Javában tart a felkészülés Fehérváron, a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia női szakágáért felelős Gáll Tamást mégsem csak erről kérdeztük. Szóba került továbbá az egyéni képzés, a DKKA nevelési filozófiája, az új szezonra eszközölt változások és elvárások.
– Két korosztályban is eljutottunk a B-döntőig, számos válogatottban megfordultak DKKA-s lányok, úgyhogy sok okunk nem volt panaszra tavaly. Összességében milyennek találtad a szezont?
– Reális eredmények születtek, mindkét B-döntőnk a valóságot tükrözi. Ha kicsit több szerencsénk van és a sérülések is elkerülnek, lehetett volna ez még ennél is jobb, de hát pláne a sportban „Ha”-val mondatot kezdeni felesleges. Inkább az a fontos, hogy a gyerekek hogyan fejlődnek. Főleg a mi ars-poeticánk szerint a csapatok eredményei másodlagosak, sokkal többet ér azt látni, hogy egyre jobbak és jobbak a játékosaink.
– A lányok egyéni fejlődésében milyen tendenciát látsz? Kik tűnnek az egyes korosztályok kiemelt tehetségeinek?
– Egyrészt az akadémiánkon van egy nagyon stabil és most már bizonyított egyéni képzési rendszer. Sokan ennek többen köszönhették, hogy kiemelkedő szezont futottak, de ez a képzés töretlen fejlődést biztosít. Közben úgy látjuk, hogy nem csak a játékosok, az edzők is profitálnak ebből, hiszen mindig tanulnak ők is valami újat egymástól. Másrészt szögezzük le, hogy nem feltétlenül fontos itt kiemelni egyéneket. Hiába tartjuk kiemelten fontosnak az egyéneket, ez mégiscsak utánpótlás. Itt mindenkinek egyenként kell fejlődnie, valakinél gyorsabban, valakinél lassabban megy ez végbe, de nem versenysportról beszélünk, hanem egyes fejlődési pályákról.
– Milyen változások történtek nyáron a női szakágon belül?
– Szeretem egyben kezelni az egész Dávid Kornél Akadémiát, a fiú vonaltól, az irodai munkán át, a lányokig mindenki egy gépezet része. Tágabb értelemben mi a technikai hátteret biztosító új munkatársakat is fontosnak érezzük (Rózsás Balázs, Kovács Dávid és Ág Eszter segítik technikai vezetőkként Matus Gábor ügyvezető munkáját a folytatásban – a szerk.), akikkel egyértelműen előre léptünk. Ami a női szakágat illeti, Szentpáli Gergő családi okok miatt visszament Pécsre. Ezt nagyon sajnáljuk, mert értékes embert vesztettünk el vele, viszont a helyére egy rutinos, jól felkészült szakember érkezett Bukics Zsolt személyében, aki korábban Győrben dolgozott. Nagyon bízunk benne, hogy a belé vetett hitünk maradéktalanul megtérül. Egyébként minden változatlan, Nagy Sándor koordinálja a legkisebbek begyűjtését az U11-esek vezetőjeként, U12-ben Fekete Csilla, U14-ben Orsó Viktória és U16-18-ban Bukics Zsolt lesz a vezetőedző. Két új lány jelent még újdonságot, akik növendékeink és próbáljuk bevonni őket edzőkként is a munkába. Szabó Eszter és Makó-Babits Fanni tavaly az Amatőr NB I-es csapatunk tagjai voltak, most edzőbojtárokként kezdenek el tanulni a vezetőedzők mellett. Mindketten helyi kötődésűek, úgyhogy külön öröm, hogy fehérváriakat tudunk bevonni és a rendszeren belül tartani.
– Lassan harmadik hetébe lép a felkészülés. Hogy zajlott az eddigi munka, hol tartanak a lányok és mik a nyár céljai?
– Speciális, bár nem új a helyzet, abból kifolyólag, hogy sokan még nyári szünetét tölti. Nem elvárható, hogy minden család a gyerekekhez igazítsa a nyaralását, úgyhogy még közel sem teljes létszámmal dolgozunk. Összevont csoportokban, főleg a fizikális felkészülés zajlik, illetve, hogy visszacsöppenjenek abba a kerékvágásba, amit nyár elején abbahagytak. Erős Anikó erőnléti edzőnk a fő koordinátora ennek az időszaknak, de a labdát sem felejtjük el. A Bory Jenő Általános Iskolában, de a kisebbekkel ezen a héten Agárdon is zajlik a munka, augusztus 20. után pedig már az MKOSZ fehérvári központját is bevehetjük, remélhetőleg akkor már teljes erőbedobással és létszámmal.
– Milyennek látod a csapatok esélyeit az új szezonban?
– A céljaink nem változnak, továbbra is a gyerekek fejlődése az elsődleges a szemünkben, de természetesen a lehetőségekhez mérten megpróbáljuk kihozni a legtöbbet minden csapatból. Egy ekkora létszámmal rendelkező sportszervezetnél nem lehet azt kitűzni célul, hogy több száz NB I-es játékost neveljünk, viszont akiben meglátjuk ezt a potenciált, azért mindent megteszünk. Ha a lány vonalat nézzük, akkor kadet és junior korosztályban a tavaly még elsőévesek egy év hasznos rutinnal vágnak bele a másodéves létbe, ami mindenképp hasznos. Arra kell törekednünk, hogy minden meccsen a győzelemért szálljunk harcba, nyújtsuk az aznapi legjobbunkat, de ha ez mégsem párosul majd jó eredményekkel, nem leszünk csalódottak. A lényeg, hogy adjuk meg a lehetőséget mindenki számára a fejlődésre, aki pedig ellép a korosztályától, azokat egyénileg menedzseljük úgy, mint akik hosszú távon kosárlabdázók akarnak lenni.
