Akadémiánkon Gyeőry Zsuzsanna lett Az Év Edzője az elmúlt szezonban. Csapatával országos döntőbe jutott, ahol a második helyen végzett. Zsuzsa tavaly nyáron érkezett a DKKA-hoz, így az első itteni szezonja tanulságáról is kérdeztük.
Milyen visszajelzéseket kaptál Az Év Edzője díj kapcsán?
Sok emberhez eljutott a hír, rengeteg gratulációt kaptam, de mindenkinek azt mondtam, hogy igyekszem a helyén kezelni ezt az elismerést. Objektív ok miatt kaphattam meg, hiszen én voltam a női szakosztály legeredményesebb csapatának edzője. Nem kizárólag rólam és az én munkámról szól. Ahogy a gyerekeknek is elmondtam, ez a díj ugyanúgy köszönhető nekik, a szülőknek, az előttem velük dolgozó edzőknek és mindenkinek, aki hozzátett ehhez az eredményhez. Egy siker mögött mindig nagyon sok ember munkája áll. Örültem a díjnak, és jó dolognak tartom, hogy az Akadémia ilyen módon is elismeri az edzők munkáját, de nem szeretném túlértékelni a jelentőségét. Ez a csapat még nagyon az út elején jár. A legfontosabb számomra most az, hogy egy jó, összetartó közösségben élvezzék a játékot és folyamatosan fejlődjenek. Hogy ez később milyen eredményekhez vezet, azt most még nem tudhatjuk.
A következő szezonban is a DKKA-nál folytatod. Volt benned bármilyen kérdés azzal kapcsolatban, hogy maradsz-e?
Nem volt. Ha más feladatot kaptam volna, szerintem akkor is maradtam volna, de így még nagyobb örömmel folytatom. Megkedveltem a lányokat, és szeretem folyamatában látni egy csapat fejlődését, ezért fontos volt számomra, hogy tovább tudjak lépni velük. Nagyon jó emberekkel találkoztam a DKKA-nál, és örülök, hogy ide kerültem. Nyitott, segítőkész közösség fogadott, új barátságok is kialakultak, miközben több kollégát már korábbról ismertem. Azt gondolom, nagyon hamar elköteleződtem az Akadémia mellett. Nem érzem magam kívülállónak, számomra fontos, hogy egy közösség részeként, közös célokért dolgozhassak. Ha az ember valamit csinál, szerintem abba bele kell vetnie magát, különben nem lehet igazán jól végezni a munkát.
Hogyan alakul a következő szezonod? Milyen feladatok várnak rád?
Örülök annak, hogy az Akadémián nagy önállóságot kapok. Természetesen folyamatosan egyeztetünk, figyelemmel követik a munkámat, de érzem a bizalmat. Ez egyben nagy felelősség is, hiszen ha ennyire hisznek bennem, akkor szeretnék megfelelni ennek. A csapatommal továbblépünk a serdülő korosztályba, ami új kihívásokat hoz. Más labdával játszanak majd, változnak a szakmai feladatok, miközben a lányok testileg és érzelmileg is egy olyan életkorba érnek, amelyet edzőként jól kell kezelnünk. Továbbra is az a legfontosabb, hogy szeressenek ide járni és élvezzék a kosárlabdát. Emellett a gyerekcsapat összeállítása is izgalmas feladat lesz. Az együttes gyakorlatilag csak a mérkőzésekre áll majd össze, ezért itt nem elsősorban komoly eredménycélokról beszélünk. Már az is nagy feladat lesz, hogy ezt jól működtessük. A fiatalabb, kenguru korosztály játékosainak ugyanakkor óriási fejlődési lehetőséget jelenthet, ha a saját korosztályuk mellett a gyerekbajnokságban is szerepelhetnek.
Horti Dóri mellett segédedzőként is dolgozol majd. Mit vársz ettől a feladattól?
