Címvédés történt a fiú szakágban: 2025 után 2026-ban is Dancs Gergely kapta meg a Jó Tanuló, Jó Sportoló elismerést Akadémiánkon. Az immár kadett korú játékos a kosárlabda pályán és az iskolapadban is kitűnően szerepelt, ami idén még nagyobb feladatnak bizonyult. Lássuk, milyen volt az előző szezon Geri szemszögéből.
Meglepődtél, hogy idén is hozzád került a díj?
Természetesen nem tudhattam, hogy idén is én kapom ezt a megtisztelő elismerést. Persze, úgy érzem, hogy az ebben a tanévben és szezonban végzett munkám, valamint az elért eredményeim alapján akár idén is lehet rá esélyem. Amikor az évzárón felolvasták az indoklást, először az iskolám említésénél kezdtem reménykedni, a földrajzversenynél pedig már szinte teljesen biztos lettem benne, hogy rólam van szó.
Tudsz különbséget tenni az idei és a tavalyi elismerés között? Melyiket tartod nagyobb eredménynek?
Számomra egyértelmű a különbség. Úgy érzem, az idei díj még nagyobb eredmény, mint a tavalyi. Ebben a tanévben sokkal nehezebb dolgom volt: a gimnáziumi követelmények magasabbak lettek, emellett a kadett korosztály új kihívásai is komoly feladat elé állítottak. Sokkal több eltökéltségre és kitartásra volt szükségem, hogy az iskolában és a pályán is olyan teljesítményt nyújtsak, amely megfelel a saját magammal szemben támasztott elvárásoknak. Emiatt számomra az idei elismerés még értékesebb.
Az idei szezonod ezek alapján nehezebb lehetett.
Ez az év rengeteg új tapasztalatot adott. Fiatalabb játékosként betekintést nyerhettem a kadett korosztály világába, amely teljesen más feladatokat jelentett, mint amit korábban a serdülőknél megszoktam. Összességében nagyon pozitívan éltem meg ezt az időszakot. Úgy érzem, érettebb és tapasztaltabb lettem, és a most megszerzett tudást a jövőben is hasznosítani tudom.
Hogy élted meg a korosztályváltást, és hogyan sikerült beilleszkedned a kadettek közé?
Nagyon sokat jelentett számomra, hogy idősebb játékosokkal játszhattam. Természetesen voltak nehézségek, de éppen ezek segítettek a legtöbbet a fejlődésben. A csapat is megkönnyítette a beilleszkedést, ezért hamar otthon éreztem magam.
Mivel tudsz ma többet a játékról, mint egy évvel ezelőtt?
A tavalyi szezonhoz képest sokkal többet értek magából a játékból. Még inkább felértékelődött számomra a csapatösszhang és a megfelelő hozzáállás jelentősége, emellett technikailag is sokat fejlődhettem.
Tavaly azt mondtad, hogy szeretnél nagyon sokáig jutni a kosárlabdával. Változott a célkitűzésed ehhez képest?
A legfontosabb célom nem változott: mindig szeretném a legjobbamat nyújtani, és úgy befejezni egy szezont vagy egy mérkőzést, hogy elmondhassam, mindent megtettem, ami tőlem telt. Természetesen az eredmények tekintetében szeretném, hogy ahogy én fejlődök és a csapatunk is egyre erősebb lesz, egyre jobb helyezésekért és nagyobb sikerekért küzdhessünk.
Egy lépéssel közelebb vagy az érettségihez. Nehezebb volt idén összeegyeztetni a tanulást és a sportot?
Idén sokkal nagyobb kihívást jelentett a tanulás és a sport összehangolása. Ezt még megtoldotta a felsőfokú angol nyelvvizsgára való felkészülés is, így egyszerre kellett helytállnom az iskolában, a pályán és a nyelvtanulásban. Mindez azonban megérte. Az ilyen eredmények mögött rengeteg munka áll, és úgy érzem, ez a kitartás is hozzájárult ahhoz, hogy az Akadémia ismét ezzel a díjjal ismerte el a munkámat.
Mit érdemes tudni arról a bizonyos földrajzversenyről, ami az évzárón is elhangzott?
A XV. Jakucs László Nemzetközi Középiskolai Földrajzversenyen egy kétfős csapat tagjaként a második helyet szereztük meg. A résztvevők száma és a verseny színvonala miatt ezt nagyon komoly eredménynek tartom. A többfordulós verseny egy szegedi döntővel zárult, ahol sikerült megszereznünk ezt az előkelő helyezést. Külön emlékezetes marad számomra, hogy a díjátadó után szinte azonnal vonatra ültem, és Nyíregyházára utaztam, ahol sorsdöntő mérkőzést játszottunk a csapattal a B-döntőbe jutásért.
Fotók: Schwanner Róbert, Zölei Fanni
