Kicsivel több mint egy hét után játszottunk ismét bajnoki mérkőzést. A hosszú, viszontagságos út végén megérkeztünk Miskolcra, ahol szerettük volna felvenni a kesztyűt, és ránk már-már jellemző módon beleállni a mérkőzés legelején ellenfelünkbe.
Sajnos ez nagyon elmaradt. Sem védekezésben nem éreztem azt az agresszivitást, amivel gyakran már edzésen is megörvendeztetnek a lányok, de támadásban végképp rengeteget bizonytalankodtunk.
Az első negyedben megismerkedtünk a hatalmas térrel és az idegen gyűrűvel, majd következett két kulturáltabb negyed. A harmadik játékrészben már egészen három pontra is felzárkóztunk, de nagyon bosszantó hibákkal valójában magunkat vertük meg. Minden alkalommal, mikor belelendültünk és elkezdtük volna "tolni szekerünket", jött egy rossz egyéni döntés, vagy képzetlenségi hiba.
Nem gondolom, hogy a két csapat között lenne ekkora különbség, de sajnos a mai formánkkal nem tudtunk volna nyerni bármeddig is játszunk. Tovább kell dolgoznunk azon, hogy nyomás alatt is tudjunk helyes döntéseket hozni, faragjunk eladott labdáinkon, növeljük hatékonyságunkat és harcos, agresszív stílusunkat tovább tudjuk fenntartani.