Nagyon várom. Idén dolgoztam először segédedzőként, Salamon Bandi mellett, most pedig egy sokszoros válogatott játékos mellett tölthetem be ugyanezt a szerepet. Ez számomra is óriási tanulási lehetőség lesz. Dórival jó a kapcsolatunk, és azt gondolom, jól fogunk tudni együtt dolgozni. Biztosan lesznek olyan helyzetek, amelyeket közösen kell majd megoldanunk, de szerintem megvan bennünk az ehhez szükséges tapasztalat és tudás. Sok új dolgot tartogat ez az év, ezért nagyon izgatottan várom.
Milyen saját szemléletet, edzői filozófiát tudtál hozzátenni az Akadémia munkájához?
Már fiatal edzőként elköteleződtem a gyorsindításos játék mellett, hisz én is ebben a szemléletben nevelkedtem a KSI-ben. Úgy gondolom, hogy a rendezetlen védelmet kell elsősorban kihasználni támadásban, akkor is, ha ez a kezdeti időkben több hibával jár. A gyors, kreatív gondolkodás és problémamegoldás a játékosok hasznára válik. Örülök, hogy a DKKA-ban is hasonló szakmai útmutatással dolgozunk. Az elmúlt évben sokat játszottunk fiúk ellen, és remélem, hogy az ott mutatott küzdőszellemet, kitartást, keménységet tovább tudjuk vinni. Amit még fontosnak tartok, hogy az edzők is alkossanak egy csapatot. Szeretem, ha rendszeresen beszélünk egymással, tudjuk, ki hol tart, milyen problémákkal találkozik, és tanulunk egymás tapasztalataiból. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy ismerjük egymás játékosait és csapatait. A gyerekekkel végzett munkában pedig nagyon hiszek az apró részletekben. Egy sarkazásnál nem mindegy, hogyan áll a láb, hogyan fogja a játékos a labdát, merre néz, vagy hol van a könyöke. Ezek apróságoknak tűnhetnek, de szerintem nem szabad megfeledkezni róluk. Folyamatosan vissza kell térni az alapokhoz, ami edzőként türelmet és következetességet igényel. Én abban hiszek, hogy minden apró részletnek a helyén kell lennie.
Mit adott neked ez az első szezon a DKKA-nál Az Év Edzője díjon túl?
Elsősorban egy nagyon szerethető csapatot. A lányok lelkesen járnak edzésre, igyekeznek és szeretnek dolgozni. Összességében nagyon élveztem velük ezt az évet. Sokat adott az is, hogy Bandi mellett először próbálhattam ki magam segédedzőként. Ebben a szerepben egészen másként kellett jelen lennem, mint vezetőedzőként. Közelebb kellett engednem magamhoz a játékosokat, másfajta kapcsolatot kellett kialakítanom velük, ami számomra is kihívást és egyben nagyon jó tapasztalatot jelentett. Összességében nagyon jól éreztem magam ebben az évben. Sok új emberrel, új feladattal és új szerepkörrel találkoztam, amelyekből rengeteget tanultam.
Hiányozni fognak a lányoknak Laufer Gabiék?
Sajnálom, hogy nem lesz NB I-es csapatunk, mert a lányok nagyon sokat jártak a mérkőzésekre, és az egyik leglelkesebb szurkolótábort alkották. Ráadásul a felnőtt játékosok közül többen az edzéseinkre is ellátogattak, beálltak a gyerekek közé, feldobták a hangulatot. Ezek az alkalmak nagyon sokat jelentettek a fiataloknak. Mindig fontosnak tartottam, hogy legyenek előttük olyan játékosok, akikre példaképként tekinthetnek. Korábban is szívesen hívtam meg felnőtt játékosokat a fiatalokhoz, mert egy ilyen találkozás rengeteg motivációt és lelki pluszt adhat nekik. Ez biztosan hiányozni fog, ugyanakkor megértem az egyesület döntését. Most már elsősorban előre tekintek: várom az új kollégákat, az előttünk álló feladatokat és a közös munkát.
Fotók: Schwanner Róbert, Zölei Fanni
