiért nem sikerült legyőzni a Szekszárdot?
Egyáltalán nem. A vereség ellenére ott játszottunk a leginkább összeszedetten, és az első félidő extra volt. Bementek a dobásaink, jól védtük a Szekszárd 184 centiméteres játékosát. Sajnos a második napon az egyik magasemberünk megsérült, így nem is mindenki tudott beszállni. A második félidőben nem mentek be a dobásiank, a Szekszárdnak viszont igen. Visszajöttek a meccsbe, fordítottak, és már nem engedték ki a győzelmet. Amíg bírtuk, addig nagyon szépen játszottunk.
Lehetett volna más a vége, ha mondjuk, a Szekszárddal a torna korábbi szakaszában találkozunk?
Ezt nem tudhatjuk, hiszen nagyon fárasztó volt az egész hétvége. Még sosem játszottak 4 mérkőzést egy hétvége alatt. Ahogy említettem, pont a Szekszárd ellen játszottunk a legjobban. Minden mérkőzésünkön voltak hullámvölgyek, hektikusan kosárlabdáztunk. Akkor belefért egy-egy gyengébb periódus, de a Szekszárd ellen már nem. Mondtam is nekik a mérkőzés előtt, hogy ha káosz lesz a pályán, akkor egy nagy pofon is benne lehet a meccsen. Sokat kivett belőlük az ellenfél magas játékosának a védése; nem találkoztak még ilyen adottságú lánnyal. Ráadásul a besegítéssel is gondjaink voltak, hiszen erre nincsenek egyértelmű, életszerű szabályok a versenykiírásban.
Összességében, hogy telt ez a három nap?
Minden játékosunk 8-8 negyedet játszhatott. Ebben a korban azért ritka az egyenletes teljesítmény, de mindenkinek volt legalább egy extra negyede védekezésben vagy támadásban. Többen mutattak olyan megoldást, amire nem számítottam még tőlük. A lányok élvezték, hogy együtt vannak. A folyamatos eső ellenére is jó hangulat volt a szálláson, ami erősítette az összetartást. A mérkőzések között sokat játszottunk, ami jó csapatépítő programnak bizonyult. A lányok sokat tanultak az egymással való kommunikációról, az emberi kapcsolatokról, hiszen egy-egy edzésen vagy meccsen nem beszélgetnek egymással ennyit. Annak különösen örültünk, hogy jöttek a győzelmek, hiszen február óta nem nyertünk tétmérkőzést. Összehozta a bandát ez a hétvége.
Miben fejlődtek a lányok a legtöbbet, ha az egész tavaszt nézzük?
A védekezést és a lepattanózást mondanám. Folyamatosan hangsúlyozzuk a lányoknak, hogy nem elég csak a támadásban kitűnni. Vannak, akik még nem tartanak ott, ahol a többiek, a védekezés viszont leginkább akaraterő kérdése; ott mindenki hasznára lehet a csapatnak, ha keményen beleáll. A B-döntőben minden ellenfélnek volt egy úgymond sztárjátékosa, akit semlegesíteni kellett. Minden ötösünkben ki tudtam választani három olyan játékost, akit ráállíthatok. A besegítéssel még vannak gondok, ami kicsit a szabályokkal is magyarázható. A lepattanózással különösen az utolsó hetekben foglalkoztunk, itt is főleg akaraterőn és a helyezkedésen múlik, hogy valaki leszedje a pattanókat.
Látod köztük a következő Mányoky Rékát, Tenyér Zsófiát, Laufer Gabriellát vagy éppen Dávid Miát?
Természetesen látok olyanokat a csapatban, akikből lehet jó játékos, de erről korai még beszélni. Rengeteg kitartásra, áldozatra, és persze időre van szükség, hogy valaki eljusson ilyen szintre. Korábban voltam már olyan csapatnak az edzője, ahol végül a 12. játékosból lett profi kosárlabdázó. Ezt ilyenkor még nem lehet tudni. A jelenlegi kerettel kapcsolatban, Salamon Bandival megvárjuk az augusztus végét, és akkor döntjük el, hogy ki lépjen fel a serdülő A-csapatba.
A helyszíni fotókat köszönjük Rapali Zsoltnak!
