A főcímet az ellenfél edzője ihlette, Márai Sándortól idézett a mérkőzés közben. Szerintem ez az idézet teljesen igaz. A srácok viselkedése mindent elárult, bármennyi nehézség, ütés, negatív behatás érte őket kívülről, végig magabiztosan és összetartóan küzdöttek, nem adták fel (az első 5 percet leszámítva).
Nem játszottunk jól, sem szépen. A csapat védekezésünk volt helyenként rendben, illetve volt pár játékosunk akik támadásban húzták a csapatot. Vincz Botond egyértelműen a meccs hőse volt számunkra, 28 perc alatt 26 pontot szerzett és emellett csak egyszer adta el a labdát. Denk Norbi dupla duplája(16 pt,14 lep) és Budai Bálint 24 perc alatt szedett 12 lepattanója is kulcs fontosságú volt a győzelmünkhöz.
Az a szerencsénk, hogy az ellenfél még inkább nem teljesített jól. Ahogyan haladt előre a mérkőzés a vendég csapatnak egyre kevésbé volt kedve futni, küzdeni a győzelemért, itt kezdődött el a száj karate és a "fizikális védekezés". Csakhogy a srácok állták a sarat testben és fejben is így igazából ez nem volt ránk túl nagy hatással, a 34. percben 13 ponttal vezettünk.
Pár hibát követően, 11 másodperccel a vége előtt 5 pontos előnynél az ellenfél támadhatott, ahol Hüll Marcell leblokkolta az ellenfél 3 pontos dobás kísérletét. Ezt persze faltnak fújta az egyik játékvezető, Marci 5. faltja volt ez, mind a három büntető sikeres volt. Érdekesség hogy a mérkőzésen az ellenfél 46 büntetőt dobhatott, 18 al többet mint mi.
Időkérés után annyi lett volna a dogunk, hogy bejuttassuk a labdát egy megbeszélt oldalvonali figurából, de ha ez esetleg nem sikerül, akkor sem az ellenfél kezébe adni a labdát, hogy rendezetten tudjunk védekezni. Az ellenfél kezébe adtuk a labdát és az persze értékesített egy ziccert, amivel kiegyenlített.
Neki vágtunk a hosszabbításnak és egy izgalmas 5 percet követően örülhettünk a győzelemnek. Mindvégig biztos voltam a srácokban, és nagyon büszke vagyok rájuk. Viszont sokat kell tanulnunk ebből a meccsből, rengeteg hibával játszottunk, és jó pár ember nem állt készen a rá váró kihívásokra.
