Akadémiánk sok hírt szolgáltatott a nyár folyamán. Élre kívánkozik a B-csoportos fiú csapatunk visszaléptetése, a női A-csoportos együttesünk edzőváltása és keretének kialakítása, valamint a férfi szakág élén történt változás. Mindezekről Matus Gábor ügyvezetőnkkel beszélgettünk.
Hogy értékelnéd akadémiai szempontból a mögöttünk hagyott évadot?
Sikerült többnyire fehérvári kötődésű szakembereket foglalkoztatnunk az edzői stábunkban. A két felnőtt csapatból is többen dolgoztak az utánpótlásban edzőként vagy segédedzőként, ami jó átmenetet képez számukra, hogy a játékospályafutásuk után edzőként, vagy a civil életben el tudjanak helyezkedni. E tekintetben az Akadémia egyfajta életpályamodellt kínál az itt játszók, dolgozók számára. Az utánpótlásunkban stagnált, vagy talán egy kicsit visszaesett az eredményességünk. Ezt még a koronavírus-járvány hatásának tudjuk be. Öt éve kezdődött a pandémia, és a járvány megjelenésével jócskán visszaestek a merítési lehetőségeink.
Azt is látni kell, hogy a gyermekek életében számos olyan dolog van, ami elvonja a figyelmüket a sporttól. Éppen ezért becsülendő, hogy akik erre áldozzák a szabadidejüket, azok teljes odaadással és kifogástalan hozzáállással dolgoznak a csapatainkban. A célunk továbbra is játékosokat nevelni a magyar kosárlabdának, akik később a felnőtteknél is szerephez juthatnak. Elsősorban a fehérvári felnőtt kosárlabdának szeretnénk kosárlabdázókat adni.
Hozhatunk is egy pozitív példát, hiszen Simon Benedek személyében játékost adtunk az élvonalba. Simi ugyanakkor Kaposvárra igazolt.
Nagy öröm számunkra, hogy Simon Benedek A-csoportos szerződést kapott, de őszintén szólva van bennünk némi keserűség, amiért Fehérvárról nem keresték. Az ő példája sajnos illik abba a tendenciába, hogy sok székesfehérvári fiatal az utánpótlásból kikerülve, nem Fehérváron folytatja a pályafutását. A helyzet a lány vonalon egyszerűbb lett, hiszen akik itt tanulnak meg kosárlabdázni, azok eljuthatnak a felnőtt csapatunkba. Nem is lehet más a célunk, hogy a saját utánpótlásunkból minél többen kerüljenek fel az élvonalbeli női csapatunkhoz.
Az is kimondott célunk, hogy a fehérvári kötődésű játékosokat hazacsábítsuk. Mennyire vagy elégedett, hol tart ez a folyamat az első női A-csoportos évünk után?
Van bennünk hiányérzet, hiszen szerettük volna még több fehérvári nevelésű játékossal megerősíteni a keretet. Az viszont pozitívum, hogy Ehmann Dalma hazatért Amerikából, Raffay Dóri a soproni utánpótlásból, illetve szlovákiai kölcsönből érkezett vissza hozzánk. Fontos volt az előző évben már nálunk játszó, fehérvári nevelésű játékosok megtartása is. Szerettük volna, ha minél jobban egyben tudjuk tartani a tavalyi csapatot, akik kiharcolták a feljutást, majd megszerezték a kilencedik helyet a bajnokságban. Az eredményességgel alapvetően elégedettek lehetünk, de – és ez lehet, hogy nem teljesen reális elvárás – van bennem egy pici hiányérzet, mert nem sok hiányzott a rájátszásba jutáshoz. Ezzel persze adva van az idei feladat, meg kell próbálni túlszárnyalni az előző évi szereplésünket. Szeretném, hogy a csapat minél magasabb szintre jusson el.
A felnőtt férfi csapat viszont nem lesz ott a most induló Piros csoportos szezonban. Miért döntöttünk a visszalépés mellett?
Így van, visszaléptünk a bajnokságban való szerepléstől. Ennek gazdasági és sportszakmai okai is vannak. Az alapelvünk, hogy tartsuk itt, építsük fel, kezeljük értékként azokat a fehérvári játékosokat, akik kinevelődnek az Akadémián, de nem jutnak el a profi szintig sem Fehérváron, sem máshol. Mindez dicséretes, de sajnos túlnő a lehetőségeinken. Emellett úgy gondoljuk, hogy nem feltétlenül vannak most olyan korosztályaink, ahonnan nagy számban jönnének ki A-csoportos, vagy még nagyobb reményű tehetségek.
Azt is látni kell, hogy a fiatalokra, akikkel nekivágtunk volna a B-csoportnak, az NBI, az U21 és az U19 együtt túl nagy terhet rótt volna, és a sok mérkőzés elviszi a fókuszt az egyéni képzésről, az alapok elsajátításáról. Az, hogy nem lesz B-csoportos együttesünk, visszalépésnek tűnhet az utánpótlásunk számára, hiszen így nem lesz meg a felnőtt és az utánpótlás sport közti átmenet. Dolgozunk viszont valamiféle partnerségen, aminek a keretében a tehetséges, nagy jövő előtt álló játékosok számára az utánpótlás sorozataik mellett biztosított lenne a felnőtt mezőnyben való szereplés. A célunk nem csapatot, hanem játékosokat nevelni.
