Júniusban derült ki, hogy Akadémiánkon, a leány szakágban Keller Luca kapja meg az idei „Jó tanuló, jó sportoló” díjat. Luca a kadettek csapatkapitánya, emellett a magunk mögött hagyott szezonban a junior korosztályban is lehetőséget kapott. Bár csapat szinten nem volt egyik korosztályban sem sikeres éve, egyénileg nagyon sokat fejlődött, és megérett a korosztályváltásra. Az elismerés kapcsán beszélgettünk tehetségünkkel.
Hogyan kezdtél el kosárlabdázni?
A családomban többen is kosárlabdáztak. A nagypapám még mostanában is el szokott menni dobálni és szinte az összes meccsen ott van. A nagybátyám is végigjárta az utánpótlás korosztályokat, a nővérem ennek hatására próbálta ki a játékot. Sokszor voltunk vele meccseken és nagyon megtetszett. Néhány év múlva már én is az edzésen pattogtattam a labdát. Az első edzőstől kezdve beleszerettem ebbe a sportba és azóta is nagy lelkesedéssel csinálom.
Sokat beszélgettek a nővéreddel a kosárlabdáról?
Gyakorlatilag ez a legfőbb téma. Fontos szerepet játszik az életemben, ezért természetes, hogy szeretek róla beszélni is. Az idősebb nővérem, aki nem kosarazik, néha kéri is, hogy váltsunk témát. Ez persze nem mindig sikerül, és az évek alatt ő is „szakértővé” vált. Nagyon örülök, hogy mindannyian támogatnak és próbálnak minden meccsemen megnézni, ez rengeteget jelent nekem. A nővéremmel kapcsolatban azt gondolom, hogy a közös sport miatt sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, van olyan dolog, amit csak ketten értünk meg. Én mindig is felnéztem rá, nagyon motivál még mindig. Sokszor edzettünk együtt is, ezek mindkettőnknek örök emlékek maradnak.
Mit gondolsz, miért Te kaptad meg idén a „Jó tanuló, jó sportoló” díjat?
Először is, nagyon örülök, hogy én kaptam ezt a díjat. Egész évben igyekeztem keményen dolgozni. Éreztem, hogy csapatkapitányként és másodéves kadettként sokat várnak tőlem. Próbáltam az elvárásoknak minél jobban megfelelni. A meccseken sok játékperc jutott nekem, ahol bizonyítani tudtam. Az edzéslátogatásom 80 százalék fölött volt, próbáltam minél több reggeli egyéni edzésre is elmenni. Talán csapatkapitányi szerepben is jól teljesítettem. A junioroknál is bármikor számíthatott rám Zsolt (Bukics Zsolt edző – a szerk.). Volt, hogy aznap reggel derült ki, hogy mennem kell meccsre, illetve a csapatösszetartásból és a jó hangulatból is kivettem a részemet.
Azt is megemlíteném, hogy Dávidnak (Kovács Dávid edző – a szerk.) mekkora szerepe volt abban, hogy mindkét korosztályban játszhattam és teljesíthettem. Sokszor adtak nekem bizalmat és labdát, és sokszor el is sült a kezem. Nehéz kiegyensúlyozottnak maradni a sok tanulás, iskolai programok és az ezzel járó nyomás mellett. Egyszer két héten belül öt mérkőzést játszottam, ahol végig jól teljesítettem. Közben pedig próbáltam behozni az iskolai hiányzások miatt keletkezett lemaradást. Nem egyszerű, de törekedtem mindig a legjobbat nyújtani.
Mit gondolsz a junior és a kadett csapat szezonjáról?
Nem mondhatjuk, hogy ez volt a legsikeresebb évünk csapatként. Sajnos a kadett együttes kicsit hiányos volt, kevés volt a rutin és sok fiatal játékossal álltunk ki. Szerencsére volt lehetőségem idősebbekkel is játszani, akik felfelé húztak. Nem volt nehéz a korosztályváltás, hiszen ismertem az ottani játékosokat és az edzőt is. Mindkét csapattal szerettem edzeni és játszani. Sajnálom, hogy egyik gárdával sem sikerült bejutni a legjobb tizenhat közé, a következő idényben ezért fogunk küzdeni.
Mi a különbség a két korosztály között?
A legnagyobb különbség szerintem, hogy a junioroknál sokkal tapasztaltabbak a lányok. Régebb óta játszanak, több a tétmeccs a lábakban, fizikálisan erősebbek és taktikailag is előrébb járnak a kadetteknél. Jó volt megtapasztalni egyszerre, hogy milyen a nagyok között kicsinek lenni, és milyen, ha a saját korosztályomban húzóemberként számítanak rám.
Szerinted miden kell leginkább fejlődnöd?
Vannak bőven hiányosságaim, több dologban is kellene fejlődni. Labdavezetésben szeretnék még magabiztosabb lenni, hiszen irányítóként ez az egyik legfontosabb. Az erőnlétemen is szeretnék javítani, mert remélem, hogy ennek hatására később fáradok el, és a mérkőzések vége felé is pontosabbak lesznek a befejezéseim.
A DKKA mellett a Ciszterci Szent István Gimnázium iskolai csapatában is játszol. Hogy tudod összeegyeztetni a sok edzést és mérkőzést a tanulással?
A gimnáziumi csapatban van lehetőségem diákolimpiára menni, ami mindig jó élmény. Ilyenkor egy csapatban játszom a nővéremmel, akivel egy iskolába járunk. Más sportágban is képviseltem a gimit: voltam röpi, floorball és futó diákolimpián is. A szezonban sokszor megesik, hogy hétköznapra esik egy-egy meccsünk vagy estig tart az edzés. Ilyenkor szervezést igényel, hogy a tanulással se maradjak le. Sokszor kell hiányoznom, és nem mindig könnyű pótolni az órai munkát vagy a dolgozatokat. Egyszer két héten belül öt mérkőzést játszottam, ahol végig jól teljesítettem. Közben pedig próbáltam behozni az iskolai hiányzások miatti lemaradást. Nehéz kiegyensúlyozottnak maradni a sok tanulás, iskolai programok és az ezzel járó nyomás mellett. Azt kell mondjam, hogy számomra ez a „zsúfolt” élet teljesen megéri, és élvezettel csinálom a sportolást.
Mi a célod a kosárlabdában? Szeretnéd magasabb szinten is kipróbálni magad?
Szeretném minél tovább párhuzamosan végezni a kosárlabdát és a tanulást. A felnőtt csapatunkban hatalmas dolog lenne játszani, de mellette mindenképp szeretnék egy jó érettségit, aztán egyetemre is menni. Jó lenne még hosszú ideig összehangolni a sportot és a tanulást, hiszen ez a két legfontosabb dolog számomra. Nagy lehetőség, hogy itt, Fehérváron a saját Akadémiánkon is el lehet jutni a felnőtt csapatba. Ez egyértelműen plusz motiváció, hogy folytassam a kemény munkát.
Fotók: Zölei Fanni, Schwanner Róbert
