Több, mint fél évtizede tevékenykedik a Dávid Kornél Akadémián, valamint másfél esztendeje az Alba felnőtt együttesénél Blahó Barnabás. A 27 éves tréner Székesfehérváron született és ismerkedett meg a kosárlabdával.
– Kicsi voltam, még nem töltöttem be a negyedik életévemet, amikor apukám először elvitt egy kosárlabda mérkőzésre. 1993-at írtunk, amikor a Gáz utcai csarnokban bajnokit nézhettem, azonnal beleszerettem a játékba, az egész légkörbe. Másnap már az udvaron készítettünk palánkot és arra dobáltam. Szinte azóta sem hagytam ki egyetlen hazai mérkőzést sem, a csapat nagy szurkolója lettem. Apukám is mindig ott van a lelátón, most a kispadunk feletti szektorból nézi a felnőtt gárda meccseit. Szurkol a fiúknak és természetesen nekem. Dávid Kornél 1994 nyarán szerződött Fehérvárra, ő lett a kedvencem, valamint rajta kívül szerettem a két orosz légiós, Trusin és Szizov játékát is. Remek kosarasok voltak ők is.
Blahó Barni 8 évesen jelentkezett az Albacomp utánpótlásába, tíz esztendőn át szerepelt a különböző, korosztályos csapatokban.
– Szép sikereket értünk el, de mindig csak ezüst érem jutott nekünk, aranyat nem sikerült nyernem. Alig hihető, de megtörtént, hiába volt mindig erős csapatunk, a legfényesebb medált soha nem akasztottak a nyakunkba. Ötször a Kecskeméttől kaptunk ki, egyszer pedig a Pécstől. Ezzel együtt is kimondottan szép évek voltak, büszke vagyok arra, hogy – többek között – olyan játékosokkal játszhattam együtt, mint a válogatottságig jutó Hanga Ádám, Keller Ákos vagy Supola Zoltán. Irányítóként voltam bevethető, voltak jobb és gyengébb szezonjaim. Többször gyakoroltam a felnőttekkel, de bemutatkoznom nem sikerült közöttük. Jobbára akkor tréningezhettem velük, amikor az amerikai légiósok decemberben, az ünnepek előtt hazatértek, valamint nyáron, amikor még nem érkeztek vissza a szabadságukról. Goran Miljkovic volt a csapat edzője, az első kerettel gyakorolhattam, majd az őt váltó Fodor Péter is felhívott a felnőttek edzéseire. Az érettségi után Szegedre kerültem egyetemre, ahol életem legszebb éveit töltöttem. Az akkor még B-csoportos Szedeák együttesében játszottam másfél szezont, de sajnos megsérültem, nem folytattam a játékot. A Szegedi Tudományegyetemen egészségfejlesztést és rekreáció szervezést tanultam, sportprogramok lebonyolítását, a szabadidő hasznos eltöltését. Emellett elvégeztem az edzői iskolát is és diploma megszerzése után visszatértem Fehérvárra.
2011-ben kezdett edzősködni az U16/B-s együttest bízták rá az akadémia irányítói, az elmúlt hat esztendő év alatt több korosztállyal is foglalkozott, a kenguruktól kezdve egészen a felnőttekig.
– Mindegyik csapattal szerettem dolgozni, az összes garnitúra új kihívást jelentett, teljesen más feladatokkal. Jelenleg az U18-U20 és felnőtt csapatoknál dolgozom és az NB I/B-s felnőtt csapatunkat irányítom vezetőedzőként, utóbbiakkal én meccselek. Nem szerepelünk jól, mindössze egy győzelmünk van a bajnokságban, a Baja ellen, a több 19 mérkőzésünket elveszítettük. Fejlődünk, de nem vagyunk túl sokan, ez a bajnokság egyelőre túlzott kihívást jelent nekünk. Az U18-as és U20-as csapat gyakran összevontan készül, őket hármas team-ben irányítjuk, Góbi Henrikkel és Peresztegi Nagy Ákossal. Ricsi előbbieket vezeti a meccseken, Ákos pedig utóbbiakat. Úgy érzem, a 18-20 éves korosztály illik hozzám a legjobban. Mindkét gárdával van esélyünk a bajnokságban a nyolcas döntőbe jutásra.
A fiatal tréner másfél éve az Alba Fehérvár felnőtt együttese mellett is dolgozik másodedzőként, Góbi Henrikkel segíti Dzunic Branislav munkáját.
– Matus Gábor jelezte anno a vezetőedzőnek, aki Góbi Ricsi mellett még segítőt keresett, hogy alkalmas lehetek a feladatra, így kerültem a felnőttekhez. Megtisztelőnek tartom, hogy ott is dolgozhatok, sokat tanultam ezen időszak alatt. Az ellenfelek elemzésével, a videók összevágásával foglalkozom, Ricsivel elemezzük az aktuális riválist, majd az általunk elkészített anyagot tekinti meg Dzunic, aki folytatja a feltérképezést. A döntés természetesen az övé, de a meccsek előtt kikéri a mi véleményünket is a többi csapatról, valamint a saját együttesünk tervezett játékáról. Úgy gondolom, most jó helyen vagyok, hiszen dolgozhatok a fehérvári utánpótlásban és a sikeres, felnőtt csapatnál is.