A fiú szakág élén és a női élvonalbeli csapat vezetőedzői posztján is változás történt.
A fiú szakágat, ahol most már kizárólag az utánpótlásról van szó, Blahó Barnabás vette át, aki korábban évekig a székesfehérvári utánpótlásban kosárlabdázott. Később edzősködni kezdett, és az elmúlt időszakban értékes tapasztalatot szerzett ezen a téren is. Az itt és a Kiválasztó-Képző Programban végzett munkájával, valamint a lelkesedésével, hozzáállásával kiérdemelte a posztot. Azt gondoljuk, hogy megvan a szükséges tapasztalata az itteni edzők mentorálásához. A legutóbbi szezonban ez nem működött kellően, és szerettük volna saját erőből betölteni a pozíciót. Dávid Kornél alapítónkkal, aki a fő szakmai irányvonalat adja a mai napig, közösen dolgozunk ezen, Barni feladata pedig a direktívák átadása lesz az edzői stáb felé. Továbbra is keressük és építjük az értékes külföldi kapcsolatokat, így szeretnénk olyan edzőtovábbképzőket szervezni, mint amilyet például Svetislav Pesic tartott nálunk.
A női vonalon, ahogy említettem, elégedettek voltunk az eredményességgel a tavalyi szezonban, de úgy láttuk, hogy a csapat szereplése túlságosan háttérbe szorította az akadémiai elveket. Ebben mindenképpen szeretnénk előrelépést a mostani idényben, és több lehetőséget adni azoknak az utánpótláskorú játékosoknak, akik a junior korosztályból edzenek és játszanak fel a felnőttekhez. A cél, hogy tovább fejlődjenek, és a felnőttek között szerzett tapasztalatokat a saját korosztályukban is hasznosítsák. Az pedig, ha valós, értékes lehetőséget kapnak ezek a lányok a felnőtt csapatban, még több motivációt jelent az alsóbb korosztályok számára. Gáll Tamás a tizedik szezonját kezdi nálunk. Kívülről betéve ismeri az utánpótlásunkat, így biztosítani, képviselni tudja az átmenetet. Azt is ki kell emelni, hogy az eddigi munkái során fiatal csapatokkal ért el figyelemre méltó, az elvárhatónál jóval jobb eredményeket. Most is ez lesz a dolga. Úgy gondoljuk, hogy ő az ideális megoldás.
Mik a jövő évi célok a felnőtt csapatnál és az utánpótlásban?
A női csapatnál még nincs értelme ezt megfogalmazni, hiszen nem ismerjük az összes csapat keretét, lehetőségeit – köztük a sajátunkat sem, hiszen egy külföldi játékost még keresünk. Továbbra is szeretnénk az egyéni képzésre helyezni a hangsúlyt, és minél több játékost eljuttatni a válogatott keretekbe akár az 5-5, akár a 3-3 kosárlabdában. Az 5-5 elleni, „hagyományos” válogatott közelébe Laufer Gabriella került, a 3×3-as nemzeti csapatokban már többen megfordultak az Akadémiáról az utóbbi években. Ez utóbbi a szövetség és a klubok, akadémiák szempontjából is kiemelt szakág, hiszen a magyar kosárlabda számára a 3×3 hordozza leginkább az olimpiai részvétel esélyét.
Az utánpótlásban az utóbbi időben sajnos nemigen jellemző, hogy A-döntőben szerepelnek a székesfehérvári csapatok, de azon dolgozunk, hogy ez a tendencia megforduljon. Nincs egyszerű dolgunk, hiszen a nagy, állami akadémiák lehetőségei jóval nagyobbak, mint a mieink.
Ez meglátszik a játékosok eligazolásából? Mennyire kelendőek a fiataljaink?
Természetesen akad erre is példa, bár én nem gondolom, hogy mondjuk 12 évesen ki kellene emelni valakit a környezetéből, hogy másik városban kosárlabdázhasson. Azoktól a kluboktól viszont, akik megpróbálják magukhoz csábítani a játékosainkat, elvárnánk, hogy tisztességesen jelezzék a szándékukat felénk. Ennek az ellenkezője nem egy jó gyakorlat. Bár nem jellemző, hiszen elsősorban a helyi fiatalokban gondolkozunk, de ha mi is leigazolunk valakit, akkor elsősorban a játékos egyesületével keressük erre a megoldást. Ha valaki nálunk szeretne játszani, akkor nyitva áll az ajtó, de csak a szakmai munkával és az egyéni képzésünkkel tudunk versenyezni a nálunk nagyobb egyesületekkel; financiálisan és infrastrukturálisan nem.
Mit profitált az Akadémia abból, hogy régiós központ lettünk a Kiválasztó-Képző Programban?
Látjuk, hogy a saját gyerekeink hol tartanak a régióban. Másrészt új impulzust jelent az edzőinknek, hiszen más klubok játékosaival is dolgozhatnak, és láthatják, hogy ezek a gyerekek hol tartanak játéktudásban. Ha pedig a saját játékosaink előre tudnak lépni úgy, hogy később utánpótlás válogatottakba kerülnek, az óriási nyereség számunkra.
Fotók: Schwanner Róbert, Zölei Fanni
