Olaszországi, majd spanyolországi légióskodás után tért haza az Euroliga-győztes Varga Sára. Saci eddig női Piros csoportos csapatunk húzóembere, a második legtöbb pontot és teljesítményindexet hozta az eddigi mérkőzéseken. Irányítónkkal beszélgettünk.
Kezdjük az elején. Miért minket választottál? Egyáltalán miért döntöttél a hazaköltözés mellett?
A válasz roppant egyszerű: a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiától kaptam a legszimpatikusabb megkeresést. Nem titok, hogy a tavalyi szezonban nem hoztam túl jó egyéni statisztikákat, ami behatárolta a lehetőségeimet. Viszont az elmúlt néhány hónap alapján elmondhatom: kifejezetten örülök, hogy így alakult és Fehérvárra kerültem.
Milyen körülményekkel szembesültél nálunk?
Nyilván volt a fejemben egy kép arról, hogy mire számíthatok majd. Természetesen Gáll Tamás női szakágvezetővel is sokszor átbeszéltük a lehetőségeinket és az elképzeléseket. Amiatt aggódtam csak, hogy nem ismertem túl sok csapattársamat és a vezetőséget, az edzői stábot sem. Összességében az itteni körülmények magasan felülmúlták az elvárásaimat. A lakhatás, az edzéslehetőségek, a szakmai stáb és az edzésmunka mind-mind felülmúlja egy amatőr klub szintjét. A szezon előtt ki is mondtuk, hogy mik a célok a felnőtt női csapatnál, és ehhez mérten mindent meg is kapunk az Akadémiától.
Hogy vagy megelégedve az eddigi meccsekkel, egyéni és csapat szinten?
Alapvetően elégedett vagyok az eddigi szereplésünkkel. Vannak benne hullámvölgyek, nehezebb időszakok és problémák, de még a szezon első felében vagyunk, és ehhez képest jól haladunk. Most olyan mérkőzések következnek, amik meghatározhatják az alapszakaszbeli helyezésünket. A szezon java még hátravan. Az egyéni teljesítményemre is talán mondhatom azt, hogy elégedett vagyok. Érzem, hogy folyamatosan fejlődök a csapatban, ami nagyszerű. Próbálom felvenni a kezdő irányítóként kapott kulcsszerepet és felelősséget, és ennek megfelelően teljesíteni minden mérkőzésen.
Milyen konkrét egyéni céljaid vannak erre az évre?
Stabil játékot szeretnék kialakítani és tartani a szezon során. Emellett a Fehérváron kapott perceket tapasztalatszerzésnek is tekintem, ami szükséges a stabilitás erősítéséhez. Szeretnék húzóembere lenni a csapatnak, és olyan irányítóvá válni, akivel elérhetjük a szezon előtt kitűzött célokat.
Idén elég speciális az amatőr női NBI/B lebonyolítása. Lényegében minden Piros csoportos csapat bejut a rájátszásba, és az alapszakasz során csak a rájátszás pozíciók dőlnek el. Az igazán éles, téttel bíró meccsek majd csak tavasszal jönnek. Mit gondolsz erről a lebonyolításról?
Szerintem abból a szempontból jó a bajnokság lebonyolítása, hogy egy gyengébb szezonkezdet nem pecsételi meg egy-egy együttes sorsát. Csapatsport lévén, fontos a játékosok közti megfelelő kémia kialakulása, ami inkább a bajnokság második felére érhet be. Ettől függetlenül nem igazán foglalkozom azzal, hogy milyen a következő mérkőzés, és mindig, amikor pályára lépünk, győzni szeretnék. Tudom, hogy a stáb is így gondolkodik. A téttől és az ellenféltől függetlenül minden összecsapás ugyanolyan fontos. Így érhető el a kitűzött célunk is a legkönnyebben, ha minden találkozón a győzelemért jövünk ki az öltözőből.
A nyáron Kínában jártál az Universiadén, ahol ötödikek lettetek a válogatottal. Hogyan emlékszel vissza erre a kalandra?
Szerintem nagyon szépen hangzik az ötödik hely, és nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem a versenyen. Fantasztikus körülmények fogadtak minket. A szervezés kiváló, a kultúra nagyon érdekes, a technológiai fejlettség pedig szürreális volt. Robotok főztek nekünk levest és teát. Az olimpiai falun kívül az emberek valósággal megőrültek értünk. Folyamatosan fotózkodni akartak velünk és videóra venni minket. Nagyon örülök, hogy megtapasztalhattam ezt a milliőt.
2022-ben Euroligát nyertél a Sopron Basketnél. Jelent ez bármilyen plusz terhet számodra? Hogyan befolyásolta a játékodat és a hozzáállásodat, hogy ilyen fiatalon ott voltál a csúcson?
Nem érzek emiatt terhet. Ez egy olyan cím és titulus, ami örök életemre az enyém, és senki sem veheti el tőlem. Ez elmondhatatlanul fantasztikus érzés, hogy részese lehettem ennek a történelmi pillanatnak soproni játékosként. Ennek ellenére inkább azt emelném ki abból a szezonból, hogy ott voltam végig az Euroliga-győzelem felé vezető úton, és kisebb-nagyobb szerepeket vállaltam a csapatban. Az így megszerzett tapasztalatot, illetve mentalitást szeretném hasznosítani, tovább vinni és átadni a csapattársaimnak is.
Végezetül: Hogy telnek a napjaid Fehérváron?
Mozgalmasan! Negyedéves hallgató vagyok a Soproni Közgázon, és vannak még óráim, valamint a szakdolgozatomat is írom már. Mindemellett a szakmai gyakorlatomat is most töltöm szeptembertől az Albacompnál, mint gazdasági menedzser asszisztens. Természetesen ez roppant megterhelő számomra, így nagyon oda kell figyelnem, hogy meglegyen a kellő pihenésem és ne terheljem magam túl. Szerencsére a cégnél támogatják a sportot, segítőkészek és nagyon rugalmasan állnak hozzá a feszített időbeosztásomhoz, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Mivel sok mérkőzésünk vasárnap van, hétfőn pedig már kezdek az irodában, nincs sok lehetőségem hazajutni. A hétköznapi meccsek után viszont, amikor szabad hétvégét kapunk, akkor igyekszem hazajutni Sopronba, hogy a családommal is időt tölthessek.
